Képzeld el: végre van egy szabad délutánod. Az ügyfeleid is elégedettek, a teendőid kipipálva, nincs határidő a nyakadban. De ahelyett, hogy hátradőlnél és élveznéd a pihenést, valami furcsa feszültség jelenik meg a gyomrodban.
„Tényleg megengedhetem ezt magamnak? Biztos, hogy most nem kéne inkább előre dolgozni?”
Ismerős gondolatok, ugye? Miért érezzük bűnösnek magunkat a pihenés miatt, hogyan nevelődünk bele ebbe a gondolkodásba, és hogy miért veszélyes ez ránk, különösen akkor, ha mikrovállalkozók vagyunk. Kallós Viktória írása, TréningBár alapítója, DISC tréner, coach, praxismanager.
A modern társadalomban a telítettség státusszimbólum. Ha sok a dolgod, fontos vagy.
Ha stresszes vagy, az azt jelenti, hogy számítanak rád. Ha hajnalig dolgozol, akkor valószínűleg sikeres leszel. Ezt a gondolatot már gyerekkorunktól belénk nevelik: a teljesítmény egyenlő értékességgel. A „majd pihensz, ha meghaltál” típusú mondatok már régóta aláássák a pihenés létjogosultságát.
Különösen igaz ez a vállalkozókra, akiknek nincs főnöke, csak felelőssége. A mikrovállalkozók sokszor egyszemélyes hadseregként működnek: ők a stratégák, a marketingesek, az ügyfélszolgálat, a pénzügyesek, és még sorolhatnánk. Ebben a felállásban a pihenés nem opció, hanem bűntudattal járó luxusnak tűnhet.
Miért érzünk bűntudatot, amikor lelassítunk?
- Belénk nevelt teljesítményalapú önértékelés: sokunk számára a „jó ember” definíciója az, aki hasznos, elfoglalt, hatékony. Aki pihen, az kiesik ebből a szerepből – és ez szorongást okoz.
- Az összehasonlítás kultúrája: a közösségi médiában a vállalkozói oldalak gyakran azt sugallják: aki nem fejlődik, az lemarad. Ha más „nyomja”, te miért állnál meg?
- A szorongás takarója: a munka nemcsak feladat, hanem menekülés is lehet. Ha dolgozol, nem kell szembenézned azzal, hogy fáradt, bizonytalan, vagy kiégett vagy.
Sokan ismerjük ezt a gondolatot: „Majd szabadság alatt végre lesz időm rendesen átgondolni a jövőt, a stratégiát, az irányokat…” – és lássuk be, ez elsőre egész jól hangzik. Végre nem csörög a telefon, nincsenek Zoom-meetingek, nincsenek határidők, ideális környezet a nagy víziókhoz, nem?
De mi történik a valóságban?
A vakációs jövőtervezés legtöbbször egyetlen dologhoz vezet: rejtett stresszhez és egy olyan aktív agymunkához, amely látszólag pihenés, de belülről őrlő, nyugtalanító és – a legtöbb esetben – kevéssé produktív. Miért van ez?
#1. A stratégiai gondolkodás nem pihenőidőre való
Bármennyire is szeretnénk „kihasználni” az üres időt, a jövőtervezés – pláne, ha az komoly döntéseket is tartalmaz – mentálisan terhelt állapotban nem működik jól. Amikor pihenünk, az agy más üzemmódban van: az úgynevezett „alapjárati hálózat” aktiválódik, amely inkább kreatív asszociációkra, ötletekre nyitott, de nem alkalmas komplex tervezésre.
Ha viszont direkt meg akarjuk oldani a „hogyan tovább” kérdést, visszarángatjuk magunkat a teljesítmény- és elvárásalapú gondolkodásba – vagyis valójában nem pihenünk, csak más típusú stresszt generálunk.
#2. A belső nyomás nem szűnik meg a naptár törlésével
Sokan úgy gondolják, hogy elég kivenni pár napot, és máris megérkezik a megvilágosodás. De a belső készenléti állapot – az a tudattalan „folyamatos szolgálatban vagyok” érzés – nem oldódik fel egyik napról a másikra.
Ezért fordulhat elő, hogy fizikailag nyaralunk, de fejben még mindig az e-mail fiókunkban vagyunk. És amikor ehhez még hozzáadjuk az „ezt a szabadságot most tényleg produktívan kéne kihasználni” típusú elvárást, akkor újra benne vagyunk a spirálban: nyomás, szorongás, eredménykényszer.
#3. Miért nem születnek ilyenkor valódi döntések?
A legtöbb vállalkozó, amikor a szabadság alatt akar jövőt tervezni, valójában nem időt nyer, hanem az érzelmi fáradtság miatt rossz irányokat is választhat. A kimerültség miatt hajlamosabbak vagyunk lemondani projektekről, amelyek valójában csak épp most nehéznek tűnnek. Vagy épp ellenkezőleg: felpörgetett állapotban túlzó elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, mert végre „nyugalomban” tudunk tervezni. Mindkét út félrevezethet, hiszen a valódi stratégiai döntések nem akkor születnek, amikor épp regenerálódni próbálunk.
Mi lenne, ha a pihenés csak pihenés lenne?
Talán itt az ideje újragondolni a szabadság fogalmát. Nem a világmegváltó ötletek szülőhelye, hanem a regeneráció terepe. A feltöltődés, az elengedés, a céltalan jelenlét ideje.
És van egy paradoxon: az igazán jó ötletek gyakran akkor születnek meg, amikor egyáltalán nem keressük őket. Egy délutáni alvás, egy vízparti séta, egy céltalan olvasgatás alatt az agy elenged. És épp ekkor a nem-gondolkodás állapotában tudja újraépíteni az összefüggéseket.
Ez a belső csend teszi lehetővé, hogy amikor visszatérsz, frissebben és tisztábban láss. Nem kell nyaralás alatt stratégiát írni. Elég, ha visszatérsz egy olyan belső hanghoz, amit a hétköznapokban elnyom a zaj.
Ha hosszú távon figyelmen kívül hagyod a tested és lelked jelzéseit, az kiégéshez vezethet.
A kiégés nem csak annyi, hogy „elfáradtam”. Ez egy mély érzelmi, szellemi és fizikai kimerültségi állapot, amikor elveszíted a kapcsolatot önmagaddal és a munkád értelmével. A krónikus stressz, a meg nem engedett pihenés, és a folyamatos belső nyomás előbb-utóbb testi tünetekben is megjelenhet, mint például: alvászavar, ingerlékenység, koncentrációs nehézségek, motivációhiány, szorongás, akár depresszió.
A pihenés nem a semmittevés szinonimája.
Sokkal inkább feltöltődés, újrakalibrálás, kreatív tér. Aki pihen, az hosszú távon hatékonyabb, stabilabb, és, talán meglepő, sikeresebb lesz. A világ legsikeresebb vállalkozói tudatosan építik be a pihenést az életükbe. Egyes nagyvállalatoknál már alvószobák, kötelező szabadidő és digitális detox napok is léteznek, mert rájöttek:
A fenntartható teljesítmény titka nem a több munka, hanem a jobb egyensúly.
Kezdd kis adagokban: Ne akarj rögtön heti 3 szabadnapot. Kezdj napi 15 perc sétával.
Amikor ráébredünk, hogy túlterheltük magunkat, gyakran a másik végletbe akarunk menekülni: azt hisszük, hogy csak a teljes szabadság – heti három szabadnap, digitális detox vagy hosszú szabadság – hozhat enyhülést. De a kiégéshez vezető út sem egy lépés volt, és a felépülés sem lesz az. Kezd kicsiben. Egy 15 perces séta, amikor nem telefonálsz, nem hallgatsz podcastot, csak lélegzel és figyelsz magadra, óriási változást hozhat. Ez nem luxus – ez alapvető mentális karbantartás.
Ne a teljesítményed alapján ítéld meg a napod sikerét. Legyen rendben az is, ha nem volt hatékony.
Vállalkozóként gyakran saját magunkat is főnököljük, és ez sokszor kíméletlenül szigorú belső hangot jelent. Egy nap sikerességét hajlamosak vagyunk számokban mérni: hány email ment ki, mennyi bevétel jött, hány új ügyfelet szereztünk. De a pihenés, a töltekezés vagy akár egy lassabb, belső fókuszú nap is épp olyan értékes lehet – csak más szinten szolgál minket. Engedd meg magadnak a „nem produktív” napokat is. Ezek nem kudarcok, hanem szükséges részei a fenntartható munkának.
Tanuld meg felismerni a fáradtság jeleit. Ne várd meg, míg kiülsz a pad szélére testileg-lelkileg.
A testünk és az idegrendszerünk folyamatosan küld jeleket – csak az a kérdés, meghalljuk-e. Az ingerlékenység, a koncentrációs nehézség, a halogatás vagy akár az örömtelenség első jelek lehetnek. Ha ezeket észreveszed, még időben be tudsz avatkozni. De ha figyelmen kívül hagyod őket, előbb-utóbb nem lesz választásod: a tested és az elméd leállít – betegség, szorongás, vagy totális motivációvesztés formájában. Jobb korábban egy kis pihenőt tartani, mint később kényszerpihenőre menni.
Építs tudatos pihenés-stratégiát. Legyen heti, havi „szent napod”, amikor nem dolgozol.
A pihenés nem akkor lesz hatékony, ha csak akkor engedjük meg magunknak, amikor már nem bírjuk tovább. A rendszeres, előre betervezett pihenés az egyik legfontosabb vállalkozói önmenedzsment-eszköz. Legyen egy „szent napod” hetente – egy nap, amikor nem dolgozol, nem foglalkozol a projektekkel, és nem hallgatsz üzleti podcastokat. Havi szinten is bevezethetsz egy „önreflexiós napot”, amikor újratöltesz, értékeled, hol tartasz. Ezek nem kieső idők – ezek a növekedés talaját ápolják.
Beszélj róla. Ha más vállalkozók is hasonlóan éreznek, könnyebb lesz kilépni a bűntudat spiráljából.
A vállalkozói világban még mindig erős a „mindent bírok, mindig pörgök” mítosza. Emiatt sokan szégyellik, ha fáradtak, ha bizonytalanok, ha kiégettek. Pedig nem vagy egyedül – és ha erről nyíltan beszélsz, mások is megnyílhatnak. Egy-egy őszinte beszélgetés egy másik vállalkozóval nemcsak megnyugtató lehet, hanem segíthet abban is, hogy új szokásokat alakíts ki. A bűntudat csak akkor marad hatalmon, ha csendben dolgozik. Törd meg a csendet – és vele együtt a kiégés szorítását is.
A pihenés nem gyengeség.
A bűntudat nélküli pihenés pedig nem luxus, hanem egy tanulható készség. Minél tudatosabban építed be a saját ritmusodba, annál hosszabban és egészségesebben tudsz jelen lenni a munkádban, a kapcsolataidban, és önmagadban. A kérdés már csak az: mered-e megengedni magadnak, hogy ne mindig „tegyél”, hanem néha csak legyél?
Kiemelt kép forrása: Kallós Viktória by WakeUp Magazin
