Közel 26 éve vetítette az M1 a Szomszédok teleregény utolsó epizódját, de még ma sem kell bemutatni senkinek a sorozatot. Az ikonikus epizódoknak ma is nagy sikere van a fiatalok körében, hiszen egy-egy jelenet akár manapság is játszódhatna, hiszen a rendszerváltás kikiáltását követően negyven évvel is vannak még, vagy éppen újra kialakultak a beragadt politikai mintáink. Marczinka Mátyás gyűjtötte most össze azokat az idézeteket, melyek ma is helytállóak lehetnek.
Ha esetleg burokban éltél volna eddig akkor itt egy kis összegzés a Szomszédokról
A sorozat még akkoriban indult, amikor csak kevés háztartásban volt telefon és televízió, így akkor még nagy szó volt egy napi sorozat indítása. Abban az időben, 1987 és 1999 között mindenki a Szomszédok történéseiről beszélt, és nem volt olyan aki ne tudta volna, hogy mi történt a Kulka János által alakított Mágenheim nagy fehér doktor családjával, vagy éppen a házukat egy autópályaépítés miatt eladni kényszerülő kedves öreg nyugdíjas házaspárral Lenke nénivel és Taki bácsival. A sorozat a hétköznapi emberek életét mutatta be egy budapesti panelház lakóinak szemszögéből, és azonnal elnyerte a nézők szívét. A történet szálai között barátságok, szerelmek, családi problémák és titkok keveredtek, miközben a sorozat hűen tükrözte a magyar társadalom változásait.
A sorozat végigkísérte a rendszerváltás vagy éppen rendszer nem váltás történetét, az akkori inflációt, valamint a társadalmi helyzetet.
A Szomszédok epizódjaiban számos ikonikus mondattal találkozhatunk, amelyek mind a mai napig helyállóak lehetnek az utolsó epizód vetítését követően 26 évvel. Őszintén szólva nem hittem volna, hogy valaha is végig fogom nézni elejétől a végéig a sorozatot, azonban az első pár rész után megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden rész után egyre jobban érdekelt, hogy mi fog történni a gazdagréti lakótelep Lantos utca 8. szám lakóival. Így jó szívvel ajánlom, hogy legalább egyszer nézze végig a sorozatot.
Kivándorlás a Szomszédok idején és most
Nem újkeletű probléma, hogy a kistelepülések lélekszáma egyre inkább csökken és elnéptelenedik, közben pedig sorra osztják az állami kitüntetéseket, és indítják a plakátkampányokat, melyek az én valóságommal köszönőviszonyban sincsenek. Talán az ilyen jellegű kommunikáció formálta úgy a magyar társadalmat, hogy már végképp közömbös lett mindenki arra, hogy mi történik a másikkal. Bő 20 évvel ezelőtt éppen erről beszélgetett egymással Lenke néni és Taki bácsi is:
Lenke néni: Ha idegenek bántják a magyart, akkor mindenki nagy hazafi. De egyik magyar bántja a másikat akkor mindenki hallgat és tűri. Gondolj csak Gyűrűfűre meg a többi elpusztult magyar falura.
Taki bácsi: Azokból a falvakból nem azért mentek el, mert üldözték őket.
Lenke néni: Nem, csak tönkrementek. Mi magyarok hagytuk, hogy tönkremenjenek. Azokat a szép régi falvakat nem kellett volna megóvni? Aztán ott van a vízlépcső. Azt sem értem, hogy ott mi történik.
Taki bácsi: Nem vagy egyedül! Benne van már a világ pénze, mostmár nem merik leállítani. Tipikus magyar szokás: amikor már ráment a gatyád akkor vitatkoznak, hogy legyen vagy ne legyen.
Lenke néni: Negyven évig kitüntettünk, most tüntetünk meg népszavazást tartunk.
Szomszédok | 1998. Se02 Ep037
Azonban talán nincsen még minden veszve, hiszen újra és újra felcsillan a remény, hogy van még összetartás a magyar emberekben. Hiszem, hogy nem lehet az idők végezetéig valakit csillogó kampányokkal félrevezetni.
Sok képviselő már akkor sem vette komolyan a munkáját
Számos képviselő van, akik éppen az elvárható kötelező minimumot teljesítik a munkájukban azért, hogy megkapják a bérüket. A Szomszédok alapján ez nem volt máshogy akkor és nincs ez másként most sem:
Taki bácsi: Szegény képviselők, amikor megválasztották nem sejtették, hogy mi vár rájuk. Ha néhány évvel hamarább kezdett volna el működni ilyen lelkesen az igazi országgyűlés, akkor most jobban állnánk.
Lenke néni: nem hiszek én már semmit.
Szomszédok | 1998. Se02 Ep038
De talán egyszer eljön egy olyan világ is, amikor valóban az emberekért történnek valódi változások. Azonban a képviselők munkája bárki számára motiváló lehet manapság, hiszen több, mint tíz évig lehet valaki EP képviselő anélkül, hogy helyesen kifejezze magát angol nyelvkörnyezetben.
Az adóhivatal hozzáállása sem változott túl sokat
A sorozatban több alkalommal is szerepet kapott az adóhivatal, ugyanis ellenőrzések jöttek és mentek. Volt, hogy a mindig tisztességes Taki bácsit vették górcső alá a revizorok, és olykor a Gábor Juli szépségszalont. Az egyik epizód végén Gábor Gábor elgondolkoztató kérdéssel búcsúzott, amire talán sokan ma is kíváncsiak lennénk:
Gábor Gábor: Mostmár csak arra lennék kíváncsi, hogy mennyi adót fizetnek az adóellenőrök abból a fizetésből, amit a mi adónkból kapnak.
Azonban akkor még szó nem volt róla, hogy Magyarország családi adóparadicsom lenne, Gábor Gábor már akkor tudhatott valamit, ugyanis hozzáfűzte még, hogy:
Gábor Gábor: Nem ismerek magamra. Tisztes adófizető apa lettem. Nagy kár értem.
Szomszédok | 1998. Se02 Ep038
Nos, véleményem alapján nincs ez másként ma sem. Az adóhivatal továbbra sem a magyar emberek érdekeit képviseli, hanem az állam egyik elsőszámú pénztermelő gépezeteként végzi a munkáját. Bonyolult űrlapokkal, barátságtalan ügyfélszolgálattal és ÁNYK keretprogrammal, ami már a 2000-es évek elején is elavultnak számított volna.
A pedagógusok helyzete is változatlan
Több jelenetben is bemutatja Ivancsics Ilona, aki Vágásiné Jutkát ének-zene tanárnőt alakította a sorozatban, hogy milyen túlterhelt egy pedagógus. Mindig korábban járt dolgozni, számos tanítás utáni programot szervezett, valamint nyáron táborokat és egyéb programokat szervezett.
Vágási Feri: Hány óra van?
Vágásiné: Háromnegyed hat. Aludj nyugodtan tovább.
Vágási Feri: Mióta jársz te hatra? Eddig nyolckor kezdődött a tanítás.
Vágásiné: Ebédügyelet hattól. Ha a szülő le akarja mondani a gyerek holnapi ebédjét, akkor hat és tíz között odatelefonál, mi azt felírjuk, aztán tíz után átszólunk a vállalatnak, hogy csak ennyi ebéd kell, aztán a szülő valamilyen úton-módon visszakapja a pénzét, így a tanács megspórolja a hozzájárulást. Egyszerű, nem?
Vágási Feri: Egyetemet és főiskolát végzett tanárok pihenés helyett ebédlemondással és pénzvisszafizetéssel foglalkoznak. Egyre jobb.
Szomszédok | 1998. Se02 Ep038
Talán ma már nem ebédlemondással nem kell bajlódniuk a pedagógusoknak, de helyette számos más feladat érkezett hozzájuk, amit napi szinten meg kell csinálniuk.
Üveg visszaváltási rendszer és orosz magyar barátság
Ebben talán annyi változás van, hogy már nem Lenke néni veszi vissza az üvegeket, hanem egy gép, amelyik hol működik, hol nem. Ez a bolt hátuljában játszódó jelenet tökéletesen bemutatta az emberek mentalitását. Volt egy rendszer, ami már akkor sem működött jól, mindenki háborgott miatta azonban hosszú évekig semmilyen változás nem történt:
Lenke néni: Más üvege nincs, kedves uram?
Vásárló: Nincs! Tizennyolc darab pezsgős. Szovjet.
Lenke néni: Ezeket sajnos nem tudom vissza venni.
Vásárló: Már hogyne tudná?! Itt vettem mind a tizennyolcat. Köteles vagyok visszaváltani, erre rendelkezés van. Maguk mindent lespórolnák a vevőről.
Lenke néni: Higgye el kedves uram, nekem nem érdekem, hogy bosszantsam. De külföldi üvegeket nem vehetünk vissza.
Vásárló: Ez Szovjet pezsgősüveg! Nem óhajtom elmagyarázni önnek, hogy az egy baráti állam. Nagyon súlyos hiba lenne, ha ezt nem váltanák vissza. És az a halom pezsgős üveg?! Azt például hogy váltotta vissza?
Lenke néni: Azok magyar gyártmányú pezsgősüvegek. Azokat természetesen kötelességünk visszavenni, de ezeket sajnos nem. Ha viszkis vagy franciakonyakos üvegek lennének, azokat sem válthatnám vissza.
Vásárló: Szóval a magyar pezsgő jobb, mint a szovjet pezsgő. Úgy látszik itt is a turanizmus meg a racionalitás dominál. Mi a fenét csináljak ezzel a sok üveggel?!
Vásárló2: Vagy induljon el vele moszkvába és váltsa be ott vagy dobja ki. De ne tartsa fel a sort!
Vásárló: Nem kértem a véleményét. Vegye tudomásul, hogy fel fogom jelenteni! Ezt nem ússza meg szárazon!
Szomszédok | 1998. Se02 Ep???
Most visszavezettek egy kísértetiesen hasonlító rendszert, ahol a visszaváltó sok esetben már csak egy géppel tud veszekedni, ahelyett, hogy megszűntették volna a műanyag flakonok forgalmazását és más környezetbarát alternatívát helyeztek volna forgalomba.
A választások akkor is egymás szidásából álltak
A politika már akkor is egymás szidásáról, egymásnak ugrasztásról szólt. Hirdették a demokráciát és a szabadságot, mindezt úgy, hogy az embereknek fogalmuk sem volt róla, hogy mi is az. Nem is csoda, hogy nem tudtak vele élni és megalkotni egy új rendszert a régi tagokkal. Épp erről beszélgetett János és Taki bácsi is:
János: Máris abból áll a választás, hogy egymást szidják. Ilyen az igazi demokrácia?
Taki bácsi: Azt nem tudom, mert olyanban még én sem éltem.
Szomszédok | 1990. Se04 Ep073
Mindebből láthatjuk, hogy a múlt és jelen még nagyon összeér. Lehet, hogy most fejlettebb a technika és nem kell átmennünk a szomszéd Mágenheim családhoz telefonálni. A hírek pedig másodpercek alatt elérnek minket az internet segítségével. Azonban mindez a lényegen nem változtat: ugyanott vagyunk, ahol 30 éve. Így a végére hagynék én is egy kérdést. Mi vajon tudjuk, hogy milyen az igazi demokrácia?
Kiemelt kép forrása: Fortepan
