A női és fér­fi sze­re­pek átala­ku­lá­sá­val fel­ér­té­ke­lő­dik az apák sze­re­pe a gye­re­kek érzel­mi neve­lé­sé­ben és kulcs­fon­tos­sá­gú­vá válik az apai vissza­jel­zés. Miköz­ben az apák­nak nincs erre jó min­tá­juk, mert az őket fel­ne­ve­lő apák­nak sem volt és így tovább. Csak­hogy iga­zán jó min­ta nél­kül nem is olyan könnyű elég jó apá­nak len­ni, de koránt sem lehe­tet­len fel­adat. Mit tegye­nek? Min vál­toz­tas­sak?

A tár­sa­dal­munk átala­kult az elmúlt évti­ze­dek­ben, és a csa­lád­ban betöl­tött sze­re­pe­ink­ben azon­ban még inkább az útke­re­sés­nél járunk. Nem iga­zán járt előt­tünk olyan köve­ten­dő pél­da, amit érde­mes tovább­ad­ni, így sok­szor nem tud­hat­juk, hogy mit és hogyan érde­mes ten­nünk. A női sze­re­pek átala­ku­lá­sá­ról sokat beszé­lünk, arról azon­ban keve­seb­bet, hogy a fér­fi­ak csa­lád­ban betöl­tött sze­re­pe is jelen­tő­sen átala­kul. Ennek oka lehet, hogy ezzel pár­hu­za­mo­san, hogy a nők töb­bet tanul­nak, kép­zet­teb­bek, maga­sabb fele­lős­ség­gel járó mun­kát végez­nek. Most nem arra vál­lal­ko­zunk, hogy ezt a témát tel­jes körű­en átte­kint­sük, hanem az apák gye­rek­ne­ve­lés­ben betöl­tött sze­re­pét jár­juk körül. Daróczi Mag­di coach-kine­zio­ló­gus írá­sa.

Egy mai apa gye­rek­ko­ri tapasz­ta­la­tai

Ked­ves apu­kák, ez a cikk most első­sor­ban nek­tek szól. Kár, hogy nem szól­ha­tott a ti apá­i­tok­nak is, mert akkor már egy gene­rá­ci­ó­val elő­rébb jár­nánk. Ti, akik egy­kor kis­fi­úk vol­ta­tok és kap­ta­tok ilyen-olyan vissza­jel­zést az édes­apá­tok­tól, a nagy­pa­pá­tok­tól, a kör­nye­ze­te­tek­ben élő fér­fi­ak­tól. Még való­szí­nű­leg ma is hor­doz­zá­tok ezek hatá­sát, akár tudat­ta­la­nul. Lehet, hogy a sze­ren­csések közé tar­toz­tok. Azok közé, aki­nek a fér­fi fel­me­női ösz­tö­nö­sen alkal­maz­ták a meg­ol­dás­fó­ku­szú coa­ch­ing vagy épp a pozi­tív peda­gó­gia szem­lé­le­tét. Akik­nek apái az erő­for­rá­sa­i­tok­ra helyez­ték a hang­súlyt és azok­ra épít­kez­ve sar­kall­tak tite­ket egy­re jobb és jobb ered­mé­nyek­re. Ezzel mint­egy szár­nya­kat adva a fel­nö­ve­ke­dé­se­tek­hez és fel­nőtt éle­te­tek meg­élé­sé­hez. Ebben az eset­ben kér­lek tite­ket, tanít­sá­tok erre fia­i­to­kat, mun­ka­tár­sa­i­to­kat, min­den fér­fit és nőt a kör­nye­ze­te­tek­ben.

Meg­es­het azon­ban, hogy a körü­löt­te­tek élő fel­nőtt fér­fi­ak­tól inkább szi­dal­ma­zást, leki­csiny­lést, nega­tív vissza­jel­zést kap­ta­tok. Ezt per­sze vélet­le­nül sem azért tet­ték apá­i­tok, mert gono­szak vol­tak vagy rosszat akar­tak vol­na nek­tek. Egy­sze­rű­en csak azért, mert csak erre volt min­tá­juk, csak ezt lát­ták, ők is ezt kap­ták gye­rek­ként.

A 20. szá­zad tele volt bor­zal­mak­kal, ez nagy ter­het rótt fér­fi­ak­ra és nők­re egy­aránt. Épp ezért nem az a cél, hogy pál­cát tör­jünk azok felett, akik akkor eset­leg nem a gye­rek lel­ki, men­tá­lis egész­sé­gé­nek fej­lő­dé­sét támo­ga­tó neve­lé­si mód­sze­re­ket válasz­tot­tak. A célunk egy­sze­rű­en az őszin­te szem­be­né­zés. Annak belá­tá­sa, hogy nem biz­tos, hogy az volt a leg­jobb neve­lé­si mód­szer, ami­ben fel­nőt­tek a mai apu­kák.

A gye­re­kek­nek, ugyan­úgy, mint min­den­ki­nek, elfo­ga­dás­ra, támo­ga­tás­ra, báto­rí­tás­ra, sze­re­tet­re van szük­sé­gük, hogy meg­ta­lál­ják saját erős­sé­ge­i­ket és azok­ra támasz­kod­va bol­dog, tel­jes éle­tet élje­nek.

A transz­ge­ne­rá­ci­ós apai örök­ség

Gyak­ran látom, hogy fér­fi kli­en­se­im még ma is hor­doz­zák annak ter­hét, hogy gye­rek­ként úgy érez­ték, nem elég jók az édes­ap­juk­nak. Ez pedig hat arra, ahogy fel­nőtt­ként gon­dol­nak maguk­ra, hat arra, ahogy a fel­nőtt éle­tük­ben funk­ci­o­nál­nak. Van, aki a gye­rek­ne­ve­lés­ben adja tovább örök­sé­gét. Bizony ő maga is bánt­ja gye­re­ke­it. Van, aki a pár­kap­cso­la­tá­ban, csa­lád­fenn­tar­tó­ként éli meg azt, hogy ő nem elég jó. Van, aki a mun­ka­he­lyén tart még ma is a fér­fi veze­tők, kol­lé­gák vissza­jel­zé­se­i­től.

Sosem felej­tem el azt a 40-es évei köze­pén járó, közép­ve­ze­tői pozí­ci­ót betöl­tő kli­en­se­met, aki­vel sokat dol­goz­tunk az édes­ap­já­val való viszo­nyán. Azon, hogy fér­fi­tár­sa­ság­ban – a mun­ka­he­lyi veze­tői fér­fi­ak vol­tak - is érez­ze saját ere­jét és meg­fe­le­lő önér­té­ke­lés­sel kép­vi­sel­je önma­gát. A közös mun­kánk során kulcs­elem volt, ami­kor ki tud­ta mon­da­ni, hogy szá­má­ra „a nega­tív vissza­jel­zé­sek meg­tes­te­sí­tői a fér­fi­ak”. Ennek a hie­de­lem­nek az átala­kí­tá­sa volt a továb­bi szak­mai fej­lő­dé­sé­nek, elő­re­lé­pé­sé­nek zálo­ga.

A hely­zet az, hogy az már egy nagy ered­mény, ha az apai min­ta tuda­to­sul. Hiszen akkor már lehet vele mit kez­de­ni. Akkor már lehet róla beszél­ni, el lehet kez­de­ni fel­tár­ni, hogy mi is tör­tént a gye­rek­kor­ban. Meg lehet lát­ni, hogy mi és hogyan hatott rám és a fel­me­nő­im­re, hogy olya­nok vol­tak, ami­lye­nek. A kap­cso­ló­dó nehéz érzel­mek és stressz fel­ol­dód­hat­nak. Ekkor már rá lehet néz­ni arra, hogy mit tehe­tek, ha nem kap­tam meg gye­rek­ko­rom­ban a szük­sé­ges önbi­za­lom­lö­ke­tet. Hogyan tár­ha­tom fel és lát­ha­tom meg azo­kat az erős­sé­ge­i­met, melyek­re épít­kez­ve sta­bil marad az önma­gam­ba vetett hitem. Akkor is ami­kor épp fér­fi­ak­tól kapok nega­tív vissza­jel­zést vagy épp nem úgy sike­rül vala­mi, ahogy elter­vez­tem.

A tuda­tos apai jelen­lét

Most talán maga­tok­ra ismer­te­tek. Meg­lát­tá­tok azt a kis­fi­út, aki egy­ko­ron úgy érez­te, nem tud elég jó len­ni az apu­ká­já­nak. Vagy épp meg­lát­tá­tok maga­tok­ban azt az apát, aki nagyon sze­ret­né, hogy iga­zi fér­fi vál­jon a fiá­ból. Azt gon­dol­já­tok, hogy ezt úgy érhe­ti­tek el, ha folya­ma­to­san szem­be­sí­ti­tek a fia­i­to­kat a hibá­i­val, vala­mint azzal, hogy mi min­dent kel­le­ne más­képp csi­nál­nia. Ebben az eset­ben kér­lek áll­ja­tok meg egy perc­re. Gon­dol­já­tok át, hogyan is tud az épít­kez­ni, akit szi­dal­ma­zás és bán­tás rom­bol.
Épít­kez­ni az tud, aki­ben bíz­nak és hisz­nek. Érde­mes meg­lát­ni a gye­re­kek­nek azo­kat az erős­sé­ge­it, jó tulaj­don­sá­ga­it, melye­ket kiemel­ve, továb­bi­ak szök­het­nek szár­ba.

Egé­szen más­képp érke­zik meg az egy gye­rek­hez, ha azt mon­dod neki, hogy „már­pe­dig, amíg ilyen rosszak a jegye­id, nem mehetsz seho­va”, mint az, hogy „őszin­tén aggó­dom, hogy hogyan hat a jövőd­re az, ahogy most a tanu­lás­hoz állsz, ráadá­sul pon­to­san tudom, hogy a képes­sé­ge­id alap­ján sok­kal több­re vagy képes”.

A gye­re­kek­nek mire van szük­sé­ge az apák­tól?

Tud­já­tok, nagyon gyak­ran tapasz­ta­lom, ami­kor gye­re­kek­kel dol­go­zom, hogy elő­ször alig tud­nak maguk­ról jó tulaj­don­sá­got mon­da­ni. Aztán, ami­kor meg­kér­de­zem, hogy mit mon­da­na édes­apád, akkor vég­képp fogal­muk sincs róla. Miköz­ben nyil­ván tud­ná­tok bőven jót mon­da­ni gye­re­ke­i­tek­ről, fia­i­tok­ról. Csak sok­kal inkább helyet kap a ket­tő­tök közöt­ti pár­be­széd­ben az, amit sze­rin­te­tek a gye­rek nem jól csi­nál. Vagy épp nincs is köz­te­tek iga­zi pár­be­széd. Ami­nek oka egy­részt a már emle­ge­tett szü­lői aggo­da­lom. Más­részt az, hogy nek­tek maga­tok­nak is nehéz kap­cso­lód­ni az érzé­se­i­tek­hez, nehéz azok­ról beszél­ni. Szó­val itt az ide­je vál­toz­tat­ni és tanul­ni, hogyan is tud­tok iga­zán kap­cso­lód­ni az érzé­se­i­tek­hez. Itt az ide­je elmon­da­ni fia­i­tok­nak, hogy mi min­den­ben jók. Elmon­da­ni, hogy büsz­kék vagy­tok rájuk, hogy tud­já­tok, min­den­re képe­sek és ti ott vagy­tok mel­let­tük és támo­gat­já­tok őket.

Fia­i­tok­nak szük­sé­ge van a meg­erő­sí­té­se­tek­re, a pozi­tív vissza­jel­zé­se­i­tek­re. Mint ahogy arra is, hogy kaput nyis­sa­tok nekik a világ­ra, hogy meg­mu­tas­sá­tok nekik az élet­ben rej­lő lehe­tő­sé­ge­ket. A fia­i­tok­nak szük­sé­ge van rátok. Mind­eköz­ben per­sze ne feled­kez­ze­tek meg a lánya­i­tok­ról sem. Hiszen annál nagyobb aján­dé­kot nem is adhat­ná­tok a lányo­toknak, mint­hogy király­lányként tekin­te­tek rájuk. Őszin­tén tisz­te­li­tek és sze­re­ti­tek őket.

A gye­re­kek­nek átadott apai min­ták hatá­sa a fel­nőtt élet­re

A gye­re­ke­i­tek a pozi­tív apai vissza­jel­zé­sek szár­nyán nem­csak bol­dog, fel­sza­ba­dult gye­rek­kort élhet­nek meg, hanem a fel­nőtt éle­tü­ket is meg­ala­poz­zá­tok ezzel. A támo­ga­tó, elfo­ga­dó apai jelen­lé­tet viszik majd tovább min­ta­ként. Ebből azon­ban nem­csak a gye­re­ke­ik, hanem a ti uno­ká­i­tok fog­nak pro­fi­tál­ni.

Hatás­sal lesz ez a pár­vá­lasz­tá­suk­ra és pár­kap­cso­la­tuk­ra. Gon­dol­ja­tok csak bele, hogy egy a saját érzé­se­i­vel és önma­gá­val béké­ben lévő fia­tal fér­fi hogyan is fog visel­ked­ni. A saját pár­kap­cso­la­tá­ban is meg tud­ja őriz­ni pozi­tív, hig­gadt, a világ­gal béké­ben lévő szem­lé­le­tét. Ez pedig alap­ja egy iga­zán intim és elkö­te­le­zett kap­cso­lat­nak.

Tud­juk jól, hogy a lányok pár­vá­lasz­tá­sá­ra milyen nagy hatás­sal van az édes­ap­juk­kal való kap­cso­la­tuk. Ezen a pon­ton kér­lek gon­dold át, hogy milyen párt sze­ret­nél a lányod mel­lett lát­ni. Olyat, aki bírál­ja és leki­csiny­li őt vagy olyat, aki cso­dál­ja, sze­re­ti és támo­gat­ja. Ha ez utób­bi, akkor kér­lek, bánj így te is a lányod­dal.

A gye­rek­ko­ri meg­erő­sí­tés­nek köszön­he­tő­en bel­ső béke ala­kul ki. Ez lehe­tő­vé teszi azt is, hogy a ma gye­re­kei fel­nö­ve­ked­ve mun­ka­kap­cso­la­ta­ikban is hig­gad­tan visel­ked­je­nek. Támasz­kod­va az asszer­tív érdek­ér­vé­nye­sí­tés, a nyílt és őszin­te kom­mu­ni­ká­ció esz­kö­ze­i­re.

Szü­lő­ként oly­kor kel­le­met­len ráéb­red­ni, hogy a gye­re­kek­kel foly­ta­tott beszél­ge­té­sek­ben, viták­ban mit is mon­dunk. Sok­szor épp azt, amit annyi­ra utál­tunk gye­rek­ként hal­la­ni. A sze­re­tet­te­li apai kap­cso­lat­ban fel­nö­vek­vő gye­rek szí­vét ebben a pil­la­nat­ban büsz­ke­ség önt­he­ti el. Egy­részt mert a saját gye­rek­ko­ra kel­le­mes emlé­ke­it újra­él­he­ti. Más­részt mert apai hoz­zá­ál­lá­sá­nak köszön­he­tő­en egé­szen biz­to­san tud­ja, hogy a gye­re­ke szá­má­ra egy épí­tő, az önbi­zal­mat meg­ala­po­zó ott­ho­ni lég­kört biz­to­sít. Iga­zi apai sze­re­tet nyújt.

Hogyan fej­leszd saját apai jelen­lé­ted?

Ezen a pon­ton érünk vissza oda, hogy mit tegyél akkor, ha Te egy bírá­ló, elzár­kó­zó, távol­lé­vő, bán­tó apa gye­re­ke vagy. Ebben az eset­ben nincs örök­lött min­tád arra, hogyan is lehet egy köl­csö­nös sze­re­te­ten és tisz­te­le­ten ala­pu­ló apa-gye­rek kap­cso­la­tot kiala­kí­ta­ni.

1. lépés: tuda­to­sítsd, mit is adsz a gye­re­ked­nek apa­ként,
2. lépés: tárd fel önma­gad­ban, hogy Te milyen apai min­tát lát­tál gye­rek­ként,
3. lépés: gon­dold át, hogy milyen apa sze­ret­nél len­ni, milyen lég­kört sze­ret­nél biz­to­sí­ta­ni a gye­re­ked­nek és milyen min­tát sze­ret­nél neki átad­ni,
4. lépés: fej­leszd magad ebbe az irány­ba és:
   • dol­gozz az önis­me­re­te­den, ezál­tal job­ban fogod lát­ni, hogy a min­den­na­pi élet­ben hogyan működsz, rea­gálsz, vagy jelen egy adott hely­zet­ben,
   • fej­leszd a kom­mu­ni­ká­ci­ód: az asszer­ti­vi­tás tanul­ha­tó, csak gya­kor­lás kér­dé­se,
   • tanuld meg azo­no­sí­ta­ni és kimu­tat­ni a saját érzé­se­i­det és szük­ség­le­te­i­det,
   • hagyj fel a kri­ti­zá­lás­sal,
   • gya­ko­rold a pozi­tív vissza­jel­zést és az elis­me­rést,
   • alkal­mazd a sze­re­tet nyel­vén való kom­mu­ni­ká­ci­ót.

Mit nyersz ezál­tal apa­ként?

A saját apai jelen­lé­ted sze­re­tet­te­li­sé­ge és tuda­tos­sá­ga hat a gye­re­ked­re a jelen­ben, meg­ala­poz­za a fel­nőtt­ko­ri kap­cso­la­tát a kör­nye­ze­té­vel és önma­gá­val. Ezzel együtt hat rád is. Hat arra, ahogy magad­ra gon­dolsz, hat min­den embe­ri kap­cso­la­tod­ra. Egy­sze­rű­en kiegyen­sú­lyo­zot­tabb leszel attól, hogy apa­ként nap, mint nap teszel a gye­re­ked bol­dog­sá­gá­ért. Tuda­to­san.

Támo­ga­tó apá­kat! Fel­sza­ba­dult gye­re­ke­ket! Bol­dog apák nap­ját!

Daróczi Mag­di

_{Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Getty Ima­ges Sig­na­tu­re by Cgris­ta Boaz}