Van­nak tarot pak­lik, ame­lyek első pil­lan­tás­ra lenyű­göz­nek a lát­vá­nyuk­kal, és van­nak olya­nok, ame­lyek las­san, szin­te ész­re­vét­le­nül fon­ják körénk a vilá­gu­kat. Ceci­lia Lat­ta­ri Mági­kus órák tarot című alko­tá­sa egy­ér­tel­mű­en az utób­bi kate­gó­ri­á­ba tar­to­zik: nem har­sány, nem tola­ko­dó, hanem fino­man, az idő rit­mu­sá­ra han­gol­va vezet be egy külön­le­ges, szim­bo­li­kus uni­ver­zum­ba. Ez a tarot nem csu­pán jós­ló esz­köz, hanem egy­faj­ta medi­tá­ció az idő­ről, az embe­ri élet cik­lu­sa­i­ról és a bel­ső átala­ku­lás­ról. Herczeg-Kiss Bet­ti­na írá­sa.

A tarot ősidők óta a cik­lu­sok nyel­vén beszél.

Kez­det és vég, szü­le­tés és elmú­lás, fej­lő­dés és elen­ge­dés… mind­ez szo­ro­san össze­fo­nó­dik az idő tapasz­ta­la­tá­val. Ceci­lia Lat­ta­ri ezt az ősi össze­füg­gést emel­te közép­pont­ba, ami­kor meg­al­kot­ta a Mági­kus órák tarot vilá­gát.

Az idő, mint spi­ri­tu­á­lis kulcs

A Mági­kus órák tarot alap­öt­le­te önma­gá­ban is rend­kí­vül izgal­mas: Lat­ta­ri a tarot hagyo­má­nyos struk­tú­rá­ját az idő misz­té­ri­u­má­val kap­csol­ja össze. Az órák, nap­sza­kok, cik­lu­sok és ismét­lő­dé­sek nem pusz­tán díszí­tő­ele­mek, hanem a pak­li szim­bo­li­kus gerin­cét adják. Az idő itt nem line­á­ris, nem könyör­te­le­nül hala­dó erő, hanem élő, léleg­ző minő­ség, amely egy­szer­re tanít, figyel­mez­tet és gyó­gyít.

Ez a meg­kö­ze­lí­tés külö­nö­sen közel áll azok­hoz, akik a tarot‑t nem „sors­meg­mon­dó” esz­köz­ként, hanem önis­me­re­ti útként hasz­nál­ják.

A lapok azt sugall­ják: min­den kér­dé­sünk egy adott pil­la­nat­hoz kötő­dik, és a vála­szok is csak akkor ért­he­tők meg, ha fel­is­mer­jük, hol tar­tunk éppen az éle­tünk órá­ján és miként tudunk viszo­nyul­ni az adott sza­kasszal. Nagy taní­tá­sok eze­ket, ami­ket csak nyi­tott szív­vel lehet iga­zán befo­gad­ni.

Finom, még­is mély vizu­á­lis világ

A Mági­kus órák illuszt­rá­ci­ói nem har­sá­nyak, nem töre­ked­nek az azon­na­li hatás­ra, még­is azon­nal beszip­pan­tot­tak. Szín­vi­lá­ga vissza­fo­gott, gyak­ran pasz­tel­les, de üze­ne­te­ket rej­tő rész­le­tek­ben gaz­dag. Az órák motí­vu­ma hol nyíl­tan, hol rej­tet­ten jele­nik meg: szám­la­pok, muta­tók, kör­kö­rös for­mák, árnyé­kok és fények utal­nak az idő múlá­sá­ra.

A figu­rák gyak­ran álom­sze­rű­ek, kis­sé elmo­só­dot­tak, mint­ha éppen két pil­la­nat között létez­né­nek. Ez a „lebe­gés” külön­le­ges han­gu­la­tot ad a pak­li­nak, és töké­le­te­sen illesz­ke­dik a tarot medi­tá­ci­ós, befe­lé for­du­ló hasz­ná­la­tá­hoz. A képek nem akar­ják egy­ér­tel­mű­en meg­mon­da­ni, mit lás­sunk ben­nük, inkább kér­dé­se­ket tesz­nek fel, és teret hagy­nak a sze­mé­lyes értel­me­zés­nek.

A hagyo­mány és az újí­tás egyen­sú­lya

A Mági­kus órák tarot nagy eré­nye, hogy tisz­te­let­tel bánik a tarot hagyo­má­nyos rend­sze­ré­vel. A Nagy Arká­num lap­jai fel­is­mer­he­tők, az alap­je­len­té­sek nem vesz­nek el, ugyan­ak­kor Lat­ta­ri fino­man helyez el új hang­sú­lyo­kat raj­tuk.

Az Idő témá­ja külö­nö­sen erő­sen rezo­nál pél­dá­ul a Halál, a Sze­ren­cse­ke­rék vagy a Reme­te lap­ja­in, ame­lyek ebben a pak­li­ban új, árnyal­tabb értel­me­zést kap­nak.

A Kis Arká­num lap­jai is szer­ve­sen illesz­ked­nek a kon­cep­ci­ó­ba: a min­den­na­pi ese­mé­nyek, érzel­mek és dön­té­sek itt az idő­höz való viszo­nyunk tük­ré­ben jelen­nek meg. Mikor van itt az ide­je cse­le­ked­ni? Mikor kell vár­ni? Mikor érle­lő­dik meg egy hely­zet a vál­to­zás­ra? Ezek a kér­dé­sek újra és újra fel­buk­kan­nak a kár­tyák olva­sá­sa során, akár­csak a szür­ke hét­köz­nap­ja­ink­ban.

Kinek aján­la­nám?

Ez a tarot pak­li első­sor­ban azok­nak szól, akik sze­re­tik a las­sú, elmé­lyült kár­tyá­zást. Koráb­ban azon­na­li, kéz­zel fog­ha­tó vála­szok­ra vágy­tam, de ez a pak­li segí­tett abban, hogy meg­ért­sem, min­den­hez idő kell. Szó sze­rint. A Mági­kus órák nem az a típu­sú pak­li, amely vil­lám­gyors, igen-nem vála­szo­kat ad. Sok­kal inkább egy bel­ső pár­be­szé­det indít el, amely időt, figyel­met és nyi­tott­sá­got igé­nyel. Ha rá tudunk han­go­lód­ni, a kár­tyák sugall­ta vála­szo­kat a bőrünk alatt érez­zük anél­kül, hogy a kis, magya­rá­za­to­kat tar­tal­ma­zó köny­vecs­két ki kel­le­ne nyit­nunk.

Kez­dők szá­má­ra is hasz­nál­ha­tó, külö­nö­sen akkor, ha von­zód­nak a szim­bo­li­kus gon­dol­ko­dás­hoz és nem riad­nak vissza az intu­i­tív értel­me­zés­től. Hala­dók és tapasz­talt tarot-olva­sók pedig kife­je­zet­ten érté­kel­ni fog­ják a pak­li réteg­zett­sé­gét és azt, aho­gyan az idő motí­vu­ma új meg­vi­lá­gí­tás­ba helye­zi a jól ismert lapo­kat.

Tarot mint ritu­á­lé

A Mági­kus órák tarot hasz­ná­la­ta szin­te magá­tól ritu­á­lé­vá vált a min­den­nap­ja­im­ban. Ez a pak­li nem siet. Arra ösz­tö­nöz, hogy áll­junk meg egy pil­la­nat­ra, figyel­jünk a lég­zé­sünk­re, és han­go­lód­junk rá arra a kér­dés­re, amely való­ban fog­lal­koz­tat ben­nün­ket. Ide­á­lis válasz­tás esti elmél­ke­dé­sek­hez, újhold­kor vagy évfor­du­lók ide­jén, ami­kor az idő jelen­té­se amúgy is fel­erő­sö­dik. Bár be kell val­la­nom, a leg­erő­sebb üze­ne­te­ket én Teli­hold­kor kap­tam.

Úgy érez­tem, hogy ezzel a pak­li­val nem­csak vála­szo­kat kapok, hanem egy­faj­ta bel­ső békét is.

Mint­ha a lapok azt üzen­nék: nem kell min­dent azon­nal meg­ér­te­ni, nem kell siet­ni, min­den válasz a maga ide­jé­ben érke­zik meg. Légy türel­mes.

Ceci­lia Lat­ta­ri Mági­kus órák tarot című alko­tá­sa egy érzé­keny, elmé­lyült és rend­kí­vül ele­gáns pak­li, amely az idő misz­té­ri­u­mán keresz­tül köze­lí­ti meg a tarot örök kér­dé­se­it. Nem har­sány, nem trend­kö­ve­tő, hanem időt­ál­ló éppen úgy, aho­gyan az idő­ről magá­ról is gon­dol­kod­ha­tunk.

Ez a tarot azok­nak szól, akik nem­csak jósol­ni sze­ret­né­nek, hanem meg­ér­te­ni önma­gu­kat és az éle­tük rit­mu­sát, akik haj­lan­dók meg­áll­ni egy pil­la­nat­ra, és meg­hal­la­ni, mit súg az idő. Mert ahogy a Mági­kus órák tarot lap­jai is emlé­kez­tet­nek rá: min­den válasz ott rej­lik ben­nünk, csak a meg­fe­le­lő pil­la­nat­ra vár, hogy fel­buk­kan­has­son.

A Mági­kus órák tarot nem siet. Nem sür­get.

Arra hív, hogy áll­junk meg egy pil­la­nat­ra, és figyel­jünk: hol tar­tunk most az éle­tünk lát­ha­tat­lan szám­lap­ján? Ez a tarot kár­tya meg­nyug­ta­tó jelen­lét. Nem ítél, hanem emlé­kez­tet: minden­nek meg­van a maga ide­je.

Ezúton is köszö­net a Bio­ner­ge­tic Kiadónak az álom­szép pak­li­ért, továb­bá a szer­ző Boszor­kák vad­nö­vé­nyei köte­té­ért, ami­hez az aján­lót itt olvas­ha­tod.

Herczeg-Kiss Bet­ti­na