Már túl vagyunk az első­se­gély­nyúj­tás világ­nap­ján, ám segít­sé­get adni, a másik ember­re figyel­ni nem­csak a világ­na­pon kell. Éle­tet ment­het a tudás, ismé­tel­ni tehát min­den­képp érde­mes. Ahhoz, hogy fel­nőtt­ként ter­mé­sze­tes legyen a másik ember meg­se­gí­té­se, már a kis­gyer­mek­kor­tól kezd­ve fog­lal­koz­nunk kell ezzel a témá­val, a kis­gyer­me­kek nyel­vén. A hét­köz­na­pi első­se­gély­nyúj­tás isme­re­te­it gyer­mek­köz­pon­tú­an Kál­mán­né Péli Ibo­lya gyógy­pe­da­gó­gus fog­lal­ja össze.

Az első­se­gély­nyúj­tá­si isme­re­tek­re soha nem tud­juk, kinek mikor lesz szük­sé­ge. Viszont, ha szük­sé­günk van rá, hogy segít­sünk egy adott hely­zet­ben, akkor álta­lá­ban nagyon gyor­san kell cse­le­ked­nünk. Meg­szer­zett isme­re­te­ink nem évül­het­nek el, azo­kat rend­sze­res idő­kö­zön­ként cél­sze­rű fel­ele­ve­ní­te­ni. A leg­több ember meg­ijed, ha bal­eset vagy rosszul­lét része­se lesz. Sokan attól fél­nek, hogy nem szak­sze­rű a segít­ség, amit tud­nak adni a másik ember­nek. Pedig akár az utcán, akár a csa­lád­ban lehet bár­ki rosszul, vagy sze­rez­het sérü­lést.

Úgy érez­tem, hogy engem már nem érhet meg­le­pe­tés, és min­dent tudok a szak­sze­rű segít­ség­nyúj­tás­ról, majd nénány hét­tel ezelőtt egy­szer csak becsen­ge­tett a szom­széd­asszony egy nyu­godt szom­bat dél­utá­non, hogy segít­sünk, mert a fér­je sarok­csi­szo­ló­val elvág­ta az alkar­ját.

A szom­szé­dig érve, sőt meg­lát­va a hatal­mas sérü­lést, kava­rog­tak a kér­dé­sek a fér­jem­ben: hogyan állít­suk meg a vér­zést? Kell‑e nyo­mó­kö­tés? Hová rak­tuk a men­tő­do­bozt? Sze­ren­csé­re sike­rült a hig­gadt­sá­gun­kat meg­őriz­ni, majd nyo­mó­kö­tés­sel ellát­ni a sebet, köz­ben már a men­tő is úton volt.

A velem tör­tént eset töké­le­te­sen ábrá­zol­ja azt, hogy a baj még a fel­nőt­tek­kel is meg­es­het. Egy gye­rek ennél sok­kal szét­szór­tabb, figyel­met­le­nebb, és sok­szor még nin­csen kiala­kult veszély­ér­ze­te, ami miatt nem tud­ja fel­mér­ni, hogy pon­to­san mek­ko­ra a prob­lé­ma. Gyógy­pe­da­gó­gus­ként nem győ­zöm ele­get hang­sú­lyoz­ni, hogy a meg­elő­zés milyen fon­tos. Mind­emel­lett nagy han­got fek­te­tek arra is, hogy már a leg­ki­seb­bek is elsa­já­tít­has­sák a segít­ség­nyúj­tás alap­ja­it.

A meg­elő­zés alap­jai kis­gye­re­kek­nek

Szá­mos köz­úti bal­eset tör­té­nik hazánk­ban, ezek elke­rü­lé­se miatt lénye­ges, hogy a gye­re­kek idő­ben ismer­jék meg a KRESZ jel­zé­se­it, a leg­fon­to­sabb tájé­koz­ta­tó és til­tó táb­lá­kat. Mutas­suk meg azo­kat a pik­to­gra­mo­kat is nekik, ame­lyek külön­bö­ző veszé­lyek­re hív­ják fel a figyel­met, mert így még az óvo­dás gyer­mek is meg­ér­ti a fel­hí­vá­so­kat.

A baj­ba­ju­tot­ta­kon való segí­tés nem­csak a fel­nőt­tek fel­ada­ta. A kis­gyer­me­kek könnyen tanul­nak, gyor­san magu­ké­vá tud­ják ten­ni a látott-hal­lott infor­má­ci­ó­kat. Sőt, már őket is meg lehet ismer­tet­ni az első­se­gély­nyúj­tás alap­ja­i­val. Az alfa gene­rá­ció tag­jai nagyon hamar eliga­zod­nak az okos­te­le­fo­non, épp ezért lénye­ges, hogy a modern kor vív­má­nya­it kihasz­nál­va ebben a témá­ban is jár­tas­ság­ra tegye­nek szert. Ter­mé­sze­te­sen csak annyit tud­ja­nak róla, amit meg is érte­nek belő­le.

Már az óvo­dás gyer­mek is meg­ta­nít­ha­tó arra, hogy vész­hely­zet ese­tén tud­ja hív­ni a 112‑t, illet­ve azt, hogy mit szük­sé­ges ilyen­kor mon­da­ni a tele­fon másik olda­lán beszé­lő disz­pé­cser­nek.

Az isko­lá­ban már tan­tár­gyi órá­kon is fog­lal­koz­nak az első­se­gély­nyúj­tás­sal, de ahhoz, hogy a meg­szer­zett isme­re­te­ket szük­ség ese­tén kész­ség szin­ten tud­ják alkal­maz­ni, min­den­kép­pen gya­kor­la­ti fog­lal­ko­zás kere­té­ben kell alkal­maz­ni.

A világ­jár­vány alatt külö­nö­sen oda­fi­gyelt min­den­ki a fer­tőt­le­ní­tés­re, a helyes kéz­mo­sás­ra. Jelen­ték­te­len­nek tűn­het, de mos­ta­ná­ban egy­re inkább elha­nya­gol­ják mind­ezt. A fer­tőt­le­ní­tés fon­tos­sá­gá­ra idő­ről idő­re fel kell hív­ni a figyel­met. A gye­re­ke­két is. Külö­nö­sen így ősszel, ami­kor ismét sokat tar­tóz­ko­dunk a zárt tér­ben. Figyel­jünk oda, mert ezek­kel a rend­sze­res cse­le­ke­de­te­ink­kel sokat tehe­tünk a magunk és a kör­nye­ze­tünk­ben élők egész­sé­gé­ért.

Ha meg­tör­tént a baj: seb­ke­ze­lés ott­hon

Azt gon­dol­hat­juk, hogy elmúlt a nyár, keve­sebb az esély a bal­ese­tek­re. Ugyan, dehogy! Gyer­mek­kor­ban gyak­ran elő­for­dul, még a biz­ton­sá­gos­nak gon­dolt ott­ho­nunk­ban is egy-egy hor­zso­lás, pici sérü­lés. Amo­lyan első­se­gély­nyúj­tás kez­dő­szett­je­ként már a leg­ki­seb­bek­nek is elma­gya­ráz­hat­juk, mi a teen­dő ilyen eset­ben. Fon­tos a seb tisz­tí­tá­sa, így kisebb eséllyel kerül­nek kór­oko­zók a szer­ve­zet­be. Gyógy­szer­tá­rak­ban kap­ha­tunk szó­ró­fe­jes fer­tőt­le­ní­tő­szert, amellyel a sebet kezel­het­jük. Az apróbb sérü­lé­sek­re rag­ta­paszt hasz­nál­ha­tunk, amit már a kicsik is könnyen meg­ta­nul­nak, hogyan tehe­tő a seb­re.

Nekünk bevált mód­szer, hogy az első­se­gély­kész­le­tet min­dig állan­dó helyen tart­juk, hogy szük­ség ese­tén, gon­dol­ko­zás nél­kül, már rutin moz­du­lat­tal, könnyen meg­ta­lál­ja bár­me­lyik csa­lád­tag.

Égé­si sérü­lé­sek

A gye­re­kek sze­re­tik a tűz­ol­tó­kat, érde­kes szá­muk­ra a mun­ká­juk. Lehet velük arról is beszél­ni, hogy mi a fel­adat akkor, ha hir­te­len tűz üt ki ott­ho­nunk­ban. Szin­te min­den­ki­vel elő­for­dult már, hogy vala­mi meg­sü­töt­te, meg­éget­te a kezét. Mit tehe­tünk ilyen­kor? A kisebb égé­si sérü­lést ellát­ni meg­ta­nít­hat­juk a kis­gyer­me­ket is. Az első dolog a hűtés, amely­nek az a leg­egy­sze­rűbb mód­ja, hogy az égett test­részt tegyük a csap alá, és enged­jünk rá hideg vizet. Komo­lyabb égé­si sérü­lés ese­tén hív­junk men­tőt is.

Ház­tar­tá­si bal­ese­tek

Régen tar­tot­ta magát a mon­dás, hogy „Kés, olló, gye­rek kezé­be nem való.” Ter­mé­sze­te­sen a szer­szá­mok, ott­ho­ni szú­ró-vágó esz­kö­zök hasz­ná­la­ta rejt veszé­lye­ket magá­ban, de biz­ton­sá­gos, fel­ügye­let mel­let­ti hasz­ná­la­tuk­ra a meg­fe­le­lő kor­osz­tály­ban érde­mes meg­ta­ní­ta­ni őket.

Mutas­suk meg, ne csak mond­juk el, még a kis­is­ko­lás gyer­me­künk­nek is, hogy a fiók­ból való kivé­tel­kor ne a kés pen­gé­jét, hanem a nye­lét fog­ja meg.

Az ott­ho­nunk szám­ta­lan veszélyt rejt, és bár­me­lyi­kün­ket érhet egy pil­la­nat alatt bal­eset. A nyá­ri hóna­pok­ban nap­szú­rást, nap­égést szen­ved­he­tünk, egye­sek darázs­csí­pés­re aller­gi­á­sok, egy rossz moz­du­lat követ­kez­té­ben bár­me­lyik csa­lád­tag­nak kifi­ca­mod­hat a boká­ja, evés köz­ben fél­re­nyel­he­tünk. Ha ilyes­mi tör­té­nik, nem vár­ha­tunk sokat a segít­ség­nyúj­tás­sal.

Az elekt­ro­mos áram veszé­lyei

Ne csak az isko­lá­ban hall­jon a gyer­mek arról, hogy az elekt­ro­mos áram veszé­lyes, és mit kell ten­nünk, hogy biz­ton­sá­go­san hasz­nál­has­suk az elekt­ro­mos esz­kö­zö­ket, és elke­rül­jük az áram­ütést. Gon­dos­kod­junk arról, hogy a nem hasz­nált kon­nek­to­rok vak­du­gó­val, gye­rek­zár­ral ellá­tot­tak legye­nek, elekt­ro­mos esz­kö­ze­ink ne legye­nek szá­muk­ra könnyen hoz­zá­fér­he­tők. Már a leg­ki­sebb kor­tól tuda­to­sít­suk a gyer­me­kek­ben, hogy az elekt­ro­mos áram nem játék.

Mér­ge­zés elke­rü­lé­se

A ház­tar­tá­sunk­ban elő­for­du­ló gyógy­sze­re­ket, sze­szes ita­lo­kat, tisz­tí­tó­sze­re­ket, vegy­sze­re­ket elzárt szek­rény­ben, gyer­me­kek szá­má­ra nem elér­he­tő helyen tárol­juk. Sze­ren­csé­re a leg­több tisz­tí­tó­szer, kana­las orvos­ság gye­rek­zá­ras kupak­kal van ellát­va, de fő az óva­tos­ság.  Elég egy pil­la­nat, hogy meg­tör­tén­jen a baj, ezért min­dig körül­te­kin­tő­en jár­junk el a táro­lá­suk­kor. Hív­juk fel a gye­re­kek figyel­mét, hogy sem­mi­lyen isme­ret­len üveg­ből nem sza­bad inni.

Adni, kap­ni jó

Segí­te­ni  ember­tár­sun­kon köte­les­sé­günk.  Sok­szor érez­het­jük úgy, hogy az első­se­gély­nyúj­tá­si isme­re­te­ink ele­gen­dő­ek. Viszont, ha egy sérü­lés, bal­eset tör­té­nik, sok  ember bepá­ni­kol, meg­ijed, fél, nehogy szak­sze­rűt­len legyen a segít­sé­ge.  Sem­mi­kép­pen nem vehet­jük át  a szak­em­be­rek sze­re­pét, de  men­tőt, tűz­ol­tót hív­ni, vész­hely­zet elhá­rí­tá­sá­ban segít­kez­ni, kisebb sebet bekö­töz­ni min­den­ki tud.

Veszély ese­tén hív­ha­tó szá­mok: segély­hí­vó: 112; men­tők: 104 (bal­eset-beje­len­tés); rend­őr­ség: 107 (sür­gős ügyek­ben); tűz­ol­tók: 105

Ter­mé­sze­te­sen leg­jobb a bal­ese­tet elke­rül­ni, de ha baj tör­té­nik, legyen ter­mé­sze­tes a segít­ség­adás. Az első­se­gély­nyúj­tá­si isme­re­tek­ből sosem elég, fris­sít­sük rend­sze­re­sen tudá­sun­kat.

Kál­mán­né Péli Ibo­lya

_{For­rás: itt és itt, kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges Sig­na­tu­re by Rich­Legg}