• Logo
  • Kereső
  • Kérdezz! Felelünk!

Már csak

nap
óra
perc

választásig!

A csir­ke­láb­tól a kol­la­gén­po­rig: hol veszí­tet­tük el a józan eszün­ket? Álla­tot enni nem bűn, paza­rol­ni igen!

Az állat tisztelete nem érzelmi véglet, hanem felelősség: hogyan tartjuk, hogyan használjuk fel, és mennyit pazarolunk el belőle. Ez a valódi kérdés.
gazdasági haszonállat, csirkehúsleves, kollagén

Régen az ember tisz­tel­te az álla­tot. Nem roman­ti­ká­ból, hanem tapasz­ta­lat­ból. Tud­ta, hogy ren­ge­teg mun­ka van abban, hogy egy állat­ból a csa­lád szá­má­ra hetek­re-hóna­pok­ra ele­gen­dő éle­lem legyen. Nem volt pazar­lás, nem volt válo­ga­tás: min­den rész­nek sze­re­pe volt. Dr. Tor­nyi Kata­lin állat­or­vos írá­sa.

A gaz­da­sá­gi haszon­ál­la­tok­hoz való viszo­nyunk­ról ma sok­szor szél­ső­sé­gek­ben beszé­lünk. Ide­a­li­zál­juk őket, vagy kizá­ró­lag gaz­da­sá­gi ténye­ző­ként tekin­tünk rájuk.

Pedig a tisz­te­let­tel­jes bánás­mód nem egyik vagy másik vég­le­tet jelen­ti, hanem egy fele­lős, őszin­te és követ­ke­ze­tes szem­lé­le­tet. 

Hir­de­tés

Kényel­met­len kér­dé­sek a tányé­runk­ról — avagy kemény igaz­sá­gok a haszon­ál­la­tok­ról

Az ember emész­tő­rend­sze­re min­den­evő élet­mód­ra van kiala­kít­va. Szük­sé­günk van növé­nyi és álla­ti ere­de­tű táp­anya­gok­ra is, bele­ért­ve az álla­ti fehér­jét. Bizo­nyos álla­to­kat azért házi­a­sí­tot­tunk, mert fele­lős­sé­get vál­lal­tunk értük: az éle­tü­kért, a tar­tá­su­kért, és vég­ső soron azért is, hogy táp­lá­lék­ként vagy ter­mé­ke­ik­kel min­ket szol­gál­ja­nak.

Bár­mennyi­re fur­csán hang­zik, amíg embe­rek élnek a Föl­dön, addig az élet fenn­tar­tá­sá­hoz áldo­zat is tar­to­zik.

Nincs ingyen ebéd. A gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat az gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat. Ez nem jelen­ti azt, hogy ne jár­na neki tisz­te­let. Lehet vala­ki állat­vé­dő, de nem lehet az a cél, hogy ne tart­sunk álla­tot azért, hogy elfo­gyasszuk őt vagy az álta­la ter­melt ter­mé­ke­ket. A való­di kér­dés az: hogyan tesszük ezt meg? 

Az állat tisz­te­le­te a tel­jes élet­úton jele­nik meg 

A tisz­te­let nem csak az élet kiol­tá­sá­nak pil­la­na­tá­ban jele­nik meg, hanem ahogy tart­juk, ahogy etet­jük, ahogy szál­lít­juk, ahogy levág­juk, ahogy fel­dol­goz­zuk, és ahogy elfo­gyaszt­juk az álla­tot. A gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat akkor töl­ti be az élet­cél­ját, ha min­den részét fel­hasz­nál­juk, és nem paza­ro­lunk. Nem lehet „csir­ke­mel­let tenyész­te­ni”. A csir­ke nem csak mell­ből áll. Ahogy a ser­tés nem csak karaj­ból és comb­ból, a szar­vas­mar­ha pedig nem csak bél­szín­ből áll.

Ha nem hasz­nál­juk fel az állat része­it, akkor azok vagy állat­ele­del alap­anya­gá­ul szol­gál­nak, vagy álla­ti mel­lék­ter­mék­ként meg­sem­mi­sí­tés­re kerül­nek, mint  veszé­lyes hul­la­dék.

A szar­vas­mar­ha bőre pél­dá­ul, ha nem lesz cipő, tás­ka vagy más bőr­ter­mék, veszé­lyes hul­la­dék­ként vég­zi. A sza­ru­ból készül­het­ne haj­csat, fül­be­va­ló. Ha nem hasz­nál­juk fel, szin­tén hul­la­dék. Ugyan­ez igaz a fülek­re, nyak­ra, fej­re, bel­ső­sé­gek­re és min­den más­ra is.

Kol­la­gén, hús­le­ves és más nya­lánk­sá­gok 

Ma csil­li­ár­do­kat fize­tünk az íze­sí­tett, tar­tó­sí­tó­sze­rek­kel ellá­tott kol­la­gén készít­mé­nye­kért, melyek mar­há­ból, ser­tés­ből, hal­ból készül­nek. Pedig élő mar­há­ból nem lehet kol­la­gént csa­pol­ni. A kol­la­gént az állat fel­dol­go­zá­sa során, a cson­tok­ból, bőr­ből, por­cok­ból nye­rik ki. A csir­ke lába, tara­ja, szak­ja, vala­mint a kocso­nyá­ba való ser­tés részek (bőr, csü­lök, fülek) mind kivá­ló kol­la­gén­for­rá­sok.

A hús­le­ves csir­ke­láb­bal együtt főz­ve pon­to­san azt adja, amit ma drá­ga étrend-kiegé­szí­tő­ként vásá­ro­lunk meg.

A máj pedig vita­mi­nok­ban és ásvá­nyi anya­gok­ban gaz­dag. De a nyak, a fej és a bel­ső­sé­gek is mind érté­ke­sek. Még­is kidob­juk őket, majd meg­vesszük helyet­tük a pót­ló­sze­re­ket. Ez nem tisz­te­let, hanem pazar­lás. 

Nem attól bol­do­gok, hogy kien­ged­jük őket a sza­bad­ba!

Legyen szó hús­ter­me­lő, tej­ter­me­lő vagy ket­tős­hasz­no­sí­tá­sú szar­vas­mar­há­ról, tojás­ter­me­lő barom­fi­ról, azért szü­let­tek meg, hogy min­ket kiszol­gál­ja­nak. A gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat nem csak élel­mi­szert ad. Noha ma már hazánk­ban sehol nem hasz­nál­ják őket iga­vo­nás­ra, fuva­ro­zás­ra vagy  föld­mű­ve­lés­re. De hideg­vé­rű lova­kat még ma is hasz­nál­nak az erdé­sze­tek faki­ter­me­lés­re, komoly fizi­kai mun­ká­ra.

Ők is gaz­da­sá­gi fel­ada­tot lát­nak el, ami nem kizsák­má­nyo­lás önma­gá­ban. Akkor válik azzá, ha nem biz­to­sít­juk szá­muk­ra a meg­fe­le­lő élet­fel­té­te­le­ket, és nem becsül­jük meg azt, amit adnak.

Sok kér­dés­ben per­sze nincs egy­sze­rű válasz. Min­den érem­nek két olda­la van. Az álla­tok jól­lé­tét és a köz­egész­ség­ügyi koc­ká­za­tot is szem előtt kell min­den eset­ben tar­ta­ni. 

Fel­me­rül a kér­dés: ki sze­ret­ne házi ked­venc­ként ott­hon tar­ta­ni egy nagy tej­ter­me­lő fríz tehe­net? Az inten­zív ter­me­lés­re sze­lek­tált faj­ták, pél­dá­ul a tej­ter­me­lő fríz tehe­nek – nem tud­nak hosszú távon egész­sé­ge­sen meg­él­ni kizá­ró­lag a lege­lő­kön. Gyors növe­ke­dés­re, magas tej­ho­zam­ra sze­lek­tál­tuk őket. Az élet­te­rü­ket mi biz­to­sít­juk, a takar­má­nyu­kat is mi adjuk. Ők akkor „bol­do­gok”, ha min­den nap meg­kap­ják a meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű tisz­ta vizet, a meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű és minő­sé­gű abra­kot és szá­las­ta­kar­mányt, és meg­fe­le­lő tar­tá­si körül­mé­nye­ket. Nem attól, hogy „kicsap­ják őket a sza­bad­ba” lege­lész­ni és fut­ká­roz­ni. 

Halál után is fele­lő­sek vagyunk 

Ha egy gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat elpusz­tul, nem lehet csak úgy elte­met­ni. Jár­vány­ügyi okok­ból spe­ci­á­lis álla­ti tetem­el­szál­lí­tó viszi el, és álla­ti fehér­je fel­dol­go­zó­ban, magas hőfo­kon sem­mi­sí­tik meg. Ez köte­le­ző, sza­bá­lyo­zott folya­mat. Ezért is fon­tos, hogy amit lehet, éle­té­ben és halá­la után is hasz­no­sít­sunk, ne hagy­juk veszé­lyes hul­la­dék­ká vál­ni.

Hir­de­tés

A tisz­te­let ott kez­dő­dik, hogy nem dob­juk ki 

Ki ter­mel­ne krump­lit azért, hogy meg­egyék a krump­li­bo­ga­rak? Akkor miért tar­tunk álla­tot úgy, hogy a felét kidob­juk? A tisz­te­let nem han­gos jel­sza­vak­ban jele­nik meg, hanem abban, hogy annyi húst veszünk, amennyit elfo­gyasz­tunk, annyi tejet és tojást hasz­ná­lunk, amennyi­re szük­sé­günk van, és az állat min­den részét meg­be­csül­jük. Húsát, bel­ső­sé­ge­it, szar­vát, bőrét. A gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat azért szü­le­tik meg, hogy min­ket kiszol­gál­jon. A mi fele­lős­sé­günk pedig az, hogy ezt ember­hez és állat­hoz mél­tó módon tegyük lehe­tő­vé. Ez a tisz­te­let való­di for­má­ja.

dr. Tor­nyi Kata­lin

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

A szerző további írásai

Az elmúlt 24 óra toplistája

1.

2.

3.

4.

5.

Kövess minket és gyere velünk!

Neked ajánljuk

Betiltották egy gimnáziumban az Itt érzem magam otthon filmet, majd ELTE-n tananyag lett. Egy a sztori, ami a cenzúráról és szólásszabadságról szól.
Mi marad a függetlenek után? Elemzés a kényszerű visszalépésekről, a kétharmad csapdájáról és a hiányzó fékekről. Jó ötlet vagy újabb teljhatalmi bukás?
Fúziós ízek találkoznak hazánk nagymárkáinál, így eshetett meg, hogy bejelentették a húsgolyós nyalóka, és a kolbászos Túró Rudi érkezését. A LIDL pedig kirobbant magából és vallomást tett.

Iratkozz fel, hogy ne maradj le!

A Bolondok napja nem csak tréfa, hanem tükör is: mit kezdünk azzal, ha másnak látszunk. Néha éppen a „bolondság” jelzi, hogy jó irányba indultunk.
A húsvéti italok világa a nagymamai tojáslikőr és a modern long drinkek között egyensúlyoz. A klasszikus, hat hétig érlelt likőr időhiányban gyakran háttérbe szorul.
Március 26-án van a Purple Day, az epilepsziával élők iránti szolidaritás világnapja.