Felemelő, ha egy tárlat nem csupán kiállított képekből és hozzájuk rendelt, magyarázó feliratokból áll, hanem komplett univerzum érzetét kelti. drMáriás világában a festészet mellett a zene, az írás és a mozgókép a folyamatosan alakuló, egymásba csúszó alkotói praxis részeiként vannak jelen, és minden érzékszervünkre hatnak. drMáriás életműve összetett: ironikus, dadaista, groteszk, pop-artos és minden ízében reflektál a média által is fertőzött politikai, társadalmi valóságunkra. Ez a szemléletmód pedig valósággal beszippantja a látogatót — velem legalábbis ezt tette. Gyenge-Rusz Anett beszámolója a drMáriás életmű-kiállítás megnyitójáról.
A Godot Intézetben bemutatott, Éljen a diktatúra! című jubileumi kiállítás, drMáriás több mint negyvenévnyi alkotói munkáját tárja fel, lázadó, abszurd, ironikus, fájdalmas, humoros hangvételben. A művész eddigi életének hat évtizedére tekint vissza, de a kiállítás nem pusztán csak a retrospekciót hajtja végre: keresztmetszetet nyújt, sűrít és túlélési kézikönyvet ad.
drMáriás (Máriás Béla) Újvidéken született, a nyolcvanas évek jugoszláv underground közegében indult festőként és zenészként. A kilencvenes évek elején a délszláv háború kitörésekor Magyarországra menekült, ahol a Tudósok zenekar alapítójaként és képzőművészként vált meghatározó alkotóvá. A 2000-es évektől alakult ki jellegzetes formanyelve, amelyben kép és szöveg egységben, ironikus és groteszk módon reflektál politikára, hatalomra és közéletre. A művész munkássága az általam fogalmazott bevezető mondatoknál jóval részletgazdagabb. Ebbe engedtek mélyebb betekintést drMáriás életmű-kiállítás megnyitóján a művészhez közel álló, őt tisztelő személyek.
drMáriás életmű-kiállítás programjai
Elsőként Peter Tomaž Dobrila, a maribori Kibla Kortárs Multimédia Művészeti Központ vezetője, a Velencei Biennálé kurátora, a Maribor Európa Kulturális Fővárosa projekt vezérigazgatójának beszélt. Szerinte drMáriás provokatív gesztusai nem öncélúak. Kritikai pozíciót képviselnek és a lélekfürdetés helyett kizökkentenek. A hatalom működését, az ideológiák abszurditását, groteszk mindennapjainkat teszik láthatóvá, továbbá a néző felelősségére emlékeztetnek a világ történéseivel kapcsolatban.
Dobrila külön hangsúlyozta Bartók Béla szellemi jelenlétét. Ahogy Bartóknál a népzene, úgy drMáriásnál a festészet a morális állásfoglalás, a politikai és közéleti létállapot. Művészete állandó készültségben izzó frontvonal.
A szlovén díszvendég után Rockenbauer Zoltán következett. A művészettörténész szerint, a megnyitó időpontja az influenzajárvány miatt talán nem ideális, de ez mit sem változtat a tényen, hogy drMáriás minden idők egyik legjobban dokumentált kortárs magyar művésze. Harminc önálló könyv, köztük öt vaskos monográfia, a Tudósok zenekar bakelitjei, kazettái és archív anyagai bizonyítják, hogy a művész gondoskodik életműve közérthető és továbbgondolható mivoltáról is.
Rockenbauer huszonkét perces méltatását Karácsony Gergely gondolatai követték. Bár saját műértését illetően némi szabadkozással indított, mégis fontos felismerést sűrített utolsó mondataiba: drMáriás univerzumában diktatúra van, de azért jobban járunk vele ott, mint a hétköznapi valóságban, mert a kiállításon legalább tudjuk, hogy amit látunk, az torzítás.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármesterének szavai felszabadítóan hatottak a jelenlévőkre.

Mielőtt azonban elindultunk volna a tárlat felfedezésére, drMáriás is szólt röviden a közel 500 főre duzzadt, őt ünneplő közönséghez:
„Ez a legnagyobb és legszebb festmény, mert rokonlelkekre találtam. Repüljünk fölfelé, amennyire csak lehet, még ha meg is égetjük a szárnyainkat.”
Hatalmas élmény volt a tömeggel elrugaszkodni a földtől, de be kell vallanom, hogy csaltam. A megnyitó kezdete előtt Laczkovich Borival, az általam ismert legvendégszeretőbb kurátorral, kronologikusan és tematikusan már végigrepültünk a kiállítás szakaszain.
drMáriás életmű-kiállítás termei és tematikája
Az első termek a nyolcvanas évek lázadó, punkos energiáját idézik meg, ezek a Jugoszláviában született munkák most először láthatók ilyen nagyságrendben Magyarországon, sok közülük Szerbiából érkezett a tárlatra. Az itt látható alkotások még a saját hangját kereső művész szabadságvágyát fejezik ki.
Ezt követi a kilencvenes évek elejének intimebb, líraibb időszaka, a csipketerem, amely drMáriás kevésbé ismert arcát mutatja meg. A groteszk háttérbe húzódik és teret ad az esendőségnek. Ezek a képek átmenetet adnak a kétezres évekhez, amikor kialakul az a forma‑, kép- és szövegvilág, amely ma a művész névjegyének számít. A következő teremben, az íróportrék, majd a nemzetközi és hazai politikusok, diktátorok, közszereplők groteszk figurái a nevetségessé válás folyamatát mutatják meg, annál is inkább, mert drMáriás sokszor gúnyos, mitikus környezetben ábrázolja őket.
A Godot négyemeletes melléképületében folytatódik a kiállítás.
Az alsó szinten a Tudósok zenekar története tekinthető meg plakátok és installációk segítségével, hiszen a negyven év zenekari múlt is az életmű szerves része. A második szint a papírcsipke képek és a politikusportrék közötti időszakban készült festménysorozatokat mutatja be. A harmadik emelet Magyar Péter, a negyedik pedig Orbán Viktor ábrázolásaival telt meg. Ez a jelenlegi belpolitikát tekintve, nem is igényelne további kommentárt, ám az ábrázolás ennél mélyebb üzenetet hordoz. drMáriás itt ugyanis nem személyeket ábrázol, hanem politikai szerepeket, projekciókat.
A harmadik emelet így egy még formálódó jelenséget jár körbe, ahol a közéleti remény, az elvárás és a médiakép egymásra vetül, a negyedik emelet pedig egy bebetonozott hatalmi pozíció groteszk lenyomata. A két terem egymást értelmezi, drMáriás mindkettővel kapcsolatban ugyanazokat a kérdéseket teszi fel: Hogyan válik egy emberből jelkép? Mit kezd ezzel a társadalom? A regnáló miniszterelnök termében elhelyezett szavazófülke installációja, az egyetlen leadható „igen” szavazatot kínáló szavazólappal egyszerre abszurd és fájdalmasan igaz állítás.
A repülést követő földet érés arra is rádöbbentett, hogy az életmű humora mögött végig ott húzódik a fájdalom. Rockenbauer Zoltán szavaira jutottak eszembe: drMáriás diktatúrában született, diktatúrában tanult, diktatúrában él, és lehet, hogy ez már nem fog változni. Az irónia az ő túlélési stratégiája, önvédelmi eszköze pedig a groteszk. Hozzáállásában a punk attitűd is jelen van. Mindennel szembemegy, mint Johnny Rotten és John Lyndon, miközben folyamatosan újragondolja saját szabadságát.

drMáriás a Kim Dzsong Un ünnepi beszéde című albumhoz kapcsolódó rövid esszéjében ironikusan Kim Dzsong Un szájába adja a szavakat: „az igazság gyakran fáj”. A mondat nevetséges, de pontos. Önkéntelenül is ennek mentén választódtak ki a kedvenc alkotásaim. Az Orbán Viktor álma — Ursula von der Leyen Frida Kahlo műtermében című festmény látszólag a nő arcát viselő, lenyilazott csodaszarvast ábrázolja. A Dosztojevszkij kártyalap című kép az írót könnyed, játékos, színes környezetben lépteti elő. De mindez csak látszat. Az Ursula-szarvas és Dosztojevszkij története ugyanarról beszél: a hatalom — legyen politikai, kulturális vagy morális — szeret jelentéseket kisajátítani, miközben a lényeg mindig kicsúszik a kezei közül.
Az ünnepi pezsgőzés után hazaindulok.
Jól esik a friss levegő. Igyekszem összegezni magamban a látottakat és hallottakat. A legerősebb tapasztalatom a jubileumi kiállításról, hogy a képek nem illusztrálnak. Megszólítanak. Mindegyikhez tartozik egy abszurd helyzetet feltáró történet. Nélkülük a festmény nem teljes, velük együtt túl sok. Pont ez benne a jó. És igaza van Karácsony Gergelynek. Végre jól mutat valahol a diktatúra! Méghozzá a Godot Intézetben, drMáriás képein. Mert ez nem a hatalomé, hanem a művészeté.
A 2026. január 29-én nyílt, Máriás Béla rendkívüli életművét 1100 négyzetméteren bemutató kiállítás április 30-ig tekinthető meg a Godot Kortárs Művészeti Intézetben. Kurátorok: Laczkovich Borbála, Kozák Gábor. Kurátorasszisztens: Lukács Gergő.
Hálásan köszönöm Borinak az újabb meghívást!




