nap
óra
perc
2020_magazin_nagy

Tóth Ákos: “Áll­juk a sarat és nem adunk a fotel­kom­men­te­lők véle­mé­nyé­re”

Hirdetés

Két hét után, mint­ha kicsit hát­rébb lépett vol­na az Age of Hope Ala­pít­vány.  Átad­ta más­nak a sta­fé­ta­bo­tot?  Elfá­rad­tak?  Med­dig és hogyan lehet jól segí­te­ni egy olyan hely­zet­ben, ami jelen­leg kilá­tás­ta­lan­nak tűnik, ahol az aszt­ro­ló­gu­so­kon kívül, akik ápri­lis 5‑ig jelez­nek hábo­rús csil­lag­ál­lá­so­kat, sen­ki nem mer ígér­ni sem­mit.  Mit csi­nál most Tóth Ákos és az ala­pít­vá­nya?  Hogyan lát­ja a hely­ze­tet és mit vár?  Pago­nyi Adri­enn kér­de­zett.

Kicsit mint­ha vissza­vo­nul­ta­tok vol­na, vagy csak mások let­tek han­go­sab­bak?

Lát­szó­lag talán vissza­vo­nul­tunk, de a hát­tér­ben komoly mun­ka folyik.  A hábo­rú miatt a hatá­ron tovább­ra is nagy a nyo­más, folya­ma­to­san tart­juk a pol­gár­mes­te­rek­kel a kap­cso­la­tot, leg­utóbb önkén­te­se­ket kér­tek, így akik hoz­zánk jelent­kez­tek, átirá­nyí­tot­tuk az önkor­mány­za­tok­hoz, hogy fel­vált­sák a helyi­e­ket, akik már jó pár nap­ja tal­pon van­nak.

Eköz­ben tovább­ra is ret­te­ne­te­sen nagy mennyi­sé­gű ado­mány érke­zik.  Ez logisz­ti­ka­i­lag nagyon leter­he­li az önkor­mány­za­to­kat.  Az a kéré­sem még min­dig, hogy min­den­ki tájé­ko­zód­jon, mielőtt elin­dul.  Napon­ta több olyan tele­font kapok, hogy itt vagyok, ott vagyok egy kami­on­nal és sen­ki nem veszi át a ruhá­kat.  Haté­ko­nyabb, szer­ve­zet­tebb gyűj­tés­re vol­na szük­ség, mert ez a mai napig kao­ti­kus.

Mi pró­bál­juk fel­ké­szí­te­ni azo­kat az intéz­mé­nye­ket, aho­va hosszabb-rövi­debb ide­ig elhe­lye­zés­re kerül­nek a csa­lá­dok, gye­re­kek. Céges támo­ga­tá­so­kat köz­ve­tí­tünk, több tíz­mil­lió forint érték­ben, így mosó­gé­pe­ket, mik­ro­hul­lá­mú sütő­ket, víz­for­ra­ló­kat min­den­fé­le ház­tar­tá­si esz­kö­zö­ket ezek­nek a helyek­nek.  A szük­sé­ges dol­gok nagy részét olyan vál­la­la­tok sze­rez­ték be és szál­lí­tot­ták, akik még ahhoz sem ragasz­kod­tak, hogy a nevü­ket említ­sük.  Önzet­len, nem mar­ke­ting fogá­sú segít­ség az övék. Ez talán apró­ság, de szá­mom­ra nagyon fon­tos és embe­ri.

Hábo­rú: tovább­ra is szük­ség van az ado­má­nyok­ra!

Kihí­vás az is, hogy meg­szer­vez­zük az érke­ző gye­re­kek kór­ház­ba jut­ta­tá­sát, akik közül sokan rend­kí­vül rossz egész­ség­ügyi álla­pot­ban van­nak, hiszen nem­egy­szer tizen­öt kilo­mé­te­re­ket gya­lo­gol­tak papucs­ban a hábo­rú miatt.  Elég sok a meg­fá­zás, a fel­ső lég­úti meg­be­te­ge­dés.  Hála Isten­nek, a Bala­ton par­ton hat­van­há­rom gye­re­ket tudott meg­néz­ni, ellát­ni a soly­má­ri dok­tor néni (Dr. Arany And­rea — a szer­kesz­tő).  Ezúton is nagyon szé­pen köszön­jük neki.  Nekik és ter­mé­sze­te­sen a fel­nőt­tek­nek is gyűj­tünk jelen pil­la­nat­ban a Cse­ri­ti bol­tok­ban láz- és fáj­da­lom­csil­la­pí­tó gyógy­szert, vita­mint, egyéb­re most nincs szük­ség.

Köz­ben ter­vez­zük a jövőt.  Hosszabb távon azon gon­dol­ko­zunk, hogy milyen gyer­mek­tá­bo­ro­kat, prog­ra­mo­kat tudunk kita­lál­ni, de ehhez lát­nunk kell azt is, hogy hányan marad­nak Magyar­or­szá­gon.

Fotó: Age Of Hope Ala­pít­vány

A médi­á­ban már jelent­kez­nek azok a han­gok, akik a helyi rászo­rul­ta­kat állít­ják szem­be a hábo­rús mene­kül­tek­kel.  Miért az ő kutyá­ik kap­nak ingyen veszett­sé­gi oltást?  Mi van a hazai mély­sze­gény­ség­ben élők­kel?  Azok­kal a rászo­ru­lók­kal, akik nem csak most a hábo­rú miatt, hanem, ahogy a múlt­kor mond­tad, az év 365 nap­já­ban küz­de­nek a meg­él­he­té­sért?

Sosem fogom őket elfe­lej­te­ni. Ennyi. Én az év 365 nap­ján ebben vagyok, néha kicsit több min­dent kell ten­ni más­fe­lé, de én ugyan­úgy ott leszek Bor­sod­ban télen, az Age of Hope-pal.  A “fotel­kom­men­te­lők” véle­mé­nyé­re pedig nem kell adni.  Ők azok, akik még egy szend­vi­cset sem ken­tek meg.  A nega­ti­vi­tás­sal nem tudok mit kez­de­ni. Azt tudom, hogy jó úton vagyok.

Mind­amel­lett ami most akut, az a romák kér­dé­se. Van­nak magyar- vagy ket­tős állam­pol­gá­rok, lejárt sze­mé­lyi iga­zol­vánnyal, vagy anya­köny­vi kivo­nat­tal, papí­rok­kal.  Ők nem kap­hat­nak mene­kült stá­tuszt, ráadá­sul útle­vél hiá­nyá­ban nem enge­dik vissza őket.  Ha akar­ná­nak sem tud­ná­nak haza­men­ni a hábo­rú miatt.  Ez egy olyan hely­zet, ami­vel lesz még prob­lé­mánk. Főleg, hogy a leg­rá­szo­rul­tabb embe­rek min­dig a szo­ci­á­lis hálót fog­ják ter­hel­ni.  Min­dig lesz vele dol­gunk.  És vár­ha­tó, hogy ez a hihe­tet­len nagy lakos­sá­gi össze­fo­gás nem­so­ká­ra átcsap majd kire­kesz­tés­be és gyű­löl­kö­dés­be.  Ez egy szo­mo­rú, de valós tapasz­ta­lat.  

Özön­le­nek a hábo­rús hírek min­den plat­for­mon.  Ha az ember nem a médi­á­ból akar tájé­ko­zód­ni, hon­nan tud hite­les infor­má­ci­ót sze­rez­ni?

A part­ne­re­ink­től, jel­lem­ző­en.  Itt is, mint az egész éves ala­pít­vá­nyi mun­kánk­ban, vissza­ka­nya­ro­dunk a kol­le­gá­ink­hoz, az embe­rek­hez.  Egy önkor­mány­zat, egy szo­ci­á­lis intéz­mény veze­tő­je, egy védő­nő, egy orvos hite­les infor­má­ci­ót tud adni arról, hogy milyen tech­ni­kai esz­kö­zök­re van szük­ség az intéz­mé­nye szá­má­ra, ahhoz, hogy el tud­ja lát­ni a fel­ada­tát.  Ezek alap­ján tud­tunk mi is a napok­ban több száz kilo­gramm tisz­tál­ko­dó és tisz­tí­tó­szert, baba­ápo­lá­si hol­mit, közel 1000 db pár­nát, pap­lant, taka­rót, töröl­kö­zőt köz­ve­tí­te­ni.

Aggasz­tó hírek érkez­nek a pálya­ud­va­rok­ról, nincs elég mobil WC, nem meg­fe­le­lő a transz­fer, sokan hryv­ni­á­val érkez­nek, amit nem tud­nak bevál­ta­ni,  tovább utaz­ná­nak, de nincs forint­juk.  Ezek kisebb prob­lé­mák, de ugyan­úgy fon­to­sak.  Nincs egy sarok, ahol szop­tat­ni tud­ná­nak az anyu­kák, ren­de­sen tisz­tál­kod­ni, jó len­ne mobil tuso­ló.  Leg­alább­is ezek azok az infor­má­ci­ók, amik a társ­szer­ve­ze­te­ink­től érkez­nek, ami­re nem fel­tét­len az egyén szint­jén kell meg­ol­dást talál­ni.

A mene­kül­tek és a magán­szál­lás­he­lyek össze­kö­té­sét nem az ala­pít­vá­nyunk vég­zi, tovább­ra sem sze­ret­nénk ebbe bele­men­ni.  Egy­részt, nin­csen iro­dánk, nin­csen aki fel­kap­kod­ja a tele­font, egész nap úton vagyok, napi 100–150 tele­fon­hí­vá­som van és 40–50 ema­il­re kell vála­szol­nom.  Ez nem panasz, csak tény­meg­ál­la­pí­tás, ahogy az is, hogy fárasz­tó és bőven van vele dolog.

Mi az, ami az elmúlt idő­szak siker­tör­té­ne­te, ha nevez­he­tünk ebben a hely­zet­ben bár­mit is siker­nek?

A pél­dát­lan össze­fo­gás cso­dá­la­tos.  De vala­hogy min­dig a kataszt­ró­fa­hely­zet üti meg a magyar ember inger­kü­szö­bét.  Nagyon pozi­tív az is, hogy elkezd­tek kom­mu­ni­kál­ni egy­más­sal azok a szer­ve­ze­tek, akik béke­idő­ben nem,  ezt jó len­ne foly­tat­ni, egy­más­sal meg­osz­ta­ni az infor­má­ci­ó­kat, tapasz­ta­la­to­kat, egy­más­nak haté­kony segít­sé­get nyúj­ta­ni.  Ne pár­hu­za­mo­san tevé­keny­ked­jünk. Köz­ben még min­dig hiá­nyo­lom a gya­kor­la­ti, álla­mi segít­sé­get.

Foto: Can­va

Mi len­ne az a támo­ga­tás kor­mány­za­ti rész­ről, ami valós segít­sé­get biz­to­sí­ta­na?

Ha kom­mu­ni­kál­ná­nak egy­más­sal az önkor­mány­za­tok és a Kataszt­ró­fa­vé­de­lem, az hasz­nos len­ne.  Továb­bá, ha az állam ilyen nagy mér­ték­ben támo­gat­ja az orszá­gos segély­szer­ve­ze­te­ket, akkor kös­se­nek szer­ző­dé­se­ket.  Le lehet adni ezt, vagy bár­mi­lyen a fel­ada­tot, de az legyen elvé­gez­ve. Hoz­zá­te­szem, hogy a támo­ga­tás össze­ge, a 3 mil­li­árd forint, nagyon jelen­tős, mind­amel­lett az álla­mi jelen­lét úgy álta­lá­ban, ami gya­kor­lat­ban egy-két rend­őrt jelent a vas­út­ál­lo­má­so­kon, nagyon kevés.  

Töb­be­zer tábo­ri ágy van pél­dá­ul a Kataszt­ró­fa­vé­de­lem­nél, ki sem bon­tot­ták még őket és azt mond­ták nem adják oda, mert újak.  Hét éve ott poro­sod­nak, mert várunk vala­mi más­ra.  A mi hábo­rúnk­ra.  

A másik fele, hogy hal­lot­tunk az ado­má­nyok­kal való vissza­élé­sek­ről.  Vidé­ken több poli­ti­kai párt a válasz­tá­si kam­pány részé­vé ten­né a tár­gyi ado­má­nyo­kat, olyan for­má­ban, hogy majd egy-egy kép­vi­se­lő kioszt­ja a rászo­ru­lók­nak, a saját név­jegy­kár­tyá­ja kísé­re­té­ben.  Mond­hat­nám, hogy ször­nyű és fel­há­bo­rí­tó, de  egy­ál­ta­lán nem vagyok meg­le­pőd­ve és úgy gon­do­lom, nem is ezzel kell fog­lal­koz­ni, hanem hite­les infor­má­ci­ók alap­ján a leg­több, leg­jobb minő­sé­gű és leg­gyor­sabb segít­sé­get nyúj­ta­ni.

Mi lesz a követ­ke­ző hetek­ben?  Mire kell beren­dez­ked­ni?

Arra kell fel­ké­szül­jünk, hogy minél több embert tud­junk fogad­ni kul­túrált szál­lás­he­lyen. Sze­rin­tem ez a fon­tos. Nem hiszek nagy vál­to­zás­ban és annyi biz­tos, hogy az ada­ko­zá­si kedv jócs­kán le fog csök­ken­ni.  Pedig ilyen­kor van, vagy lesz csak szük­ség rá.

Egy­re több helyen lát­tam közös­sé­gi médi­á­ban, hogy cégek, szer­ve­ze­tek, étter­mek is bele­áll­nak a hely­zet­be, gyűj­te­nek, meleg ételt főz­nek és visz­nek pálya­ud­va­rok­ra.  Elég ez? Mi az, amit az egyén tud ten­ni, ha segí­te­ni sze­ret­ne, mert azt látom, még min­dig sokan van­nak, akik segí­te­né­nek?

Záhony­ban és a kör­nyé­kén szük­ség van önkén­te­sek­re, tol­má­csok­ra, a későb­bi­ek­ben jogá­szok­ra, védő­nők­re, de a Nyu­ga­ti pálya­ud­va­ron a szer­ve­ze­tek­től tud tájé­koz­ta­tást kér­ni min­den hábo­rú elől mene­kü­lő, hogy mire van iga­zán szük­ség.

Létezik‑e vagy láttatok‑e akár itt­hon, akár kül­föl­dön olyan jó gya­kor­la­tot egy rend­szer­re, ami tény­le­ge­sen össze­kö­ti a segély­szer­ve­ze­te­ket, plat­for­mot biz­to­sít erre?

Nyolc­an-tízen fel­hív­tak az IT szek­tor­ból, hogy ők össze­fog­nák ezt a kez­de­mé­nye­zést, de az ered­mény még várat magá­ra.  Az hogy mi fel­ke­rü­lünk most min­den fórum­ra és ben­nün­ket lát­nak, az remek.  Mind­amel­lett egy kis utá­na­já­rás­sal, plat­form nél­kül is min­den­ki meg­ta­lál­ja az infor­má­ci­ót, csak az embe­rek azt sze­re­tik, ami az arcuk­ba van tol­va. Elké­nyel­me­sed­tünk.  

(A beszél­ge­tést köve­tő­en készült el a hogysegits.hu oldal, egy non-pro­fit infor­má­ci­ós plat­form, ahol a civil önkén­te­sek meg­fe­le­lő és kel­lő tájé­koz­ta­tást talál­hat­nak arról, miként és hol tud­nak szer­ve­zett for­má­ban segí­te­ni. — A szer­kesz­tő)

Van‑e bár­ki, akit most kiemel­nél a társ­szer­ve­ze­tek, vagy cégek közül?  

A Hel­sin­ki Bizott­sá­got most kiemel­ném, ők azok, aki nagyon sokat tud­nak segí­te­ni a hábo­rú miat­ti jogi, mene­kült­ügyi kér­dé­sek­ben. Nekünk is van már olyan önkén­te­sünk, aki ilyen jel­le­gű kép­zés­ben része­sült, de nem az a cél, hogy min­dent az Age of Hope old­jon meg, inkább legyen min­den­ho­va egy tele­fon­szá­munk.

Mel­let­tük ter­mé­sze­te­sen, min­den szer­ve­zet a maga mód­ján teszi a dol­gát, noha azt is lát­juk, hogy a vége­ken jelen­lé­vő önkén­te­se­ik­nek, akik kint áll­nak, hóban, fagy­ban, néha még vaj sem jut, hogy meg­ken­jék a saját kenye­rü­ket, vagy igya­nak egy for­ró teát. Mind­eköz­ben a szer­ve­zet veze­tői a kényel­mes meleg­ből figyel­nek.  Ezzel van bajom.  Nekem fon­tos, hogy ha viszek vala­ho­va önkén­test, az reg­gel, dél­ben, este enni tud­jon, kul­túrált helyen le tud­jon füröd­ni, meg­pi­hen­hes­sen.  És ehhez pénz, fegy­ver, pari­pa biz­to­sít­va van, hiszen az önkén­tes a leg­drá­gáb­bat adja, ami­je van: az ide­jét.  Nekem szer­ve­zet­ként az a fel­ada­tom, hogy ha már az én emb­lé­má­mat hord­ja, engem kép­vi­sel, akkor bele­kal­ku­lál­jam, hogy ennek van egy költ­sé­ge és azt haj­lan­dó legyek meg­fi­zet­ni.  Ekkor lesz az önkén­tes elkö­te­le­zett, ekkor fog­ja azt érez­ni, hogy elis­me­rik, meg­be­csü­lik, azon kívül, hogy meg­va­ló­sul az ere­de­ti szán­dé­ka: segí­te­ni tud.

Ha segí­te­nél és támo­gat­nád a hábo­rú­ból mene­kül­te­ket, akkor pénz­ado­má­nyo­dat ide utal­ha­tod:

UTALÁSHOZ SZÜKSÉGES ADATOK
Név: Remény Kora Gyer­mek­vé­del­mi Ala­pít­vány 
Szám­la­szám: ERSTE BANK11600006–00000000-56705485
Köz­le­mény: add meg az email címed

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

Pagonyi Adrienn további írásai

Úgy gondoljuk még ezek az írásaink is érdekelnek téged

Kövesd oldalunkat!

Ahhoz, hogy ne maradj le semmiről kövesd a WakeUp Magazin oldalait Facebook-on és Instagram-on is! Így elsőként vehetsz részt nyereményjátékainkon is!