A kor­társ művé­szet­ben egy­re hang­sú­lyo­sab­bá válik az a törek­vés, hogy az alko­tás esz­kö­zei is fenn­tart­ha­tó for­rás­ból szár­maz­za­nak. Ennek egyik lát­vá­nyos pél­dá­ja a hul­lám­kar­ton, amely a galé­ri­ák, film­stú­di­ók és szín­há­zak esz­köz­tá­rá­ba is betört – nem mint cso­ma­go­ló­anyag, hanem mint kre­a­tív médi­um.

A hul­lám­kar­ton 80 szá­za­lék­kal kisebb öko­ló­gi­ai láb­nyo­mot hagy maga után, mint a hagyo­má­nyos anya­gok, emel­lett újra­hasz­no­sí­tá­si ará­nya meg­ha­lad­ja a 92 szá­za­lé­kot – ez a leg­ma­ga­sabb a cso­ma­go­ló­anya­gok között. Euró­pá­ban már szá­mos művé­sze­ti pro­jekt épül erre az anyag­ra.

A művé­szek és intéz­mé­nyek szá­má­ra a fenn­tart­ha­tó­ság nem csu­pán tech­ni­kai kér­dés, hanem kul­tu­rá­lis fele­lős­ség­vál­la­lás is. A hul­lám­kar­ton egy­szer­re könnyen for­mál­ha­tó, könnyű, és képes nagy­mé­re­tű, lát­vá­nyos terek meg­al­ko­tá­sá­ra.

A fenn­tart­ha­tó­ság nem a komp­ro­misszu­mok­ról szól, hanem az új lehe­tő­sé­gek fel­is­me­ré­sé­ről.

– fogal­maz Mik­lós Zsolt. A hul­lám­kar­ton nem­csak gaz­da­sá­gos alter­na­tí­va: egy ton­na újra­hasz­no­sí­tott kar­ton elő­ál­lí­tá­sa során akár 4000 kWh ener­gia is meg­ta­ka­rít­ha­tó, ami egy ház­tar­tá­si hűtő­szek­rény több mint tíz évnyi fogyasz­tá­sá­nak felel meg.

Tár­sa­dal­mi üze­ne­tek kar­ton­ból

A kor­társ művé­szet több irány­ból is hasz­nál­ja a hul­lám­kar­tont. Ola­fur Eli­as­son 2016-os „Green Light” című pro­jekt­jé­ben mene­kül­tek­kel közö­sen készí­tett modu­lá­ris lám­pá­kat újra­hasz­no­sí­tott kar­ton­ból. A pro­jekt a velen­cei bien­ná­lén is bemu­tat­ko­zott, mint a közös­sé­gi alko­tás és integ­rá­ció szim­bó­lu­ma.

Micha­el Rako­witz amerikai–iraki művész a „The Invi­sib­le Enemy Sho­uld Not Exist” című mun­ká­já­ban kar­ton­szob­ro­kon keresz­tül idéz­te meg azo­kat az ira­ki műkin­cse­ket, ame­lye­ket hábo­rús pusz­tí­tás követ­kez­té­ben veszí­tett el a világ. Az anyag itt tör­té­nel­mi emlé­ke­zet és poli­ti­kai állás­fog­la­lás hor­do­zó­ja lett.

Dísz­let­ből tár­sa­dal­mi tükör

A hul­lám­kar­ton a film­ipar­ban is alter­na­tí­vá­vá vált. David Lowery ren­de­ző 2024-es kará­cso­nyi film­jé­ben tel­jes bel­ső dísz­le­tet épít­te­tett hul­lám­kar­ton­ból, tuda­tos dön­tést hoz­va a fenn­tart­ha­tó­ság jegyé­ben.

Olcsó, könnyű és mági­kus anyag.

– nyi­lat­koz­ta a ren­de­ző a for­ga­tás után. A magyar­or­szá­gi művé­sze­ti élet­ben is meg­je­lent ez a szem­lé­let: 2025 tava­szán a Bar­tók Tavasz kere­té­ben Oli­vi­er Gros­setê­te fran­cia művész veze­té­sé­vel több száz önkén­tes épí­tet­te meg a Kele­ti pálya­ud­var monu­men­tá­lis kar­ton­má­so­la­tát az Erzsé­bet téren. A pro­jekt a fenn­tart­ha­tó épí­tés és a közös­sé­gi alko­tás pél­dá­já­vá vált.

Hul­lám­kar­ton a jövő művé­sze­te?

A hul­lám­kar­ton tér­hó­dí­tá­sa azt mutat­ja, hogy a kor­társ művé­szet nem­csak témá­já­ban, hanem esz­kö­ze­i­ben is képes ref­lek­tál­ni korunk kihí­vá­sa­i­ra. A kör­nye­zet­ter­he­lés csök­ken­té­se mel­lett új téri nyel­vet és tár­sa­dal­mi jelen­té­se­ket is kínál.

Egy­re több fia­tal alko­tó fede­zi fel újra ezt az anya­got – és ebben a hazai ipar is ins­pi­rá­ci­ós for­rás­sá vál­hat.

– mond­ja Mik­lós Zsolt. Az, ami koráb­ban cso­ma­go­ló­anyag­ként volt ismert, ma már a kre­a­ti­vi­tás hor­do­zó­ja lehet – művé­sze­ti, tár­sa­dal­mi és öko­ló­gi­ai szin­ten is.