Az idei Budapest Pride nem csak egy egyszerű felvonulás, hanem a szabadság és az egyenlőség jelképévé vált egy olyan időszakban, amikor Magyarországon a jogi és politikai nyomás szinte példátlan mértékű. A kormány legújabb törvényei — melyek között szerepel az arcfelismerő kamerák alkalmazása is. Véleményem szerint egyértelmű céllal születnek: ellehetetleníteni azokat a hangokat, amelyek a sokszínűség, szabadság és az emberi jogok mellett állnak ki. Röviden megsemmisíteni mindent, ami nem egyezik a regnáló hatalom gondolatmenetével. Marczinka Mátyás írása.

Olyan sok év után Magyarország lüktető szíve ismét a demokratikus ellenállás frontján áll. Érdekes, de mindezt most a 30. Budapest Pride is tetézi, amit június 28-ra hirdettek meg. Pontosabban nem hirdettek meg, de aztán mégis, aztán mégsem, de végülis kit érdekel?! Budapest Pride lesz. Legalábbis ezt mondja Karácsony Gergely főpolgármester. Méghozzá nem is akármilyen eseményt ígér:

„Lesz Budapest Pride, nagyobb és szabadabb, mint eddig.

Főváros a csődben van vagy nincsen az egy teljesen másik kérdés. Azonban ha jobban belegondolok a kormánynak sikerült megint felköpni és aláállni. Hiszen a jogtalan inkasszó miatt fizetett kötbér, talán elég lehet egy Budapest Pride megszervezésére is. Ergo most akkor mégis a hatalom fizeti a felvonulást?! Kellemetlen.

Hiszem, hogy az idei tiltássorozat és az így kialakult igen nagy ellenállás egy új korszakot jelent a magyarországi közéletében. Ez az ütközet túlmutat a szivárvány zászlókon: az alapjogokért folyó küzdelemről szól, amiben mindannyiunknak van helye és felelőssége.

A helyzet mindenképpen aggasztó, hiszen a kormány propagandagépezete egyre durvább eszközökhöz nyúl: nem elég a felvonulás tiltása, rendőrségi fenyegetés, de még arcfelismerő kamerákat is bevetnének a résztvevők utólagos azonosítására. 

Menjünk vissza egy kicsit az időben. Nézzük a történelmet: az emberiség azon mintákat örökítette, melyek kitartóan figyelmeztetnek, hogy amikor a hatalom kezdi megfigyelni polgárait, tipikusan diktatúrák lépnek működésbe. Budapest mostanra nem csupán a Pride mezője: ez egy laboratórium is, ahol az ellenállás jogi, technológiai és morális vívmányait tesztelik. Nem csoda, hogy többszörösen felmerül:

Ha a Pride most letiltható, akkor ki kerül a következő kategóriába?

Az ellenállás mégsem csak a saját közösségért zajlik. A hazai szervezetek mellett több mint 30 nagykövetség és kulturális intézet tette le voksát a Pride mellett. Köztük az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Kanada és Spanyolország. Azonban az USA maradt ki a támogatók közül. Ami még színt visz a diplomáciai állásfoglalásba, hogy 70 európai parlamenti képviselő készül Budapestre — ez nem csupán szolidaritás, hanem sokat elárul a jövőbe vetett bizalomról.

A kormányzati nyomás és a tiltások – Miért?

Idén márciusban hatályba lépett az a törvény, amely lehetővé teszi az arcfelismerő technológia alkalmazását a közterületi rendezvényeken, és „gyermekvédelmi” indokra hivatkozva szigorúan korlátozza, illetve akár meg is tilthatja a Budapest Pride megtartását. Ez a jogszabály jelentős visszalépés az alapvető gyülekezési jog és a magánszféra védelmének terén.

Nem véletlen, hogy a hatalom az LMBTQ+ közösséget és a Pride-ot vette célba: a kormányzati kommunikációban a „gyermekvédelem” ürügye mögött vélhetően politikai motiváció áll. A Pride betiltása az egyik legdurvább lépés a társadalmi szolidaritás és a pluralizmus korlátozására. A kormány ezzel az intézkedéssel azt üzeni, hogy nem tolerálja a másságot, és a nyilvános véleménynyilvánítás szabadságát is igyekszik megnyirbálni.

Azonban mindez ellene megy a Budapest Pride valódi küldetésének, valamint ez nem gyermekvédelem, hanem paranoia, és olyan léptékű beavatkozás az alapvető jogainkba, ami nem csupán jogi igény, de etikai kérdés is: meddig tart a magánügy és hol kezdődik a közügy?!

Mindezek közben Karácsony Gergely nemcsak védekezik, hanem támad: az ő Pride-ja stratégiailag visszavesz a városból, mint szabadság-laborból, annak érdekében, hogy a jogi csapdák ellenére újból definiálja Budapestet, mint fellépő közösséget – nem csupán a melegeknek, hanem mindenkinek. Ez a jogi csoda és politikai játék azonban csak addig működik, amíg elegen vagyunk és az államapparátus kénytelen megtűrni. Ebben rejlik a Pride igazi ereje.

Budapest, mint egy egyre jobban élhető és ellenálló sziget

A fővárosi vezetés azonban nem hagyja magát megfélemlíteni. Karácsony Gergely többször hangsúlyozta, hogy Budapest nem engedi elnyomni a szabadságot és a sokszínűséget. A főpolgármester már a tiltás előtt bejelentette, hogy a Pride alternatív, engedély nélküli, de minden eddiginél látványosabb és szélesebb társadalmi támogatottságú rendezvény lesz. Ez a politikai kreativitás és kitartás a főváros részéről egyértelmű állásfoglalás az alapjogok mellett.

Budapest így egyfajta szimbolikus ellenálló központtá válik, amely megmutatja, hogy a szabadságért folytatott harc nem hiábavaló. Ez a város azt az üzenetet küldi, hogy a politikai elnyomás ellenére van helye a jogok érvényesítésének, és hogy a társadalom egy része nem hajlandó beletörődni az igazságtalanságba. Úgy vélem ezzel a stratégiával nem csupán logikai csűrés történik, hanem politikai kijelentés is: nincsen kétharmados demokrácia.

A személyes tét: miért fontos ez nekünk?

Nem vagyok LMBTQ+ aktivista, mégis azt gondolom, hogy a Budapest Pride harca mindannyiunk ügye. Az alapvető emberi jogok, a véleménynyilvánítás és a gyülekezési szabadság olyan értékek, amelyeket akkor is védenünk kell, ha nem közvetlenül érintettek vagyunk.

Amikor a hatalom azt mondja, hogy egy csoportnak nincs joga kifejezni magát, azzal azt is üzeni: bárki lehet a következő.

Számomra a Pride nemcsak a szivárványzászlókról szól, hanem a bátorságról, hogy kiálljunk a szabadság mellett, még akkor is, ha az nehéz és kockázatos. Ez az esemény arról szól, hogy megmutassuk: a magyar ember már nem hagyja magát elnyomni, és nem engedi elvenni az alapvető emberi jogokat.

Mit tehetünk és mit tehetsz Te?

A részvétel nem feltétlenül a fizikai jelenlétről szól — bár nyilván a rendezvényeken való megjelenés a legerőteljesebb üzenet. A támogatás kinyilvánítása online, a véleményformálás, az ismerősök, családtagok tájékoztatása is fontos. A Pride mellett kiállni azt jelenti, hogy elutasítjuk a félelmet, a megkülönböztetést és a gyűlöletet.

Nem szabad hagynunk, hogy az állam szűkítse a szabadságainkat és betiltsa a szeretet és elfogadás ünnepét. A társadalmi nyomás, a közös kiállás sokszor többet ér minden törvénynél.

Egy nyílt városban minden polgár része ennek az identitásnak – nemcsak azok, akik ott vonulnak. A Pride az utcán, a médiában, a parlamentben zajlik – és mérkőzés a szabadságunkért. A kérdés ma már nem az, hogy lesz-e Pride – hanem, hogy mi lesz utána, ha a színek elhalványulnak, és csak a jogi értelmezés marad?

Mi a WakeUp Network csapatával ott leszünk az idei eseményen. Ha szeretnél velünk tartani, akkor írj nekünk egy emailt a hello@wakeupnetwork.hu címre és találjunk egymásra!

Marczinka Mátyás

_{Forrás: itt, itt, itt, Kiemelt kép forrása: Canva – Getty Images Signature by Grafissimo}