Őszintén nem hallgattam végig az évértékelőt. Zsigerből rosszul lettem az első öt perc után. Talán azért, mert én valóban az emberek között járok. Esetleg azért, mert pontosan tudom, hogy milyen amikor ledarál egy rendszer. Az is lehet, hogy a bennem dúló igazságérzet nem tudta tovább tolerálni a hazugság és gyűlöletáradatot, amit abban a pár percben zúdítottak rám. Nem hallgattam végig, de végigkövettem a kormány kommunikációját és ha a miniszterelnök nem megy neki nyíltan a Budapest Pridenak, akkor idén eszembe sem jutott volna kiállni mellette. Marczinka Mátyás köszönetnyilvánítása.
Mielőtt megérkeznének az “összegyurcsányozós” és “brüsszelbérenc” kommentek már az elején tisztáznám: Nem támogatnak minket se dollárral, se euróval, sőt még a forint sem gurul hozzánk politikai pártoktól.
Soha nem is támogatott. Mondhatnám, hogy ez így van rendjén, de úgy vélem, hogy valami nagyon nincs rendben. Azonban persze próbálom elhinni, hogy a száz -vélhetően külföldi- gyárprogram támogatása sokkal fontosabb, mint a magyar vállalkozói szektor valódi támogatása a látszatintézkedések helyett. A vállalkozók majd megoldják. Mint mindig. Külföldön.
Nem az a kérdés, hogy egyetértek‑e a Budapest Pride felvonulással vagy nem. Nyilván akadnak fenntartásaim ezzel kapcsolatban is, pont úgy, mint egy politikai tüntetéssel kapcsolatban is. Ennyi erővel azt sem javasolnám megtartani úgy, hogy a gyerekek láthassák és hallhassák. Ha már ennyire gyermekvédelem, akkor nem lenne egyszerűbb a gyerekeket lefóliázni és nagykorúságukig ott tartani?
Itt le is zárnám a politizálást. Ez most nem erről szól
Tudom, hogy ma Magyarországon sokaknak nehézséget okoz a megkülönböztetni a magánügyeket a közügyektől. Rendszerek sokasága formálta ilyenné a társadalmat. Azonban az az egyik lehető legnagyobb magánügy, hogy ki — kit szeret vagy éppen nem szeret. Magánügy, de mindenkinek jogában áll ezt elmondani, véleményt formálni és kiállni vele a társadalom elé. Hogy miért?
Mert mindenki a társadalom részét képzi. Legyen az hetero, meleg, leszbikus, transznemű vagy éppen a lámpából a dzsinn.
Mérhetetlenül igazságtalan különbséget tenni. Pláne úgy, hogy a nézőpont szerint valaki csak akkor képzi valaki a társadalom részét, ha adót kell fizetnie, amiből a rezsim csak a gyerekeket szülőket támogatja. Ezen túl pedig mindenki, aki nem az elvárások szerint él az egy megkülönbözetett másodosztályú állampolgár. A megkülönböztetés és gyűlöletkeltés helyett inkább hálásnak kellene lenni értük, hogy nem az ellátórendszeren élősködnek megszülve a tizenötödik hátrányos helyzetű gyereket a világra.
A szeretet és identitás nem törvényi kérdés
Az, hogy egy ember minek érzi magát belülről nem egy múló szeszély. Egy valóságos börtön lehet férfiként női testben élni vagy éppen fordítva. Ez ugyanígy van a szerelembe esés kérdésével is. Minden rosszuindulat nélkül erről szívesen olvasnék egy mélyinterjút Szájer Józseffel vagy a karmelitát felszentelő pappal, akit olyan tökéletesen sikerült eltűntetni a mindennapi közéletből. Akár egy fóliázott élettörténetet is szívesen vennék, amiben őszintén leírják annak történetét, hogyan köptek fel egyet és álltak alá. No meg persze azt, hogy mik történtek a héttérben: hogyan vonta ki magát a hatalom a felelősség alól és milyen érzések érzelmek vezették el őket egy orgiáig.
Ha egy valódi és őszinte történetet közvetítenének, akkor biztosan arra a következtetésre jutnának, hogy az érzéseket nem lehet szabályozni vagy hosszútávon elnyomni.
Mert előbb vagy utóbb előtör és felszínre kell kívánkoznia az igazságnak. Az igazságnak, ami lehetett csak kíváncsiság vagy valódi vágy a történések iránt. Azonban az igazság nem más, minthogy jelen volt az érzés és az ösztön, ami elrepítette mindkettőt egy ilyen helyre.
Budapest Pride ide vagy oda a szerelem is csupán egy olyan érzés, mint a düh vagy a harag. A különbség csak annyi, hogy az egyik jelentkezik amikor kedvelsz valakit, mert jó hozzád, a másik pedig akkor tör elő a mélyből, amikor valaki rádöbben arra, hogy több, mint 14 éve nézik őt hülyének a vezetői. Amikor valaki elnyomásban él egy olyan közösségben, ahol nem lehet önmaga, akkor onnan előbb vagy utóbb, de el fog menekülni.
Megfelelni az elvárásoknak vagy más közösséget keresni
Van egy elképzelt kereszténynek burkolt idealista kép, amit az ország vezetői oly nagy erőkkel igyekeznek diktálni. Ez véleményem szerint nem más, mint az: “Isten. Haza. Család.” felkiáltás. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor máris hazaáruló vagy és érezd magad kevesebbnek, mert nem teljesítetted hazafias kötelességed és nem nemzettél még egy gyereket.
Nem felel meg neked ez a körülmény a gyerekvállaláshoz amit biztosítunk? Akkor sem vagy magyar mert mi mindent megteszünk, hogy jó legyen!
A mindent megteszünk kijelentés pedig valójában nem más, mint egy tág kifejezés, mert vannak esetek, amikor a minden, valójában semmi. Az én értelmezésemben a jelen politikai helyzet azt erőlteti, hogy szülj minél több gyereket. Nem baj, ha nem tudod megetetni. Van CSOK hitel. Nem baj, ha nem tudod öltöztetni. Van munkás hitel. Nem baj, ha nem tudod beiskolázni és nem tud elhelyezkedni egy jó munkahelyen. Indul a száz gyár és kocsmaprogram. Amibe, ha jobban belegondolok, akkor szerintem nagyjából kommunizmusig vetették vissza a magyar társadalmat ezek az intézkedések.
Az én olvasatomban az állam által biztosított körülmények az ideális gyerekvállaláshoz röviden: “Ne aggódj, mert van CSOK, amiből bár nem neveled fel a gyereket, de úgy egy évig jól ellesztek. Ne aggódj, ha elfogyott a CSOK pénz, mert jön a száz gyárprogram, ahova majd a családfenntartó férfi elmehet dolgozni, ha még nem hagyott magadra a gyerekekkel. Oppp! Ha mégis magadra maradtál a gyerekekkel, sincs baj! Indul a kocsmaprogram, ahova elmehetsz új férfiakat megismerni! Ha pedig még a családfenntartó férfi nem hagyott el, akkor munka után elmehet elinni a fizetését kétségbeesésében, mert a családfenntartásra nem elég a fizetése és még a munkáshitelt sem tudja visszafizetni.”
Ez a családmodell nekem abszolút nem szimpatikus. Kicsit olyan, mint az úszni nem tudó kacsa és víz esete. Nem biztos, hogy a kacsa a béna, hogy nem tud úszni, amikor a víz háborog és csapong. A másság kérdése is ilyen. Attól, mert valaki más egy kirekesztő politikában és néha elsüllyed nem biztos, hogy víz alatt is kell maradnia. Számos ember van a környezetemben, akiknek ez szintén nem felel meg:
Vannak köztük férfiak, nők, melegek, heterok, biszexuálisok, családanyák és családapák, sőt még nagyszülők is, de szép számmal van olyan is, akinek valami oknál fogva nem lehet gyereke. Törvény ide vagy oda, nekem ők a jövőben is EMBEREK lesznek.
Emberek, akik másodosztályú állampolgárnak érzik magukat, mert ők azok, akik valójában eltartják a társadalmat adóforintjaikkal. Akik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az elvetemült családprogramot a kormány támogathassa. Emberek, akik megunták finanszírozni mások gyerekeit.
A Budapest Pride nem a magamutogatásról és meleggé alakításról szól
Évente egy alkalom van, amikor az elfogadás, szeretet, őszinteségé lehet a főszerep. Ez pedig nem más, mint a Budapest Pride és a felvonulás, amibe idén két lábbal állt bele a kormányfő. Ha ezt nem tette volna, akkor valószínűleg én sem fektetnék mindennek fontosságára ekkora figyelmet.
A WakeUp mindig egy elfogadó és nyitott hely volt, van és lesz.
Számos családanya és családapa fordult meg budapesti irodánkban, amíg a kormány nem lehetetlenítette el a működésünket 2022-ben az extra magas rezsiárakkal és KATA megszűntetéssel. Azok az emberek, akikkel mi együtt dolgoztunk minden évben aktívan részt vettek ennek a hónapnak megünneplésében.
Nem azért, mert ők maguk a szivárványközösséghez tartoztak volna és nem is azért, mert mi megkértük rá őket. Hanem azért, mert ezt ők maguk így érezték helyesnek. Soha nem kapcsolódtunk a Budapest Pride szervezéséhez, soha nem kötöttünk partnerséget a szervezőkkel. Csak szép csendben mutattuk meg a világnak, hogy egy elfogadó, nyitott gondolkozással megáldott közösség vagyunk.
Ezek a családanyák és családapák, legyenek azok azonos nemű vagy hetero párok családként vettek részt a Budapest Pride-on.
Ez idén sem lesz másként! Annyi változás lesz, hogy személyesen még soha nem voltam kint, idén én is kimegyek és ott leszünk a Budapest Pride felvonuláson 2025. június 28-án 14:00 órakor! Most is megmutatjuk, hogy hetero családok számára is szuper hétvégi program lehet a sokszínűség, a másság elfogadásának ünnepe!
Borítókép forrása: WakeUp Network archívum a 2021-es Budapest Pride-ról
