Nem törekszenek kávéházi hangulatra, mert céljuk, hogy megtartsák a kiállítás sajátos kontextusát, mégis arabica kávéval és francia teával várják a látogatókat. Az érdeklődők így meríthetnek erőt, hogy igazán átadhassák magukat a kiállítás szín- és témaorgiájának. A Godot Art Expo tizedik évfordulójához ért. A megnyitó napján az elsők között érkeztem, így abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy maga Laczkovich Bori, művészettörténész, a Godot Kortárs Művészeti Intézet főkurátora nyitott ajtót. A kedves fogadtatás részeként néhány értékes percet is eltöltött velem az Expo előterében és megosztotta gondolatait az esemény létrejöttéről és missziójáról. Gyenge-Rusz Anett írása.
Gy.R.A.: Bori, idén jubilál a Godot Art Expo. Hogy indult ez az egész?
L.B.: Több, mint tíz éve vágtunk bele. Azt láttuk, hogy rengeteg tehetséges fiatal esik ki a pályáról, mielőtt kibontakoznának. Nem azért, mert nincs bennük potenciál. Egyszerűen csak nem látják, hogyan lehet a művészetből megélni. A Godot Art Expo célja az volt, hogy láthatóságot adjunk nekik, valamint esélyt a kapcsolódásra.
Azért, hogy megérezzék: van értelme kitartani.
Gy.R.A.: Az idei évben a Képzőművészeti Egyetemmel is szakmai partnerségre léptetek, igaz?
L.B.: Igen, ez most különleges lehetőség a tehetséges hallgatók számára. A „JumpSTARt 2025” program keretében többen is bemutatkozhatnak a Godot-ban – életükben először. Ez igazi ugródeszka a diákoknak. Számukra ez nemcsak egy kiállítás, hanem belépés a kortárs művészeti közegbe. Számunkra pedig nagy szakmai elismerés.
Gy.R.A.: És közben a nagy nevek sem hiányoznak.
L.B.: Nem, sőt! Rögtön a bejárat mellett található a „Mesterek terme”, ahol a Godot ikonikus művészei — például drMáriás, Bukta Imre, El Kazovszkij, Nagy Kriszta — x‑T vagy Váli Dezső — kaptak helyet. Mondhatjuk, hogy ez a szekció a generációk közti párbeszédről szól: a fiatalok láthatják, hová juthatnak el, a közönség pedig megérzi, milyen gazdag és sokrétegű ma a magyar kortárs művészet.
Gy.R.A.: Nem csak a Godot falain belül kínálkozik lehetőség az alkotók számára. Ha jól figyeltem az oldalatokat, nemzetközi programjaitok is vannak, mesélnél róla?
L.B.: Igen, a legtehetségesebb fiataloknak rezidenciaprogramokat kínálunk Marrákesben, Dél-Franciaországban és Hágában. Ezek a tapasztalatok új világokat nyitnak meg a résztvevőkben: más kultúra, más fények, más ritmus. Aki egyszer kimegy, más szemmel jön vissza.
Mindezeken felül, még jótékonysági kezdeményezés is kapcsolódik a Godot Art Expo kiállításhoz.
A “Segítek egy családot” program Soma Mamagésa kezdeményezése, melyet egy önkéntesekből álló csapat működtet.. A missziójuk, hogy kisgyermekes, mélyszegénységben élő családokat karolnak fel, azáltal, hogy a támogatást kínálót összekötik a támogatásra szorulóval. A segítségnyújtásnak ez igazán egyedi módja. Az alapítvány weboldalán működik egy úgynevezett Művészeti Piactér. Neves alkotók ajánlják fel az alkotásaikat. Aki onnan vásárol, igazi kincset tudhat magáénak, az alkotás ára pedig közvetlenül egy kiválasztott, mélyszegény családhoz kerül.
Ez egy szép gesztus: a művészet így nemcsak inspirál, hanem segít.
Gáspár Annamari a felajánló művészek egyike, akivel mi is együtt dolgozunk. Úgy éreztük, tehetünk annyit, hogy ezeket finom alkotásokat, például az Annamari festményét, vagy Bakos-Szél Kata ékszereit egy olyan kortárs kontextusba helyezzük, mint a “Kol-Labor 25”. Így jobban felfigyelhetnek rájuk a gyűjtők, szakértők, segíteni vágyók.
Gy.R.A.: Mesélnél nekünk arról, hogy a “Kol-Labor 25” különlegessége miben áll?
L.B.: Egyrészt, itt a Godot Kortárs Művészeti Intézet művészei kapnak főszerepet, másrészt, külön helyiségben, 4 emeleten keresztül tekinthetők meg az alkotások. A hat alkotó (Éles Lóránt, Gallai Judit Ágnes, Gáspár Annamária, Hermann Zsófia, Kis-Prumik Zoltán, KristofLab) az őket foglalkoztató legbensőbb témákba enged betekintést. Érdemes mindegyik szinten elidőzni.
Gy.R.A.: Első benyomásra, nagyon karakteres az Expo teljes tere, ideértve a kínáló és pihenő standokat. Jól érzékelem emögött a tudatosságot?
L.B.: Igen. Nem akarunk „kávéházi” hangulatot teremteni.
A kortárs művészetnek megvan a saját tere és súlya, nem akarjuk róla elterelni a figyelmet. De abban is hiszünk, hogy az értő figyelemhez jó közérzet kell. Egy csésze tea vagy kávé segít megérkezni, lelassulni. De itt alapvetően minden a művekről szól, nem a lattéról.
Gy.R.A.: Ha visszagondolsz az elmúlt tíz évre, mi az, ami elsőként megfogalmazódik benned?
L.B.: Felemelő látni, hogy azok a fiatalok, akik tíz éve nálunk indultak, ma már elismert művészek. Többen Derkovits-ösztöndíjasok, vagy nemzetközi kiállításokon szerepelnek. Az idei Expo már több, mint száz kiállítót fogad be. Az egész olyan, mintha egy új generáció születését ünnepelnénk.
Gy.R.A.: Mit gondolsz, mi a tárlat legfőbb üzenete, amit a látogatók hazavihetnek innen?
L.B.: Az, hogy a művészet nem elérhetetlen. Nem kell érteni hozzá, elég csak érezni. Egy festmény, egy installáció nem luxus, nem státuszszimbólum, hanem kapcsolat. Valami, ami megszólít, megmozdít. Egy darab az alkotóból, amit haza lehet vinni. Ha ezt a gondolatot valaki megérti, már elértük a célunkat – mondhatom ezt Lukács Gergő (kurátor) és minden kollégám nevében.
… és valóban, ahogy végigsétálok a kiállítótérben, megfogalmazódik bennem a felismerés: a Godot Art Expo nemcsak a műveket, de társadalmi képet is mutat. A generációk, szemléletek, stílusok és történetek sokszínűsége, mintha a társadalom diverzitását szemléltetné, egyfajta esztétikai tükörként, melyben felismerjük magunkat. Így válik a művészet közelivé, elérhetővé. A legfontosabb üzenet, ahogyan Bori is elmondta: a művészet nem valami távoli, elefántcsonttoronyban születő dolog, hanem közös nyelv, ember és ember között.
Köszönjük Laczkovich Borbálának a beszélgetést!
