Elő­for­dul, hogy bár­mennyi­re is elő­zé­keny, empa­ti­kus és figyel­mes vagy, a másik fél egész egy­sze­rű­en ki nem áll­hat. Zsi­ge­ri­leg taszí­tod. Sőt, ott tesz kereszt­be ahol csak lehet. A hely­zet akkor tisz­ta mint a patyo­lat, ha kite­szi a “büdös pon­tyot” az asz­tal­ra és nyíl­tan undok. A leg­több eset­ben rossz­hí­re­det kel­ti, kel­le­met­len hely­ze­te­ket teremt és ahol csak lehet pró­bál elle­he­tet­le­ní­te­ni. Minő­sí­té­sed az ellen­szen­ves-rokon­szen­ves ver­seny­ben 1:0. Pet­re Anett coach, kine­zio­ló­gus, tré­ner írá­sa.

Nem vagy rokon­szen­ves? Lás­suk a lehet­sé­ges oko­kat!

Az a mon­dás jár­ja, hogy a másik ember min­ket tük­röz vissza. Mi van akkor, ha az ő bel­ső tük­re már repedt vagy homá­lyos és azon keresz­tül tekint rád? Ki a csu­dát lát ben­ned? Egy­ál­ta­lán lát téged?

#1 Bel­ső bizony­ta­lan­ság

Az adott kör­nye­zet­ben már ren­del­ke­zik egy sze­rep­kör­rel. Ez szá­má­ra biz­ton­sá­got ad. Be tud­ja magát hatá­rol­ni, hogy a közös­sé­gen belül milyen ere­je van, kik­kel tud kap­cso­lód­ni és nagy­já­ból meg van a kap­cso­la­ti háló pon­tos tér­ké­pe az erő­vi­szo­nyok, érde­kelt­sé­gek szem­pont­já­ból is. A jelen­lé­ted veszély­ér­ze­tet vált ki belő­le. Nem tud­ja, hogy milyen vál­to­zá­so­kat indí­tasz el a közös­ség­ben. Bel­ső bizony­ta­lan­sá­ga és önbi­za­lom­hi­á­nya okán egész egy­sze­rű­en fél­ti a helyét. Kon­ku­ren­ci­át lát ben­ned.

#2 Hiá­nyos­sá­gok tük­re

Ren­del­ke­zel vala­mi olyan­nal, ami­nek ő híján van. Lehet a sze­mé­lyi­sé­ged vará­zsa, a tudá­sod, a világ­né­ze­ted, a tehet­sé­ged, gya­kor­la­ti­lag bár­mi, amit már fel­fe­de­zett magá­ban hiány­ként. Ahe­lyett, hogy moti­vá­ci­ót és ins­pi­rá­ci­ót talál­na a sze­mé­lyed­ben, elha­tá­ro­ló­dik vagy pró­bál arra a szint­re lehúz­ni, aho­vá magát helyez­te el. Meg­le­het, téve­sen. Első­sor­ban önma­gá­ra dühös, de azt gyö­nyö­rű­en kive­tí­ti rád.

#3 Fel­ol­dat­lan konf­lik­tus

Emlé­kez­te­ted vala­ki­re aki­vel konf­lik­tu­sa volt és a sze­mé­lyed fel­zak­lat­ja. Meg­dol­go­zat­lan és fel­ol­dat­lan lel­ki teher­rel vívó­dik, és azt érzi, újra meg fog tör­tén­ni az, ami már a múlt­já­nak a része. Nem téged lát. Nem lát téged. Való­já­ban a múlt­ban él a jelen helyett. Az, hogy ki és miért bán­tot­ta őt egy­ko­ron az nem a te tör­té­ne­ted, hanem az övé.

Emi­att nem leszel a sze­mé­ben barát­sá­gos. Neki van szük­sé­ge akár kül­ső segít­ség­re, hogy ezt hely­re­hoz­za magá­ban.

A hely­zet pikan­té­ri­á­ja, hogy az is elő­for­dul­hat, hogy magá­ra emlé­kez­te­ted. Pon­to­sab­ban néhány gesz­tu­sod, eset­leg voná­sod, hang­lej­té­sed, tem­pe­ra­men­tu­mod. Ele­gen­dő már csak egy közös pont énjé­nek azon sze­le­té­vel, ami­vel ő maga sem képes meg­bir­kóz­ni, de már ebből az egy sze­let­ből is képes össze­rak­ni egy tel­jes képet. Vél­he­tő­leg szak­em­ber­rel érde­mes meg­dol­goz­nia az önel­fo­ga­dás témá­ját.  

#4 Ere­den­dő önbi­za­lom­hi­ány len­ne rokon­szen­ves

Azok az embe­rek, akik ere­den­dő­en bizony­ta­la­nok önma­gu­kat ille­tő­en két­fé­le­kép­pen szok­ták a kisebb­sé­gi komp­le­xu­su­kat kezel­ni ilyen ese­tek­ben. Elha­tá­ro­lód­nak és igye­kez­nek leve­gő­nek néz­ni, hiszen olyan zavar­ban van­nak, hogy egész egy­sze­rű­en kép­te­len kezel­ni a hely­ze­tet. Más eset­ben pedig ennek az ellen­ke­ző­je tör­té­nik, han­go­sak, erő­tel­je­sek és kri­ti­ku­sak. Min­den apró kis moz­za­na­tot úgy fogad­nak, ha szen­telt víz­zel locsol­nád is le őket, patás ördög­ként okád­nák ki maguk­ból a kri­ti­kát, a bán­tó meg­jegy­zést..

A lehe­tő leg­ár­nyal­tabb és leg­mes­te­ribb módon igye­kez­nek meg­té­páz­ni a vélt vagy valós önbi­zal­ma­dat. Annyi­ra ellen­szen­ves leszel, hogy elfe­lejt rokon­szen­ves len­ni még önma­ga szá­má­ra is, ez pedig csak olaj a tűz­re.

#5 Szim­pá­tia déli­báb-effek­tus

Elér­he­tet­len­nek tart. Szá­má­ra pél­dá­ul a test­tar­tá­sod, önma­gad vise­lé­se, hang­hor­do­zá­sod, kife­je­zé­sek ami­ket hasz­nálsz, olyan érze­tet adhat­nak, hogy nem akár­ki­vel állsz szó­ba. Még talán tit­kon fenn­hé­já­zó sznob­nak is elköny­vel­het. Ez pedig egye­nes út ahhoz, hogy ne legyél szá­má­ra rokon­szen­ves.

#6 Azért sem vál­toz­ta­tok, ha bele­ge­be­dek is! Azért inkább te, ha lehet!

Nem tud, nem akar vál­toz­tat­ni vagy úgy gon­dol­ja, hogy nem len­ne rá képes. Bár­me­lyik is az ok, de egy bizo­nyos hely­zet annak elle­né­re is, hogy kényel­met­len szá­má­ra, meg­szo­kott és biz­ton­sá­gos. Vala­mi­lyen mér­ték­ben tehát hasz­na is van belő­le. Még­sem bol­dog, nem elé­ge­dett. Annál bosszan­tóbb nincs is, ha vala­ki meg­ugor­ja a lécet. Mivel nem haj­lan­dó vál­toz­tat­ni, meg­pró­bál más módon és külön­bö­ző esz­kö­zök­kel a védel­mi zónád ellen hat­ni. Az is ele­gen­dő, ha non­ver­bá­lis vagy meta­kom­mu­ni­ká­ció for­má­já­ban teszi mind­ezt. Elő­for­dul­hat, hogy passzív-agresszív vagy nyíl­tan agresszív üzem­mód­ba vált. A lényeg, hogy ne legyen kom­fort­ér­ze­ted, csök­ken­jen az ener­gia­szin­ted. Hacsak egy atom­nyit is, de ural­has­son vala­mi­lyen for­má­ban.

#7 Szent­té avat­va

Van­nak embe­rek, akik egé­szen egy­sze­rű­en saját éle­tük szent­jé­nek tart­ják önma­gu­kat. A kihí­vá­sa­ik nekik a leg­na­gyob­bak, áldo­za­ta­ik úgy­szin­tén. Ebben iga­zán jól elidőz­nek és hasz­nál­ják is egy meg­en­ge­dő közeg­ben. Az, ami­kor kide­rül­het, hogy van olyan ember, aki eset­leg még több és más kihí­vá­son is túl, moso­lyog, pozi­tív és biza­ko­dó, egész egy­sze­rű­en ide­ge­sí­tő szá­muk­ra. Nem csak áru­lás­nak tart­ják, de arra az állás­pont­ra is jut­hat­nak veled kap­cso­lat­ban, hogy ala­mu­szi, álsze­rény és kép­mu­ta­tó ember vagy, aki­től jobb távol len­ni.

“Már ne hara­gudj, hogy van képed ragyog­ni és örül­ni az élet apró dol­ga­i­nak, ami­kor mini­mum toká­tól boká­ig gyász­ban ille­ne úsz­nod? Te sem gon­dol­ha­tod komo­lyan, hogy ez impo­ná­ló lehet nekem!”

#8 Fő a biz­ton­ság

Ez egy kis­sé para­do­xon lesz. Elkép­zel­he­tő, hogy nem arról van szó mennyi­re vagy szim­pa­ti­kus vagy sem. Sok­kal inkább arról van szó, hogy önma­gá­ról elte­rel­je a figyel­met. Akár a saját figyel­mét, akár máso­két. Jobb kihe­lyez­ni és kive­tí­te­ni egy másik ember­re ezt-azt a kel­le­met­len fel­is­me­rést, mint fog­lal­koz­ni vele. Arra is kapó­ra jöhetsz, hogy egy közös­ség­ben úgy tart­sa meg a maga biz­ton­sá­gát – értsd ez alatt, ne vele fog­lal­koz­za­nak, ne kezd­jék ki az ő éle­tét – hogy egész egy­sze­rű­en beál­doz. Nincs köze tehát ahhoz, hogy rokon­szen­ves vagy, vagy sem. Hoz­zád kap­cso­ló­dik a leg­ke­vés­sé, nem fog fáj­ni neki, ha neked kel­le­met­len lesz a hely­zet.  

#9 Figye­lem­fel­kel­tés

Az elő­ző pont­nak van egy ellen­pár­ja, ami­kor azért visel­ke­dik veled kel­let­le­nül vagy akár úgy, mint­ha nem érde­kel­néd, mert fel­té­te­le­zi, hogy ezzel kitűn­het mások közül. Hát­ha ész­re­ve­szed és meg­lá­tod a csil­lo­gó lel­két az undok, zord és mord visel­ke­dés mögött. Ez is egy stra­té­gia és a roman­ti­kus fil­mek kel­lő­en kiak­náz­ták már az ebben rej­lő lehe­tő­sé­ge­ket. Mi van akkor, ha sze­re­lem­nek se híre, se ham­va? Nincs szó ilyen jel­le­gű vonal­ról. Vajon sike­rül meg­is­mer­ni egy­mást kizá­ró­lag embe­ri vona­lon, min­den szél­ső­sé­ges érzel­met kívül hagy­va? Ellen­szenv kön­tö­sé­ben oly­kor a nagyon erős rokon­szenv lapul meg.

#10 Nincs fogás

Attól is lehetsz vala­ki­nek ellen­szen­ves, ha úgy érzi nem tud veled kap­cso­ló­dást kiala­kí­ta­ni. Erre az egyik leg­jobb pél­da, ami­kor vala­mi­lyen véle­ményt sze­ret­ne kicsi­kar­ni belő­led, eset­leg bedob egy kis plety­kát és vár­ná a min­dent fel­ol­dó rábó­lin­tást és együtt rez­gést. Milyen jó len­ne közö­sen csám­csog­ni egy har­ma­dik embe­ren! Bosszan­tó lehet szá­má­ra, ha ebben nem vagy part­ner, mert nem azo­nos érték­rend sze­rint működ­tök.

Akkor is meg­von­hat­ja tőled a rokon­szen­vet, ha keve­set adsz magad­ból.

Elmond magá­ról vala­mit és hason­ló mély­ség­ben és tar­ta­lom­ban vár­na tőled szin­tént vala­mi­lyen köz­lést. Nem kap­ja meg. Rend­ben. Van még lehe­tő­ség pró­bál­ko­zás­ra, kér­dez. Te nem sze­ret­néd magad kiad­ni, nincs meg ben­ned az önfel­tá­rul­ko­zás vágya. Ellen­szen­ves leszel szá­má­ra, mert veszé­lyes­nek fog tar­ta­ni, hiszen nem tud­ja kivel áll szem­ben. Ki lehetsz Te? Milyen szán­dé­ka­id lehet­nek? Csak a fan­tá­zi­á­ja szab határt annak, hogy gon­do­la­ta­i­ban kiszí­nez­ze a karak­te­re­det.

+1 Összeg­zés: Köszi, inkább nem ismer­lek meg!

Mint lát­ha­tod vala­mennyi pont vala­mi­lyen kive­tí­té­sen, fel­té­te­le­zé­sen ala­pul. A lénye­ge vala­mennyi­nek az, hogy esze ágá­ban sincs meg­is­mer­ni. Amennyi­ben ez meg­tör­tén­ne, lehet, hogy alap­ja­i­ban ren­get­néd meg az eddi­gi vilá­gát, ne adj isten még vál­to­zás is tör­tén­ne az éle­té­ben és nem len­ne sen­ki, aki­re ráhúz­hat­ná a vizes lepe­dőt egy balul sike­rült reg­ge­li ébre­dés, saját kudar­cai okán önma­ga meg­nyug­ta­tá­sá­ra, fel­men­té­sé­re.

Ne ess két­ség­be attól, ha vala­ki­nek nem vagy szim­pa­ti­kus. Úgy érzed, hogy meg­fe­le­lő­en visel­ked­tél, érzé­ke­nyen és figyel­me­sen áll­tál a másik­hoz és még­sem köl­csö­nös? Gesz­tu­sa oly­kor álru­há­ba búj­ta­tott elis­me­rés is lehet. Neki talán sok­kal rosszabb a hely­ze­te. Gon­dold csak el, milyen rossz lehet ilyen mér­ge­ző álla­pot­ban len­ni a saját elmé­jé­ben.

Érde­mes fon­to­ló­ra ven­ned a “leg­rö­vi­debb út az egye­nes” elvet. Vissza­csa­tol­ha­tod felé, hogy úgy érzed ebből-abból, hogy nem rokon­szen­ve­zik veled. Sze­ret­nél tisz­tán lát­ni, meg­le­het vala­mi nálad csú­szott fél­re. Job­ban sze­ret­nél rálát­ni arra, hogy ennek mi az oka, tettél‑e olyan gesz­tust, ami ben­ne rossz érzést vál­tott ki? Van lehe­tő­sé­ged ren­dez­ni a hely­ze­tet.

Az önis­me­ret és az egyé­ni trau­mák meg­dol­go­zá­sa abban segít, hogy önma­gad és mások szá­má­ra is egy élhe­tőbb éle­tet adj aján­dék­ba. Egye­dül nem megy? Kérj segít­sé­get és vonj be egy szak­em­bert az önmun­kád­ba.

Pet­re Anett

_{kiemelt kép for­rá­sa: Can­va Pexels by Liza Sum­mer}