Van az a pont, amikor a naptár szerint még csak október van, de te már valahol november végén érzed magad, az inboxod végtelen, a hajad meg… nos, az is milyen. A kör pedig csak forog tovább és magával visz.
És akkor jön egy meghívó: „Tudatos Nők Napja Circle – Töltekezz fel szenvedéllyel!”
Őszintén? Az első reakcióm az volt: „Szenvedéllyel? Októberben? Egy konferencián?” Inkább kávéval, lehetőleg intravenásan és, ha választhatók, akkor a Caffè Vergnanotól. De valami bennem (vagy talán a harmadik latte‑m) azt súgta: menj el, Adri, mert lehet, hogy épp erre van szükséged. Egy nap, amikor nem mások -a családom, az ügyfeleim, a társadalom- igényei körül keringek, hanem kicsit visszatalálok a saját középpontomba.
Egy kör, ami nem zár be, hanem kinyit
A Kimpton Hotel előcsarnokába lépve már sejthető volt, hogy ez nem az a „hétfő reggeli meeting” típusú rendezvény, főleg nem pénteken. Aztán haladtam beljebb, a bálterem felé.
Minden részlet elegáns, finoman nőies, mégis erőt sugároz: pont, mint egy nő, aki már megjárta a multitasking poklát, és most épp visszatalál önmagához.
A Tudatos Nők Napja Circle nem tömegrendezvény. Inkább egy bizalmas beszélgetés száz nő között, akik ugyanott tartanak: keresik, hogyan lehet több szenvedély, több tudatosság, több boldogság, több ÉLET a napjaikban. És közben (nem csak) ülünk és bólogatunk, az előadók — többek között Rubint Réka, Dr. Orosz Cynthia, Rónay Alíz — mindannyian hoznak valamit, ami nemcsak inspirál, de meg is mozgat. Néha szó szerint.
Tudatosnak lenni nem „spiri”, hanem bátor
Van az a tévhit, hogy a tudatosság valami lila ködös, holdfényes dolog, ahol a nők fehér ruhában, virágkoszorúval a fejükön dalolják a kumbayát. Pedig valójában a legnagyobb bátorság. Mert azt jelenti:
Megnézem, mi van bennem. Még azt is, amit nem szívesen látok.
A Tudatos Nők Napja Circle erről is szól, hogy a tudatosság nem azt jelenti, hogy mindig zenben vagy. Ráadásul, meg vagyok győződve arról, hogy ha Buddhaként kellett volna megszülessek, akkor nem Magyarországra dob az élet, ahol a zentől gyakran olyan távol vagyunk, mint Makó Mekkától, csak, hogy teljes legyen a képzavar. A tudatosság nekem azt jelenti, hogy felismerem, amikor nem épp a könnyedség, az öröm járja át az életemet, viszont tudom, mit kezdjek vele.
Hogy nem nyomok el mindent magadban és fogadom el a status quo‑t, csak mert „másoknak rosszabb”. Hogy megtanulok újra kérdezni: „Mi ez? Mi van velem?”
A nő, aki fejlődik, nem önző. Nem elvesz, hanem ad.
Dr. Orosz Cynthia egy gondolata különösen megmaradt bennem — nem biztos, hogy pontosan idézem:
Ha egy nő tanul, fejlődik, másokat is felemel.
… és tényleg. Mert amikor mi nők dolgozunk magunkon, az nem önzés. Hanem befektetés a gyerekeink, a párunk, a környezetünk jövőjébe. Persze, ehhez nem árt tudni, hogy hol állunk most és hova tartunk. Hogy azt, ami van, nem megítéljük, egyszerűen csak megengedjünk, hogy legyen, elismerjük, hogy aztán elrugaszkodhassunk, mint egy startkockáról és elinduljunk a nekünk nagyszerűbb felé. Ami megint csak más lesz mindenkinek.
Van, akinek egy utazás a Maldív-szigetekre, van, akinek a következő havi telefonszámla befizetése, van, akinek egy új táska, van, akinek egy közös lángosozás a Fény utcai piacon. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más. Ahogy az is, hogy ki, milyen úton talál magára. Sarkadi Bálint, azaz Pszichoapu fogalmazott zseniálisan:
Mindenki abban üdvözül, amiben hisz. Csak indulj el az úton.
Az út kezdődhet egy könyvvel, egy terápia első ülésével, egy spirituálisnak mondott modalitás felfedezésével, vagy akár egy ilyen rendezvénnyel. Ami…
Tudatos Nők Napja: a közösség, nem konferencia
A „Circle” — magyarul kör — szó találó.
Mert itt tényleg körbeérünk.
Nem hierarchia van, hanem kapcsolódás.
Az előadó a színpadról nem az észt osztja, a tutit mondja, hanem csak lehetőségeket villant fel. Amiből választhatsz.
A nők — és az a pár férfi, aki bemerészkedik az oroszlánhölgyek barlangjába — pedig nem versenyeznek, hanem figyelnek.
Olyan ez, mint egy baráti kör, csak épp a barátaid között van egy-két orvos, coach, pszichológus, influenszer és vállalkozónő — mindannyian ugyanazzal a kérdéssel: hogyan lehet tudatosan és szenvedéllyel élni?
Miért éri meg elmenni?
Mert van valami gyógyító abban, amikor száz nő együtt nevet, sír, tanul és felismer. Mert minden egyes történet, amit hallasz, kicsit a tied is. És mert ha csak egy mondatot viszel magaddal, már megérte.
Ez lehet az, hogy nem kell mindent egyedül csinálnod. Vagy hogy nem kell tökéletesnek lenned, elég, ha jelen vagy. Vagy egyszerűen csak az, hogy nem baj, ha most fáradt vagy – mert a szenvedély is újraéleszthető.
És tudod mit? Az is tudatosság, ha egy ilyen nap után hazaérve nem azonnal mosni kezdesz, hanem leülsz egy csésze teával vagy egy pohár borral, és azt mondod:
„Oké, ma tettem valamit magamért.”
