Hib­rid mun­ka­vég­zés nap­ja­ink­ban diva­tos és a mun­ka­ke­re­sés­nél is fő szem­pont lett. A home offi­ce éve­ken át a mun­ka­vég­zés új sza­bad­sá­gát jelen­tet­te, de mára egy­re töb­ben érzik: szük­sé­gük van az iro­dá­ra – csak nem a régi for­má­já­ban. Egy friss, buda­pes­ti iro­da­szol­gál­ta­tó által vég­zett kuta­tás sze­rint a dol­go­zók 85%-a nyi­tott arra, hogy vissza­tér­jen az iro­dai mun­ka­vég­zés­hez, ugyan­ak­kor a dön­tés egyik kul­csa a kör­nye­zet minő­sé­ge. Nem bab­zsá­kot és cso­csó­asz­talt keres­nek, hanem értel­mes kap­cso­la­to­kat, ins­pi­rá­ló tere­ket és a közös­ség élmé­nyét.

A klasszi­kus, rideg, fel­adat-ori­en­tált iro­dák ide­je lejárt. A pan­dé­mia után sokan meg­ér­tet­ték, hogy a tel­jes elszi­ge­te­lő­dés és a home offi­ce nem fenn­tart­ha­tó hosszú távon. A mun­ka­hely már nem csu­pán a mun­ka­vég­zés szín­te­re, hanem egy­faj­ta máso­dik ott­hon­ként is műkö­dik – ahol nem­csak haté­ko­nyan dol­go­zunk, hanem jól is érez­zük magun­kat. A cél nem az, hogy az iro­da ver­se­nyez­zen a nap­pa­link­kal, hanem hogy kiegé­szít­se azt.

A jövő mun­ka­he­lye?

A kuta­tás sze­rint a mun­ka­vál­la­lók 55%-a már kife­je­zet­ten job­ban sze­ret iro­dá­ból dol­goz­ni, mint ott­hon­ról. Ennek fő oka a tár­sas kap­cso­la­tok hiá­nya, a hatá­rok elmo­só­dá­sa és a közös­sé­gi élmény utá­ni vágy. Surá­nyi Kin­ga szer­ve­zet­pszi­cho­ló­gus sze­rint: 

„Az embe­rek vágy­nak a kap­cso­ló­dás­ra és a vala­ho­vá tar­to­zás érzé­sé­re. A mun­ka­hely már nem­csak mun­ka­tér, hanem közös­sé­gi tér is kell, hogy legyen.”

Az új elvá­rá­sok fényé­ben az iro­dák funk­ci­ó­ja gyö­ke­re­sen meg­vál­to­zik. Már nem ele­gen­dő egy kényel­mes szék és gyors wifi – a dol­go­zók 87%-a sze­rint fon­tos, hogy legye­nek közös­sé­gi ese­mé­nyek, alkal­mak az együtt­lét­re és olyan atmosz­fé­ra, ami támo­gat­ja az össze­tar­to­zás érzé­sét. Ez a szem­lé­let­mód hoz­za el a „dest­i­na­ti­on offi­ce” kor­sza­kát, ahol az iro­da cél­ál­lo­más, nem kény­szer.

Mind­ez új kihí­vá­sok elé állít­ja a cég­ve­ze­tő­ket is: hogyan lehet olyan mun­ka­kör­nye­ze­tet kiala­kí­ta­ni, amely egy­szer­re kényel­mes, ins­pi­rá­ló, rugal­mas és még­is költ­ség­ha­té­kony? A válasz sok eset­ben az iro­da­ho­tel-modell lehet, ami egy­re nagyobb teret nyer hazánk­ban is.

Rugal­mas iro­dák: miért ter­jed az iro­da­ho­tel-modell?

Az iro­da­ho­te­lek – más néven „plug & play” iro­dák – azok­ra a vál­la­la­tok­ra sza­bott meg­ol­dást kínál­nak, ame­lyek nem akar­ják hosszú táv­ra leköt­ni magu­kat, még­is sze­ret­né­nek pro­fesszi­o­ná­lis kör­nye­ze­tet biz­to­sí­ta­ni mun­ka­vál­la­ló­ik­nak. A Hou­se of Busi­ness veze­tő­je, Fehér Atti­la sze­rint: 

„Ahogy moz­dul a világ a hib­rid mun­ka­vég­zés irá­nyá­ba, és szál­lin­góz­nak vissza a kol­lé­gák, fel­me­rül a jogos kér­dés a cég­ve­ze­tők részé­ről: minek tar­ta­ná­nak fent min­den­ki­nek egy asz­talt, ha az nincs kihasz­nál­va?”

Az iro­da­ho­te­lek lehe­tő­sé­get kínál­nak arra, hogy a cégek rugal­ma­san mére­tez­zék az iro­dai jelen­lé­tü­ket: ha éppen keve­sebb kol­lé­ga dol­go­zik bent, akkor kisebb tér is elég, de ha egy ese­mény vagy pro­jekt­in­dí­tás miatt bővül a lét­szám, azt is könnye­dén le tud­ják kezel­ni. A szol­gál­ta­tá­sok gyak­ran a búto­ro­zás­tól kezd­ve az IT-inf­ra­struk­tú­rá­ig, sőt a pos­ta­ke­ze­lés­től a kutya­sé­tál­ta­tá­sig min­den­re kiter­jed­nek – ahogy Fehér fogal­ma­zott: „Ha kell, falat is bon­tunk.”

Élmény, nem köte­le­zett­ség – így válik von­zó­vá az iro­da

Mazsa­roff Kata, a Col­li­ers Magyar­or­szág ügy­ve­ze­tő­je sze­rint a mai iro­dák­kal szem­be­ni leg­na­gyobb elvá­rás az, hogy élményt nyújt­sa­nak; így már könnye­déb­ben defi­ni­ál­ha­tó, hogy milyen is pon­to­san a jövő mun­ka­he­lye.

„A ‘dest­i­na­ti­on offi­ce’ azt jelen­ti, hogy az iro­da nem csak funk­ci­o­ná­lis tér, hanem von­zó és ins­pi­rá­ló közeg. Ez nem­csak dizájn kér­dé­se. Ide tar­to­zik a könnyű meg­kö­ze­lít­he­tő­ség, az egész­sé­ges kör­nye­zet, a tech­no­ló­gi­ai fel­sze­relt­ség és az a faj­ta közös­sé­gi atmosz­fé­ra, ami támo­gat­ja az együtt­mű­kö­dést, az inno­vá­ci­ót, a pro­duk­ti­vi­tást és a vál­la­la­ti kul­tú­ra meg­élé­sét.”

A rugal­mas iro­dai meg­ol­dá­sok nem csu­pán a star­tu­pok­nak valók. Egy­re több 30–50 fős cég isme­ri fel, hogy nem tud­ják elő­re meg­mon­da­ni, hogyan fog­nak működ­ni 2–3 év múl­va – de ha az iro­da tud alkal­maz­kod­ni, ők is sok­kal nyu­god­tab­ban ter­vez­het­nek.

A jövő iro­dá­ja alkal­maz­ko­dik – nem pedig alkal­maz­tat

A nem­zet­kö­zi tren­dek is azt mutat­ják: az iro­da­ho­te­lek része­se­dé­se pár éven belül akár a hat­szo­ro­sá­ra nőhet, 5%-ról 30%-ra. Ez nem­csak tech­no­ló­gi­ai vagy gaz­da­sá­gi átala­ku­lás – ez kul­tu­rá­lis vál­to­zás. A mun­ka­vál­la­lók ma már nem csu­pán asz­talt, hanem teret, lehe­tő­sé­get és közös­sé­get keres­nek.

Aki ezt meg­ér­ti, és haj­lan­dó kilép­ni a klasszi­kus iro­dai kere­tek közül, az hosszú távon lojá­li­sabb, moti­vál­tabb és kre­a­tí­vabb csa­pa­tot nyer. A jövő azo­ké, akik nem iro­dát bérel­nek, hanem élményt kínál­nak – min­den mun­ka­na­pon.

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Dras­ko­vics Ádám}