Egy buda­pes­ti gim­ná­zi­um dön­té­se, két szí­nész nyil­vá­nos kiál­lá­sa, majd egy egye­te­mi okta­tó reak­ci­ó­ja – rit­kán raj­zo­ló­dik ki ennyi­re éle­sen, hogyan talál­ko­zik kul­tú­ra, okta­tás és poli­ti­ka a mai Magyar­or­szá­gon. Az Itt érzem magam ott­hon című film tör­té­ne­te az elmúlt napok­ban nem­csak egy vetí­tés körü­li vitá­vá vált, hanem egy sok­kal nagyobb kér­dés szim­bó­lu­má­vá: ki dönt arról, mit lát­hat­nak a fia­ta­lok? Mar­czin­ka Mátyás írá­sa.

A gim­ná­zi­um­ban ere­de­ti­leg egy egy­sze­rű film­klu­bos vetí­tés­ről lett vol­na szó egy kis­pes­ti gim­ná­zi­um­ban. A diá­kok egy füg­get­len magyar fil­met néz­tek vol­na meg, majd beszél­get­het­tek vol­na róla. Ez pon­to­san azt a faj­ta kri­ti­kus gon­dol­ko­dást fej­lesz­tő prog­ram lehet­ne, amit az okta­tás elvi­leg támo­gat.

Az intéz­mény veze­tő­sé­ge azon­ban nem enge­dé­lyez­te a vetí­tést.

A dön­tés­re a film két alko­tó­ja, Lovas Rozi és Mol­nár Áron egy vide­ó­ban rea­gált. Nem finom­kod­tak:

Az igaz­ga­tó­nak csak egy szót üzen­nénk: szé­gyen!

– fogal­maz­tak a Face­book­ra kike­rült vide­ó­ban. Mol­nár Áron ennél tovább ment, és a tör­tén­te­ket a szó­lás­sza­bad­ság szem­pont­já­ból is értel­mez­te. Sze­rin­te az ilyen dön­té­sek hosszabb távon a cen­zú­ra erő­sö­dé­sé­hez vezet­het­nek, és poli­ti­kai követ­kez­mé­nyei is lehet­nek. Külö­nö­sen a 2026-os par­la­men­ti válasz­tá­sok kon­tex­tu­sá­ban.

A tör­té­net itt akár le is zárul­ha­tott vol­na egy újabb kul­tu­rá­lis konf­lik­tus­ként. De nem így tör­tént. A két szí­nész úgy dön­tött, nem hagy­ják annyi­ban az ügyet:

Beje­len­tet­ték, hogy saját költ­sé­gü­kön szer­vez­nek vetí­tést az érin­tett diá­kok szá­má­ra, ame­lyet közön­ség­ta­lál­ko­zó­val is kiegé­szí­te­nek.

Egy füg­get­len film, ami utat tör magá­nak

Min­den két­sé­get kizá­ró­an mond­hat­juk, hogy az Itt érzem magam ott­hon jelen hely­zet­ben nem egy „rend­szer­kom­pa­ti­bi­lis” pro­duk­ció lett. Álla­mi támo­ga­tás nél­kül készült, a Nem­ze­ti Film­in­té­zet finan­szí­ro­zá­sá­tól füg­get­le­nül. Ennek elle­né­re ‑vagy éppen ezért- komoly közön­ség­si­kert ért el:

• több mint 242 ezer néző lát­ta,
• esé­lye van arra, hogy túl­szár­nyal­ja a 2003-as Kont­roll nézett­sé­gét,
• és ezzel akár a leg­né­zet­tebb magyar thril­ler címet is meg­sze­rez­he­ti.

Ez önma­gá­ban is figye­lem­re mél­tó: a film nem­csak tar­tal­má­val, hanem léte­zé­sé­vel is állí­tást tesz a hazai film­gyár­tás­ról.

Ami­kor az isko­la bezár, az egye­tem kinyit

A tör­té­net itt még min­dig nem ért véget. Leg­iro­ni­ku­sabb for­du­la­ta csak ezután követ­ke­zett. Miköz­ben egy közép­is­ko­la nem adott teret a film­nek, az Eöt­vös Loránd Tudo­mány­egye­tem Állam- és Jog­tu­do­má­nyi Karán egy okta­tó jelez­te:

tan­anyag­gá teszi az alko­tást.

- derül ki a Ref­res­her Magyar­or­szág írá­sá­ból. Ez a lépés több szem­pont­ból is beszé­des:

• legi­ti­mál­ja a film tár­sa­dal­mi és gon­do­la­ti súlyát,
• elis­me­ri, hogy a mű alkal­mas kri­ti­kai elem­zés­re,
• és egy­ben vissza­jel­zés az okta­tá­si rend­szer más szint­jei felé.

Magya­rán, ami „nem fér bele” egy gim­ná­zi­um­ba, az egy jogi karon már elem­zen­dő eset­ta­nul­mány.

A film és a hoz­zá kap­csol­ha­tó tör­té­né­sek szá­mos dolog­ra hív­ják fel a figyel­met, töb­bek között arra, hogy mit jelent ma a kul­tu­rá­lis auto­nó­mia. Tük­röt mutat, hogy hol húzó­dik a határ intéz­mé­nyi kont­roll és cen­zú­ra között, és hogy a fia­ta­lok­hoz elju­tó tar­tal­mak felett ki gya­ko­rol való­di befo­lyást.

Betil­tot­ták – mire még töb­ben kíván­csi­ak let­tek rá, és végül tan­anyag lett belő­le.

Ha vala­ki PR-es szem­mel nézi, ez tan­köny­vi eset: egy til­tás­ból orszá­gos ügy, abból pedig kul­tu­rá­lis jelen­ség lett. Ha viszont tár­sa­dal­mi szem­pont­ból néz­zük, már kevés­bé vic­ces. ez a tör­té­net nagyon pon­to­san meg­mu­tat­ja, milyen feszült­sé­gek dol­goz­nak ma a magyar nyil­vá­nos­ság­ban. Lát­tad már?

Mar­czin­ka Mátyás