Ismered ezt a képet? Ott ülsz a tengerparton, a lábad benne a vízben, a nap süt és te a telefonodat nézed, vagy csak bámulsz a vízre. A gondolataid már hazaértek, indítod a visszaszámlálást, mennyi munka vár, mit kell elintézni, mikor kell visszamenni. Ilyen, amikor nyaralsz de valójában nem pihensz. Erdős Renáta írása.
A mókuskerék nem áll meg magától
Amíg benne vagyunk a mókuskerékben, nem érezzük közvetlenül a megszakítás nélküli munka hatását. Különböző serkentőkkel igyekszünk az energiaszintünket fenntartani, látszólag sikerrel. Ha hosszabb ideig folyamatosan dolgozunk pihenés és kikapcsolódás nélkül, annak kimerülés, kiégés, fásultság lesz a következménye és előbb-utóbb testi tünetek is jelentkeznek.
A probléma az, hogy a mókuskerék nem áll meg csak azért, mert csomagolunk és elutazunk pár napra. Az agy — amely hónapokon át pörögött, tervezett, aggódott, megoldott — nem tud egyik napról a másikra “kikapcsolni” pusztán azért, mert megváltozott a helyszín.
Valóban nehéz megszabadulnunk a negatív gondolatainktól és hirtelen átkapcsolni az agyunkat egy nyugodtabb állapotba, ha csupán ettől a pár naptól várjuk a megoldást a felgyülemlett konfliktusaink és frusztrációink levezetésére.
Mennyi idő kell az igazi feltöltődéshez?
A finnországi Tamperei Egyetem kutatói pontosan ezt vizsgálták. Már egy nap szabadság is javíthat a közérzeten — de a nyolcadik napon kezdődik az igazi feltöltődés: ekkorra múlik el a stressz, felejtjük el a munkahelyi gondokat, és elérjük a mentális csúcspontot. A felmérés eredményei szerint az első napokban még érezhető a munkatempó, de az ötödik naptól egy fokozatos ellazulási folyamat indul, ami a nyolcadik napon teljesedik ki.
Ez azt jelenti, hogy az a pár napos “hosszú hétvége” vagy az öt napos nyaralás, amelyre sokan spórolnak egész évben, biológiailag nem elegendő a valódi regenerációhoz. Mire az agy elkezdene leengedni, már csomagolni kell.
Nyaralási betegség: amikor a test elmondja, amit a lélek nem mer
Van egy jelenség, amelyet a szakirodalom leisure sickness-nek, nyaralási betegségnek nevez. Az egyik lehetséges magyarázata az immunrendszer és a stressz összefüggése: a krónikus stressz bizonyos funkciókat gátol, például a gyulladásokért felelős immunválaszt. Vagyis amíg benne vagyunk a mókuskerékben, addig lehet, hogy nem tör felszínre a betegség, majd amikor a stressz szintje megváltozik, kiütközhetnek a tünetek. Sokan ismerik ezt, egész évben bírják, aztán az első szabadnapon megbetegszenek. Nem véletlen. A test türelmesen várt, amíg “ráért” megbetegedni.
A szokásaink rabjai vagyunk, még a nyaralás alatt is
Van még valami, amiről ritkán esik szó: a szokásaink elkísérnek minket a nyaralásra is. Az az ember, aki otthon kapkodva eszik, a nyaralás alatt sem tud majd nyugodt tempóban étkezni. Aki otthon nem tud leülni tíz percre csak úgy, annak a nyaralás igazi kínszenvedés lesz. Aki a stresszt evéssel kezeli, az a pihenőnapjain is ugyanezt fogja csinálni.
A szokásaink nem a lakáshoz vannak kötve, hanem az agyunkhoz
Ezért van az is, hogy sokan nem tudnak mást enni nyaralás alatt, mint amit megszoktak. Nem kényeskedés, hanem az agy komfortzónája. Ismeretlen ételek, ismeretlen ízek, ismeretlen helyzetek, mindez extra kognitív terhelés annak, aki amúgy is kimerült. Az agy a biztonságos, ismert felé húz, mert kevesebb energiát igényel.
A nyaralás utáni depresszió
Sokan tapasztalják, hogy a visszatérés után pár nap alatt újra elönti őket a fáradtság, a közöny és a stressz. A kiégés nem csak kimerültség, amit egy pár napos tengerparti lazítással “ki lehet aludni”. A valódi felépüléshez belső szemléletváltásra és rendszeres önmagadra figyelésre van szükség.
Kikapcsolódás után gyakran lép érvénybe a kontraszthatás, hogy az elmúlt napok élményeihez hasonlítjuk az átlagos hétköznapokat.
Ilyenkor a nyaralás alatt átélt élményeket sokkal izgalmasabbnak tartjuk, mint a mindennapok eseményeit, ezért az utóbbiakat hajlamosak vagyunk leértékelni. A nyaralás után tehát nemcsak fáradtak leszünk, hanem a szürke hétköznapok még szürkébbnek tűnnek. Ez nem a nyaralás hibája. Ez annak jele, hogy valami a mindennapokban nem stimmel.
Akkor mit lehet tenni?
Az igazi kérdés az, hogy hogyan éljük úgy a mindennapjainkat, hogy ne kelljen minden reményünket egyetlen kéthetes nyaralásba sűríteni. A nyaralás segíthet a munkahelyi stressz levezetésében és a kiégés megelőzésében, de előnyei már egy hónap után elenyésznek. Azoknál viszont hosszabb ideig tart a jótékony hatás, akiknek sikerül a pihentető szabadidős tevékenységeket beilleszteni a mindennapjaikba.
Nem a nyaralás a megoldás, hanem a gyakori, apró megállások.
Egy tíz perces séta ebéd után, vagy egy vacsora telefon nélkül. Egy reggel, amelyen nem az emailek átnézése az első dolgunk. Egy este, amelyen nem a munkán gondolkodunk lefekvés előtt. Ez nem luxus. Ezek szokások, amelyeket ugyanúgy meg lehet tanulni, mint bármely más szokást.
A kapcsolat az életmódváltással
Ez a téma nem véletlen, hogy eszünkbe jut az életmódváltás kapcsán. Mert a táplálkozásunk, a mozgásunk, az alvásunk, mind összefügg azzal, hogyan éljük a mindennapjainkat.
Aki folyamatosan stresszben él, annak a kortizolszintje magasan marad és ez befolyásolja az étvágyat, az alvást, az anyagcserét. Aki kiégett, az nem fog tudni tudatosan étkezni, mert az összes döntési kapacitása elfogyott. Az életmódváltás nem csak az ételről szól. Arról is szól, hogyan élünk. Milyen ritmust tartunk, hogyan töltjük fel magunkat nem csak a nyaralás alatt, hanem minden nap.
Ezért fontos tudatosan élni a mindennapokat, a hajtásban megállni néha néhány percre, és feltenni magunknak a kérdést, hogy vagyunk, hogyan érezzük magunkat, és merre tartunk.