2026. szeptember 1‑jétől a kézi és a számítógéppel előállított nyugták adatait is elektronikusan kell jelenteni a NAV felé. A kötelezettség nemcsak a fodrászokat, kozmetikusokat és javító-szerelőket érinti, hanem a piacon közvetlenül értékesítő őstermelőket és kistermelőket is.
A digitalizáció és az átláthatóság önmagában indokolt cél, ám egy néhány hektáros családi gazdaság adminisztrációs terhelhtősége nem korlátlan. Erdős Renáta írása.
Mi változik szeptember 1‑től?
A bizonylatadási kötelezettség nem új, nyugtát eddig is kellett adni. Ami valóban változik, az az adatszolgáltatás. A NAV eddig az online és e‑pénztárgépekből, valamint az online számlaadatokból látta a bevételeket – a kézi tömbből vagy számítógépes programmal kiállított nyugták adatai viszont eddig nem futottak be automatikusan a rendszerébe.
Ez most megszűnik.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki nem online vagy e‑pénztárgéppel dolgozik, annak a kiállított nyugták adatait a NAV KOBAK-portálján kell rögzítenie: a kibocsátást követő 3 naptári napon belül, napi összesítésben, áfakulcsonkénti bontásban – tehát nem nyugtánként egyenként. Aki egyetlen áfakulcs alá tartozó terméket árul, annak egyetlen összesített tétel elég naponta.
A kézi nyugtatömb használata nem szűnik meg, és az e‑pénztárgép sem lesz mindenki számára kötelező – aki viszont e‑pénztárgépet választ, annál az adatszolgáltatás automatikusan teljesül, gépeléssel nem kell foglalkoznia. A NAV közlése szerint a változás mintegy 270 ezer vállalkozást érinthet.
Kiket érint közvetlenül?
A kötelezettség mindenkire vonatkozik, aki nem online vagy e‑pénztárgéppel állít ki nyugtát – tipikusan:
- piacon, kitelepülésen árusító őstermelők és kistermelők,
- fodrászok, kozmetikusok, masszőrök, oktatók, javító-szerelők,
- alkalmi vagy szezonális értékesítők, rendezvényes kitelepülők.
A MAGOSZ 2026. augusztus 12-én külön felhívta erre az érintettek – köztük az őstermelők – figyelmét. A szervezet arra is emlékeztetett, hogy 2026. december 31-ig átmeneti időszak van érvényben, amely alatt a NAV még nem szab ki bírságot a mulasztásért.
Miért lehet ez nagyobb teher egy kisgazdaságnak, mint egy cégnek?
Az adatközlés önmagában nem bonyolult, napi egy összesítő rögzítés. A valódi nehézséget az jelenti, hogy egy új rendszerhez alkalmazkodni kell: eszköz, internetkapcsolat, technikai rutin és idő kell hozzá, ráadásul a napi piacozás mellett. Egy irodai háttérrel dolgozó vállalkozásnál ez néhány kattintás, egy hajnalban induló, este hazaérő őstermelőnél viszont újabb tétel azon a listán, amelyen már ott van az időjárás kockázata, az inputköltségek, az értékesítés bizonytalansága és a meglévő adminisztráció.
A napi piacra járó termelőknél ez a feladat gyakorlatilag nem hárítható a könyvelőre – hiszen a bevételi adatot naponta kellene átadni, így vagy saját maguknak kell megbirkózniuk a rögzítéssel, vagy folyamatosan fennáll a határidő-csúszás és ezzel a bírságkockázat.
Van egy másik, gyakorlati kockázat is: kedvezményes adózási formában (KATA, KIVA, átalányadó) dolgozóknál a nyugtaadási kötelezettség megsértése miatti jogerős bírság a kedvezményes forma elvesztésével is járhat. Bár a törvény szövege elsődlegesen a nyugta kiállításának elmulasztására vonatkozik, szakértők szerint az új adatszolgáltatási kötelezettség tartós elmulasztása is ide vezethet — ez pedig jóval nagyobb anyagi kockázat, mint maga a bírság.
Nem kell messzire menni más modellért
Ausztriában a gazdaságból történő közvetlen értékesítés (Ab-Hof-Verkauf) régóta bevett, önálló gazdasági forma: farmshopok, önkiszolgáló értékesítési pontok és termelői piacok működnek egymás mellett – szabályozott, de a kis léptékű termeléshez láthatóan igazodó keretek között.
A kulcs az arányosság.
Ausztriában a legkisebb, saját termésből (zöldség, gyümölcs, tojás, tej stb.) gazdálkodó termelőknek nem kell számolniuk azzal, mennyi bevételük volt a nyers, feldolgozatlan termékek eladásából. Az adóhivatal ehelyett egy egyszerű becslést használ: megnézi, mekkora a földjük hivatalos, előre megállapított “értéke” (ezt hívják egységértéknek), és ennek 42%-át tekinti automatikusan nyereségnek – függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyit kerestek.
Nem kell nyugtát, számlát, bevételi naplót vezetniük, és pénztárgépet sem kell használniuk erre a körre – az adó a földméret alapján, automatikusan van kiszámolva.
Ha a gazda a saját maga feldolgozott termékeit (pl. lekvárt, sajtot) is árulja, arra külön, egyszerűsített szabályok vonatkoznak: 2025-től évi 55 000 euróig még mindig a mezőgazdasági melléktevékenység egyszerűbb elszámolása alkalmazható, 70–80%-os átalány-költséghányaddal, csak efölött válik teljes értékű, könyvelésköteles gazdasági tevékenységgé.
A rendszer a tevékenység méretéhez igazítja a terhet: amíg valaki ténylegesen kis léptékben, saját termékből gazdálkodik, addig a legegyszerűbb, adminisztráció-mentes sávban maradhat.
A modell életképességét jól mutatja a wieselburgi AB HOF szakvásár is, amely 30 éve Európa vezető, kifejezetten a gazdálkodói közvetlen értékesítésre épülő szakmai rendezvénye. A 2026. március 6–9. között megrendezett kiállításon mintegy 260 kiállító mutatta be termékeit és szolgáltatásait – ez öt százalékkal több, mint egy évvel korábban – jelezve, hogy a közvetlen értékesítés Ausztriában nem elszigetelt jelenség, hanem növekvő, önálló piaci szegmens.
Miért számít a kistermelő?
A helyi termelő nem csupán egy adózó a rendszerben. Tőle vehető friss tojás, helyben termett paradicsom, közvetlen kapcsolata van a vásárlóval. Az EU-ban is kiemelt figyelmet kapnak a rövid ellátási láncok és a közvetlen értékesítési formák, éppen azért, mert rövidebb utat jelentenek a termelőtől a fogyasztóig.
Ezért nem mindegy, mennyire egyszerű vagy nehéz egy kisgazdaság számára szabályosan belépni – és bent maradni – ebben a rendszerben.
A tét: ki marad a piacon?
A szabályok indokoltsága nem vitatott, az élelmiszerbiztonság, a nyomonkövethetőség és a tisztességes adózás mindenkinek közös érdeke. A NAV maga is azt hangsúlyozza, hogy a nyugtaadat-szolgáltatás jelentős lépés a gazdaság fehérítésében, mivel a papírnyugták adatai is bekerülnek a kockázatelemzésbe.
A valódi tét az arányosság, mert egy néhány hektáron gazdálkodó család számára a terhek összeadódnak, és egyszer elérkezhet a pont, amikor a gazdálkodás abbahagyása tűnik egyszerűbbnek. Ez pedig nem csupán egy vállalkozás megszűnését jelenti – egy család megélhetését, egy helyi termelőt és a vásárlók egy közvetlen beszerzési lehetőségét is érintheti.
A digitalizáció iránya helyes, de a bevezetés módján múlik, hogy a szabályosan működő kistermelőnek is reális esélye maradjon talpon maradni.




