Sok­szor meg­kér­de­zik tőlem, hogy mi alap­ján válasz­tok köny­vet és min­dig azt fele­lem, hogy nem én válasz­tok, hanem a könyv választ engem. Ez így tör­tént most is. A Bio­ener­ge­tic Kiadó két gyö­nyö­rű kiad­vá­nyát a kezem­ben tart­va azt érez­tem, hogy igen, ez az, ami most a tes­tem­nek, a lel­kem­nek és a szí­vem­nek kell. Herczeg-Kiss Bet­ti­na könyv­aján­ló­ja.

Ceci­lia Lat­ta­ri Boszor­kák vad­nö­vé­nyei című köny­ve egy műal­ko­tás.

Szánt szán­dék­kal halad­tam las­san a kötet­tel. Emészt­get­tem a betű­it, elvesz­tem az illuszt­rá­ci­ók­ban, miköz­ben fal­tam a tudást. Ez a könyv nem enge­di, hogy siess. Azt kéri tőled, hogy las­sulj le és élvezd azt, amit olva­sok. Engedd, hogy átitas­sa­nak a növé­nyek a szép­sé­gük­kel, ere­jük­kel.

A Boszor­kák vad­nö­vé­nye­i­ben a képek önma­gu­kért beszél­nek a szó min­den értel­mé­ben. Túl­mu­tat­nak időn és téren és egy olyan mesés, sti­li­zált, puha­fé­nyű álmo­do­zást kapunk, ami­ben tel­je­sen elme­rül­het a szel­le­münk. A mági­kus rea­liz­mus­sal átita­tott képek, alko­tá­sok fino­man végig kala­u­zol­nak min­ket a szer­ző által össze­gyűj­tött vad­nö­vé­nyek tit­ka­in. A mese­be­li tájak, tit­kos ker­tek, fel­sej­lő női ala­kok, álom­vi­lá­gok olyan érzést kel­tet­tek ben­nem, mint­ha a lel­kem leg­mé­lyé­nek emlé­ke­it fes­te­nék papír­ra.

Vad­nö­vé­nyek, arche­tí­pu­sok és női böl­cses­ség

Gye­rek­ko­rom óta pon­to­san ugyan­annyi­ra von­zó­dom a vad­nö­vé­nyek­hez, a gyo­mok­hoz, a virá­gok­hoz, mint Ceci­lia Lat­ta­ri. Olva­sás köz­ben úgy érez­tem, mint­ha egy puha, hal­vány fény­be lép­nék, a tal­pa­mat simo­gat­ná a lágy, zöld fű, miköz­ben körös-körül átölel­nek a az erdők, mezők, rétek, váro­sok növé­nyei. Min­den feje­zet egy-egy boszor­kány-típus szel­le­mé­hez vezet, ahhoz az arche­tí­pus­hoz, amit a vad­nö­vé­nyek is hor­doz­nak:

a gyó­gyí­tó­hoz, a láza­dó­hoz, az anyá­hoz, a védel­me­ző­höz vagy éppen a vad és sza­bad nőhöz.

Meg­is­mer­jük a váro­si boszor­ká­nyo­kat, az erdei boszor­ká­nyo­kat, a szi­rén boszor­ká­nyo­kat és sok más tár­sun­kat s álta­luk kinyí­lik a gyom­nö­vé­nyek vilá­ga is. Talá­lunk a kötet­ben recep­te­ket, de akár mi magunk is jegy­ze­tel­he­tünk ben­ne, így a könyv idő­vel való­di tár­sunk­ká válik.

Lírai nyel­ve­zet, föld­kö­ze­li varázs­lat

Lat­ta­ri nyel­ve­ze­te lírai, fino­man mági­kus, még­is föld­kö­ze­li. Ez a könyv olyan, mint egy növé­nyi tarot, min­den lap­ja új fel­is­me­rést hoz és las­san vissza­ve­zet a ter­mé­szet­be, önma­gad­hoz, a saját rit­mu­sod­hoz.

Egy barát­nőm - aki iga­zi erdei boszor­kány - azt mond­ta, a Boszor­kák vad­nö­vé­nyei köny­vet egy üveg­vit­rin­ben kel­le­ne tar­ta­ni és csak puha kesz­tyű­vel lapoz­gat­ni, olyan gyö­nyö­rű.

Aki­nek a szí­ve nyi­tott és érzi a növé­nyek hívá­sát bát­ran vegye kezé­be ezt a cso­dát, nem fog csa­lód­ni. Azok­nak szól, akik érzik, hogy a világ több annál, mint ami sza­bad szem­mel lát­ha­tó, akik sze­ret­nék meg­hal­la­ni a növé­nyek halk üze­ne­te­it és akik vissza akar­nak kap­cso­lód­ni ahhoz a mély, női böl­cses­ség­hez, amely évszá­za­do­kon át ott szunnyadt az erdők­ben, a vizek part­ján és a szí­vünk leg­csen­de­sebb zugá­ban.

Kapu az ős-boszor­ká­hoz

A Boszor­kák vad­nö­vé­nyei egy szó, mint száz nem egy egy­sze­rű növény­is­me­re­ti könyv, sok­kal inkább egy kapu a női intu­í­ció, a ter­mé­szet varázs­la­ta és a ben­nünk élő ős-boszor­kány felé. Ceci­lia Lat­ta­ri külön­le­ges tehet­sé­ge abban rej­lik, hogy a növé­nye­ket nem pusz­tán bota­ni­kai tulaj­don­sá­ga­ik alap­ján mutat­ja be, hanem élő, léleg­ző, sze­mé­lyi­ség­gel bíró tár­sak­ként. Való­di szö­vet­sé­ge­sek­ként, akik végig kísé­rik és támo­gat­ják egy nő útját.

Ez a könyv nem csu­pán olvas­mány, hanem egy iga­zi varázs­lat, ami las­san fel­tölt téged.

Ha léte­zik töké­le­tes páro­sí­tás ehhez a könyv­höz, akkor az a Ceci­lia Lat­ta­ri által meg­al­ko­tott Mági­kus órák tarot. Míg a vad­nö­vé­nyek a föl­dön tar­ta­nak, gyó­gyí­ta­nak és emlé­kez­tet­nek az ösz­tö­nös tudás­ra, addig a tarot kár­tya az idő finom szö­ve­te­in keresz­tül segít eliga­zod­ni az élet for­du­ló­pont­ja­in. Együtt hasz­nál­va a könyv és a kár­tya­cso­mag kéz a kéz­ben támo­gat­ja az útke­re­sést, az önma­gunk­ra talá­lást, a gyó­gyu­lást és a gyó­gyí­tást. Meg­van ben­nük a Föld és Leve­gő ener­gi­á­ja.

Ez a könyv – és ez az egész világ, amit maga köré teremt – nem csu­pán olvas­mány. Ez egy las­sú, mélyen ható varázs­lat, amely fel­tölt, meg­érint és emlé­kez­tet arra, kik is vagyunk való­já­ban. A könyv­höz kap­cso­ló­dik egy tarot pak­li is, amely­ről itt írtam koráb­ban.

Herczeg-Kiss Bet­ti­na