Magyarországon 2025-ben már nemcsak a kimondott szóval kell vigyázni, hanem a begépelt hozzászólásokkal és véleményekkel is. Talán kimondhatom, hogy kommentelni mostantól kockázatos. A jogi környezet ugyanis gyökeresen megváltozott: januártól börtön járhat egy-egy hozzászólásért. A sajtószabadságról szóló törvény, a Btk. és a médiaszabályozás egésze módosult, célkeresztbe helyezve a digitális térben megfogalmazott indulatos vagy szélsőséges gondolatokat. Marczinka Mátyás véleménycikke következik.
A napokban előállított debreceni kommentelő, a Pride miatt beidézett főpolgármester és a Békés megyei holokauszt-tagadó, vagy éppen a pedagógussztrájk miatt meghurcolt tanárok esete számomra ugyanazt a narratívát erősítik: a vélemény ma már nem szabad. Mindez pedig arra buzdít, hogy felhívjam az emberek figyelmét arra, hogy a változás ma már nem lehetőség, hanem a létfenntartás egyetlen eszköze is egyben. Nézzük a legfrissebb esetet, minek következtében előállítottak egy 48 éves debreceni nőt:
A nőt előállítását követően internetes agresszió elkövetésével gyanúsították meg. Kihallgatása során azt mondta, nem tudta, hogy ezzel a kommentjével bűncselekményt követ el. Szabadlábon védekezik.
- a police.hu közleménye alapján a 444 cikkében. A közlemény kifejti, hogy a nyomozóhatóság álláspontja szerint egyértelmű volt a miniszterelnök ellen irányuló szándék, ezért a KR NNI kiberesei azonnal akcióba lendültek. A hozzászólásban annyi állt, hogy:
8 mm megoldaná, mint anno Romániában … ne élvezzék azt, ami nem az övéké.
Pár órán belül sikerült azonosítani és elfogni a kommentelőt, akinek lakásában házkutatást tartottak a nyomozók és elektronikai eszközeiről adatmentéseket végeztek, továbbá az ingatlanban találtak egy gáz-riasztófegyvert, valamint több éles lőszert és hüvelyeket is.
Védekezése talán nem éppen helytálló, azonban a folyamatosan, sok esetben napokon belül meghozott és megváltozó törvényeket nagyon nehéz, szinte már lehetetlen követni. Emiatt úgy tűnhet, hogy a hatalom talán éppen erre épít: nem baj, ha nem tudod, hogy szabályt szegtél.
Elég, ha mi tudjuk, neked pedig ott a kétkedő félelem, hogy talán igen, ami miatt már nem mered kimondani a véleményed.
Az “internetes agresszió” elleni törvény: megoldás vagy manipuláció?
Az elfogadott törvénymódosítás szerint 2025. január 1‑jétől egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki nagy nyilvánosság előtt elektronikus kommunikációban erőszakos halált vagy kínzást kíván beazonosítható személynek. A szabályozás azonban úgy tűnik nem vonatkozik az oktatási, tudományos vagy művészeti célú tartalmakra, illetve zárt közösségeken belül sem érvényesíthető. A kivételeket nem tartalmazó közlemény szerint egészen pontosan:
Aki nagy nyilvánosság előtt elektronikus hírközlő hálózat útján olyan kifejezést, ábrázolást vagy kép- és hangfelvételt használ vagy tesz közzé, amely beazonosítható személlyel vagy személyekkel szembeni erőszakos halált okozó, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot fejez ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Egyes jogászok szerint ezzel a jogalkotók nem a társadalmi normákat védik, hanem a hatalmat. Az új törvény ugyanis nem tiltja a gyűlöletbeszédet általában, csak ha az nevesített személy ellen irányul. Így kialakul egy jogértelmezési paradoxon a gyűlöletbeszéd szabályozásában, miszerint:
Aki nem nevén nevez, az gyakorlatilag bármit mondhat.
Vagy nem. Mindez nemcsak jogi, hanem morális problémákat is felvet. Hogyan védhetjük meg az emberi méltóságot egy olyan rendszerben, ahol a tények helyett a politikai szándék dönti el, mit lehet kimondani?
Kommentelés miatt a börtön szélén
Az internetes kommentekből eredő vétségek és bűntettek ma már napokon belül előállításokat eredményeznek. A rendőrség és az állami nyomozószervek aktívan figyelik a közösségi platformokat, és gyakran nemcsak fenyegető kommentek, hanem esetleges történelmi tények tagadása miatt is fellépnek. Mint azt legjobban talán a Békés megyei férfi esete is mutatja, akit azért hallgattak ki, mert kétségbe vonta a holokauszt tényszerűségét. Bűntett gyanúsítottjaként kezelték, pedig vallomásában elmondta, hogy nem tudta, ez jogilag tilos.
A negatív tendencia egyik oka „a modern digitális világ arctalansága”.
- áll a Telex cikkében. A jogalkalmazás mégis szelektívnek tűnik: a hatalom kritikusai rendszerint gyors eljárásban részesülnek, miközben látszólag a politikai elit gyűlöletbeszéde vagy más tettei teljesen szankciómentesek maradnak.
A kommentelés mellett: a Pride mint politikai üzenet: a főpolgármester kihallgatása
Karácsony Gergely főpolgármestert azután idézték be gyanúsítottként, miután Budapest városa átvállalta a Pride szervezését. Ez úgy tűnhet, hogy a lépés politikai válasz arra, hogy az állam megpróbálta betiltani a rendezvényt. A hatóságok elsődlegesen nem a szervező civil szervezetet, hanem a város vezetőjét vették célkeresztbe.
A Pride betiltása politikai öngól volt.
- mondta a főpolgármester. Ez az eset tökéletes lenyomata annak, hogyan próbálja a hatalom újraértelmezni a jog eszközeit: ahelyett, hogy a szélsőségek ellen lépne fel, azok ellen fordul, akik a jogegyenlőség mellett állnak ki.
Kettős mérce: mikor nem számít a gyűlölet?
A rendszer jelenlegi működése azt mutatja, hogy a gyűlölet nem önmagában tilos, hanem csak akkor, ha rossz irányba céloz. Amikor civil kommentelők, földhözragadt emberek, aktivisták vagy ellenzéki politikusok fogalmaznak meg rendszerellenes kemény véleményt, az sok esetben azonnali retorzióval jár. Amikor pedig a kormánypárti politikusok uszítanak, akkor az sok esetben szimplán csak “politikai vélemény”.
Látszólag a rendszer logikája nem az a baj, ha gyűlölsz, hanem ha nem a megfelelő irányba.
Ez a gyakorlat nemcsak antidemokratikus működést jelenthet, de veszélyes precedenst is teremthet: jogi véleményterrorhoz vezet, amelyben mindenki gyanús, aki nem illeszkedik a hatalom narratívájába.
A félelem nyelve: üzenet mindenkinek
A kommentelők előállítása, a főpolgármester meghurcolása, a gyors nyomozások mind ugyanazt az üzenetet hordozzák: nézz körbe, gondold meg, mit mondasz, kivel szolidarizálsz. Ez a félelemalapú közbeszéd épp az ellentéte annak, amit a demokratikus társadalmakban elvárnánk: élénk vitát, eltérő nézeteket, aktív állampolgári részvételt.
Mire utal mindez, ha nem a totális megfélemlítésre?
A jelenlegi rendszer része az állandó példastatuálás. Éppen úgy, mint korábban a pedagógus sztrájkok idején egy-egy nagyobb hangú pedagógus kiemelésével, kiknek perei még a mai napig nem zárultak le.
Mindezek után most még szabadon mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy mindez a működés jogállamra vall, vagy sem. Az érintetteknek pedig talán még nem késő megállni egy pillanatra, átgondolni és őszintén szembenézni tetteik következményével és változást előidézni.
A valódi kérdés most már nem az, hogy mi a hatalom szándéka, hanem az, meddig hajlandó tűrni a társadalom.
Egy demokratikus közélet nem akkor kezdődik, amikor eltörölik a félelmet, hanem akkor, amikor az emberek nem hajlandóak tovább csendben maradni és megszólalásaikat nem követik retorziók.
A komment ilyen mértékben nem lehetne bűn, a vélemény nem lehetne veszély, a szolidaritás nem lehetne kihallgatási ok. Ez csak egy rendszer szerint van másképp. Az ébredés pedig akkor kezdődik, amikor mindezt felismerjük.
További források: itt, itt és itt, kiemelt kép forrása: Canva @tiero2 és @dean-drobot
