A Magyar Állami Operaház jelenleg Magyarország egyetlen nagy létszámú társulattal rendelkező, kimondottan operákra és balettekre szakosodott színháza. Az épület Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke. Neoreneszánszstílusban épült Ybl Miklós tervei alapján. A gazdagon díszített belső terek jellemzik, amelyekről összegyűjtöttünk néhány érdekes információt, amit eddig szinte biztos, hogy nem tudtál. Marczinka Mátyás írása.
Eredetileg a Nemzeti Színház adott otthont a zenés drámai műfajnak is. Azonban a kiegyezés után az akkor még Pest-Buda néven ismert város gyors fejlődésnek indult. Így a kultúra is virágzott, melynek következtében a színház épülete egyre szűkebbnek bizonyult, így nem volt mese, lépni kellett.
Tervezéstől az átadásig
A pesti oldal városképe a 19. század második felében alakult ki, ennek része volt a mai Andrássy út kiépítése is. Ezzel egy időben vetődött fel egy önálló operaház megépítésének ötlete, hiszen a városi élet akkori legrangosabb szórakozása Európa-szerte az opera volt. Ma már mindannyian tudjuk, hogy az Andrássy útnak egyik ékköveként áll az operaház épülete, azt azonban kevesen tudják, hogy annak helyét egy 1872-ben alakult külön bizottság hosszas tanakodás után jelölte ki.
Több lehetséges helyszín is szóba került.
Opció volt a Deák és Bajcsy sarka, a Károly körút, a Kossuth Lajos és a Semmelweis utca közötti rész és még számos más hely. Ezeket gazdasági, területi vagy más okokra hivatkozva elvetettek. Így maradt tökéletes opciónak az Andrássy út. Az építkezés költségeihez hozzájárult a bank 250.000 forinttal, melyhez csatlakozott Pest városa 403.000 forinttal, valamint az udvartartási költségek művészeti célokra fordítható keretösszegéből további 1.608.000 forinttal.
A teljes operaház megépítésére 2.261.200 forint állt rendelkezésre. Hihetetlen ugye? Ma egy év alatt ennyi pénzt fizet ki egy szerencsés budapesti, aki talált “csak” 188.500 forint plusz rezsi környékén lakást a belvárosban.
Miután megszületett az Andrássy úti helyszín kiválasztása azt követően, a király hozzájárulása után megkezdődhetett az építkezés. Az épület tervezésére az akkori belügyminiszter versenytárgyalást hirdetett. Ezt Ybl Miklós terve nyolcból, hét szavazattal nyert meg. Ez talán annyira nem volt meglepő, hiszen az összes pályázó közül ő ismerte legjobban az igényeket.
Annak, hogy megépülhessen a Ybl féle operaház külön feltételeket szabtak. Ilyen volt például a neoreneszánsz stílusú kocsifeljáró kiépítése a főhomlokzat kinézete. Kikötés volt még, hogy az épület lábazata kőből készüljön, valamint sok más között az épületet díszítő szobrok ne gipszből és cementből, hanem kőből vagy terrakottából készüljenek.
A megegyezés után Ybl Miklós 1874. május 1‑jén elfogadta az akkori belügyminiszter levélben küldött megbízását. A rákövetkező év nyarán, 1875. augusztusában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa véleménye alapján a fővárosi tanács megadta az építési engedélyt Ybl terveire és még ugyanabban az évben megkezdődött a kilenc évig tartó építkezés, ahol javarészt magyar művészek és iparosok dolgoztak.
Az építkezést már az első naptól anyagi gondok kísérték.
A keretösszegből évente maximálisan 200.000 forintot lehetett felhasználni, bár az építési bizottság minden éves jelentésében szorgalmazta, hogy módosítsák. Az építkezés elhúzódása elkeseredést, elégedetlenséget okozott, de még az építkezés leállítása is felmerült. A tervek szerint az épületet 1883-ra kellett volna befejezni. Tisza Kálmán az akkori miniszterelnök ezt végül 1884 nyarára tűzte ki. Ennek megvalósítása érdekében a korábbi éves hitelkeret háromszorosát folyósították.
A Magyar Állami Operaház akkoriban még Magyar Királyi Operaház néven került átadásra 1884. szeptember 27-én, amelyen jelen volt I. Ferenc József magyar király is. A nyitó díszelőadáson többek között a Bánk bán és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc vezénylésével.
Az átadást követően a világ gyors fejlődése nem ért véget. Egymást követték a gáz és villany hálózatok kiépítése, valamint az egykoron modern technológiák is elavultak, vagy a háború alatt életveszélyessé váltak. Ezekből a bonyodalmakból a Magyar Állami Operaház sem maradhatott ki és mindezek szorosan az épület történetéhez tartoznak.
Az átadást követő munkák
Az átadáskor az épületgépészeti és színpadtechnikai berendezések messzemenőkig megfeleltek a kor elvárásainak. A bécsi Ringtheater tűzkatasztrófa megismétlésének végett a padláson víztározó medencéket és vízi hidraulikával működő színpadtechnikát építettek. A berendezés szerkezetéből a gyúlékony faanyagot mellőzték, helyette acélt használtak. Így megoldották, a díszlet- és színpadmezők mozgatásának egy pontról történő vezérlését, amelyet korábban kézzel végeztek.
Az akkoriban modernnek számító újítások mellett két újonnan alkalmazott technikát is bevezettek. Az egyik a függöny hidraulikus mozgatása volt. Az addig szokásos felcsavarás helyett, amit így olyan magasra lehetett felhúzni, hogy bármely díszletet állítva tudtak a színpadra juttatni. A másik újdonság a színpad két hátsó sarkában a hidraulikus teherfelvonó volt. Amely a süllyesztőt és a negyedik emeletet kötötte össze bútor‑, jelmez- és kellékszállítás céljából.
A fűtést kezdetben kályhák és gőz segítségével oldották meg, a nézőtérre pedig modern szellőzőberendezést szereltek. Az átadást követő tíz évben azonban még számos változást eszközöltek. Többek között a hálózatra kötött gázcsillárokat lecserélték elektromos világításra, melynek vezetékeit a már kiépített gázhálózat csöveiben helyezték el. Azonban az áramfejlesztő gépek nem fértek el a Magyar Állami Operaház (akkor még Királyi) épületében azokat a szomszédos épületben szerelték fel.
A Magyar Állami Operaház főbb felújításai
Az átadás után az első fontos korszerűsítéseket az épületen 1912-ben végezték. Ekkor alakították ki a földszinti ruhatárat, növelték a nézőtéri helyek számát, emiatt lesüllyesztették és részlegesen a színpad alá tolták a zenekari árkot. A fejlesztés részeként lecserélték a székeket, kiszélesítették a közlekedőfolyosókat. A nézőtér fa alépítményét vasszerkezetre cserélték, és az akusztika javítása érdekében a zenekari árok és a nézőtér burkolatait is lecserélték. Továbbá ekkor készültek el a személyfelvonók is, a színpad mélyén, kétoldalt.
A homlokzat felújítására később került sor
Az 1960-as és 70-es években a homlokzatokat, a Székely-termet, valamint a királylépcsőt újították fel. Kicserélték az elektromos hálózatot és ‑berendezéseket. Később pedig megépült az opera igazgatósági bejáratával szemben az új üzemház, amelyet alagút köt össze a színházépülettel. Ide kerültek át az Operaház azon funkciói, amelyek a főépületben nem indokoltak, illetve nélkülözhetőek.
Siettette az Operaház felújítását 1980-as években az a tény, hogy a színpad fölötti rácsos tartórendszer az ellenőrző vizsgálatok alapján nemhogy a díszletek mozgatásával járó többletterheket, de már az állandó terhek hordására se volt biztonságosan képes. Emiatt a zsinórpadlás használatáról, a közreműködők életének védelme érdekében le kellett mondani. Ekkor a legnagyobb átalakításokat az üzemi területen végezték, ezáltal számos helyiség felszabadult a társulat használatára. A régi gőzfűtéses rendszert kicserélték melegvizes-fűtésre, ennek ellátását az új üzemházban létesített kazánház biztosítja. Átalakították elektromechanikusra a színpadgépezetet is. Hátránya, a már említett hidraulikushoz képest, hogy zajosabb. Nem utolsó sorban a nézők kényelmének biztosítása érdekében megnövelték a székek közötti távolságot. Így a nézőtéri összes helyszám 1394-ről, 1289-re csökkent.
+1 érdekesség: az első művészeti válság
A világban válságok jönnek és mennek. Nem volt ez másként az operaház átadását követően sem és nem sokkal később művészi válságba került a társulat. Nagy mértékben anyagi problémák miatt nem tudtak sem létszámban megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek és a pesti közönség már nem volt képes viselni a produkciók költségeit.
A társulat első aranykorszaka Gustav Mahler igazgatóhoz köthető, ugyanis 1888 és 1891 újra képes volt fellendíteni az opera iránti keresletet. Ez még az az időszak volt, amikor nem vágták ketté az előadásokat 30 perces büfészünetekkel, két lábbal taposva az opera szentségét és műfaját.
Az opera virágzásának viszonylag hamar vége szakadt ugyanis az első és a második világháború között miatt az opera egy évre be is zárt. Ezt követően művészi szempontból ismét szárnyalni kezdett, és a második világháború okozta kisebb épületbeli sérülések ellenére ismét megnyitotta kapuit. A háború utáni felújítás során cserélték le az aranyos–mohazöld előfüggönyt meggypirosra, és ehhez igazították színben a többi kárpitozást is. Nem utolsó sorban pedig második világháborút követően lett Királyiból Magyar Állami Operaház. A műfaj hamarosan egyre szélesebb körben terjedt el, így 1951-től az Operaházhoz csatolták a Városi Színházat, mai nevén Erkel Színházat.
Forrás: itt, Kiemelt kép forrása: 2005. augusztus — PDXdj a(z) angol Wikipédia projektből
