Az internet eredetileg az önkifejezés, a kreativitás és a kapcsolódás tere volt, ma azonban sokak számára egyre inkább a bántások, támadások, cinikus megjegyzések terepévé válik. Friss kutatás mutatott rá, hogy a negatív kommentkultúra milyen mély és tartós hatást gyakorol a digitális jelenlétre – különösen azok esetében, akik tartalmat alkotnak, vállalkoznak vagy egyszerűen csak szeretnék megélni önmagukat az online térben.

Az internetezők közel 80%-a állította: érte már bántás a közösségi oldalakon. A válaszadók fele pedig arról számolt be, hogy egy-egy negatív komment után elnémult – nem írt posztot, nem osztott meg véleményt, egyszerűen visszahúzódott. A leggyakoribb reakció nem a düh, hanem a szomorúság, a csalódottság és a motivációvesztés.

A tartalomgyártók körében ez különösen kritikus: 100%-uk kapott már bántó hozzászólást, és 43%-uk állította, hogy ez elvette a kedvét a további alkotástól. Még súlyosabb az arány az online vállalkozóknál, akik közül tízből hatan vesztették el lelkesedésüket egy-egy negatív komment miatt.

A kutatás nemcsak azt vizsgálta, milyen gyakran fordulnak elő bántások, hanem azt is, milyen típusú megjegyzések a legártalmasabbak. Meglepő módon nem a trágár vagy durva beszéd a legsebezőbb, hanem a cinikus, gúnyos hangnem. Ezek a rejtett agresszió formái, amelyeket nehéz visszautasítani vagy tisztázni, mégis mélyen elbizonytalanítják az érintettet.

A szakértők szerint a cinizmus különösen romboló: kétségbe vonja az érzések érvényességét, megkérdőjelezi a valóságérzéket, és csoportos támadássá fajulhat, ha mások is rácsatlakoznak. Ilyenkor nemcsak a konkrét komment okoz sebet, hanem az az érzés is, hogy az illető „egész közösségek előtt” vált megalázottá.

Nem csak a szavak fájnak – az önazonosság is sérül

Az online bántás hatása messze túlmutat az aktuális sértettségen. A kommentek hosszú távon torzíthatják az önképet, visszafoghatják a kreativitást, és megakadályozhatják az önazonos jelenlétet. A válaszadók közel fele vallotta be, hogy egy negatív komment miatt átgondolta, mit posztoljon, vagy hosszabb időre teljesen eltűnt a közösségi felületekről.

A legnagyobb arányban (12,7%) a gúnyos vagy lealacsonyító megjegyzések okozták azt, hogy valaki végleg visszavonult a digitális térből.

A legérzékenyebbek: nők, középkorúak, alkotók

Bár a férfiak valamivel gyakrabban találkoznak bántó kommentekkel, a nőket sokkal jobban megviselik ezek. A nők közel 40%-a számolt be motivációvesztésről, míg a férfiaknál ez 24% körüli volt. Emellett a nők jellemzően kevésbé érzik magukat biztonságban az online térben, gyakrabban cenzúrázzák magukat, törölnek kommenteket vagy korlátozzák a hozzászólásokat.

Életkori bontásban a 35–54 évesek a legsebezhetőbbek. Ők gyakran még egy „offline normák” mentén nevelkedett generáció tagjai, akik számára az online agresszió különösen idegen és megterhelő. A fiatalabbak – bár nem kevésbé érintettek – jobban hozzászoktak az internetes diskurzus árnyoldalaihoz, az idősebbek pedig jellemzően nagyobb pszichés ellenálló képességgel kezelik a helyzeteket.

Humor, elvonulás, kitartás – a túlélési stratégiák

A megküzdési stratégiák változatosak: a leggyakoribb eszköz a humor és az önirónia, amellyel sokan próbálják enyhíteni a támadás élét. Néhányan tudatosan szünetet tartanak, mások egyszerűen ignorálják a kommenteket. Bár még mindig kevesen, de vannak, akik szakember segítségét is igénybe veszik.

Az aktív felhasználók, például tartalomgyártók vagy online vállalkozók többnyire nem némulnak el teljesen, hanem kezelik a helyzetet – törölnek, válaszolnak vagy szűrik a kommentelési lehetőségeket. A passzívabb felhasználók viszont sokkal gyakrabban maradnak csendben, elkerülve a konfrontációt.

A csend veszélye

A kutatás fontos tanulsága, hogy a bántó kommentek nem csak egyéni sebeket okoznak, hanem társadalmi következményekkel is járnak. Ahogy egyre több ember hallgat el, egyre kevesebb autentikus, személyes hang marad a közösségi platformokon. A negatív visszajelzések torz képet eredményezhetnek: azt az illúziót kelthetik, hogy a cinikus, bántó vélemény az uralkodó.

Miközben a kommentelők kis része aktív hangadó, a többség csendben figyel – sokszor egyetértően, támogatón, de kimondatlanul. Ezért is lenne fontos, hogy ha valaki jót gondol, azt is írja le. A pozitív visszajelzések segítenek fenntartani az online világ sokszínűségét és emberi hangját.

Írjunk többet jót

A Collabri kutatása egyértelműen alátámasztotta azt a hipotézist, hogy a bántó, negatív vagy megalázó online kommentek jelentős pszichés hatást gyakorolnak az érintettekre és csökkentik az önkifejezés szabadságát. Az eredmény szerint az internetezők csaknem 80 százalékát érte már bántás az online térben, és minden második embert némított már el negatív komment. Ez azt jelenti, hogy szinte mindenki, aki valamilyen módon jelen van vagy véleményt formál az interneten, előbb-utóbb szembesül negatív visszajelzéssel.

A digitális világ jövője nem csak a platformokon múlik, hanem azon is, hogyan használjuk őket. A szólásszabadság nem egyenlő a következmények nélküli bántással. A kulturált, empatikus kommentelés nem korlátozás, hanem eszköz arra, hogy az online tér valóban közösségi maradjon – ne csak technikailag, hanem emberileg is.

Ha legközelebb valaki megoszt valamit, ami tetszik – legyen az egy rajz, egy gondolat, egy új termék vagy egy verssor –, ne csak görgessünk tovább. Egy szív, egy mondat, egy mosoly is elég lehet ahhoz, hogy az alkotó ne tűnjön el örökre.

_{Kiemelt kép forrása: Forrás: Canva – Getty Images by LightFieldStudios}