Élő tör­té­ne­lem a Kígyó utcá­ban 1903 óta — ezzel a fel­ütés­sel érke­zett szer­kesz­tő­sé­günk­höz egy saj­tó­köz­le­mény. A Feren­ci­ek tere és a Kígyó utca a Wake­Up tör­té­ne­té­ben is nagy sze­re­pet ját­szik, hiszen több, mint öt évig itt volt az iro­dánk, ami 2026-ban szin­tén újra­nyí­lik.

Van­nak helyek, ame­lyek felett egy­sze­rű­en nem fog az idő. Ahol a falak nem­csak tég­lá­ból és habarcs­ból áll­nak, hanem évszá­za­dos tit­kok­ból, halk sut­to­gá­sok­ból és a pol­gá­ri Buda­pest arany­ko­rá­nak illa­tá­ból.

A Feren­ci­ek tere kör­nyé­kén a COVID viha­ra után sok ablak sötét maradt, de a Kígyó utca 4–6. alatt most újra kigyúl­tak a fények. Az Apos­to­lok Étte­rem, Buda­pest egyik leg­kü­lön­le­ge­sebb műem­lé­ki drá­ga­kö­ve, hosszabb kény­szer­pi­he­nő után újra vár­ja azo­kat, akik a gaszt­ro­nó­mi­át egy csi­pet­nyi tör­té­ne­lem­mel sze­re­tik fogyasz­ta­ni.

Sör­hab és tör­té­ne­lem: 1903-tól nap­ja­in­kig

Az Apos­to­lok Étte­rem tör­té­ne­te 1903-ban vet­te kez­de­tét, ami­kor Förs­ter János meg­nyi­tot­ta sörö­ző­jét. Akko­ri­ban a sör­ivás nem csu­pán szomj­ol­tás, hanem pol­gá­ri ritu­á­lé volt. A hely hamar foga­lom­má vált:

itt mér­ték az ország­ban egye­dül a híres Szent Ben­no sört és a mün­che­ni Löwenbräut.

A „Csend és józan­ság” jel­igé­vel műkö­dő egy­ség ven­dég­köny­ve fel­ér egy kor­társ iro­da­lom­tör­té­ne­ti lexi­kon­nal; szí­nész­nők, bohém írók és diá­kok vál­tot­ták egy­mást a boxok­ban. Még Krú­dy Gyu­la, a magyar gaszt­ro-iro­da­lom koro­ná­zat­lan kirá­lya is meg­em­lé­ke­zett a hűvös bolt­haj­tá­sok alat­ti sörö­zé­sek­ről, ahol a tizen­két apos­tol fül­ké­i­ben még a leg­vissza­fo­got­tabb ven­dég is ked­vet kapott egy pohár folyé­kony kenyér­hez.

Sch­mahl Hen­rik örök­sé­ge: Ahol a falak mesél­nek

Belép­ni az étte­rem­be olyan, mint­ha egy meg­ele­ve­ne­dett múze­um­ba érkez­nénk, amely 1973 óta műem­lé­ki véde­lem alatt áll. A bel­ső tér mai arcu­la­tát az 1913-as átala­kí­tás adja:

Sch­mahl Hen­rik épí­té­sze­ti zse­ni­a­li­tá­sa, Zsel­lér Imre apos­to­lo­kat ábrá­zo­ló moza­ik­jai és Bar­tol­fy János fafa­ra­gá­sai egy olyan misz­ti­kus, még­is ott­ho­nos mili­őt terem­te­nek, amely Buda­pes­ten kuri­ó­zum­nak szá­mít.

Külön­le­ges figyel­met érde­mel az 1929-ben épült „Irre­den­ta terem”, ahol a fül­ké­ket elcsa­tolt magyar váro­sok (Kas­sa vagy Kolozs­vár, stb.) jel­leg­ze­tes épü­le­tei és híres szü­löt­te­i­nek ábrá­zo­lá­sai díszí­tik, memen­tót állít­va a tri­a­no­ni béke­szer­ző­dés­nek.

Az Apos­to­lok Étte­rem ígé­re­te: klasszi­kus ízek a jelen merész­sé­gé­vel

A szer­kesz­tő­sé­günk­höz eljut­ta­tott saj­tó­köz­le­mény sze­rint az újjá­szü­le­tett Apos­to­lok Étte­rem kony­há­ja hű maradt a gyö­ke­rek­hez, de nem fél a modern kuli­ná­ris meg­ol­dá­sok­tól sem. Az étlap a magyar kony­ha leg­szebb pil­la­na­ta­it idé­zi meg:

• A gulyás­le­ves itt nem csak egy elő­étel, hanem tisz­tel­gés a hagyo­mány előtt.
• A ros­ton sült kacsa­máj kakukk­fü­ves rosé kör­té­vel és vajas kaláccsal a tex­tú­rák és ízek töké­le­tes tán­ca.
• A főéte­lek között a mar­ha­pör­költ sztra­pacs­ká­val hoz­za el a vidé­ki kúri­ák han­gu­la­tát a bel­vá­ros szí­vé­be.

Az élményt az esti élő zene és a modern üveg­fa­la­kon átszű­rő­dő fények teszik tel­jes­sé, miköz­ben a tera­szon ülve érez­het­jük a lük­te­tő Buda­pest rit­mu­sát.

Kipró­bál­juk? Naná!

Vajon tény­leg olyan ropo­gós az a kacsa­sült? Való­ban meg­éri vár­ni a város leg­fel­ka­pot­tabb asz­ta­lá­ra? Mos­tan­tól nem kell talál­gat­nia: a Wake­Up Maga­zin tesz­te­li és véle­mé­nye­zi a leg­iz­gal­ma­sabb gaszt­rohely­szí­ne­ket.

A Wake­Up Maga­zin­nál min­dig is fon­tos­nak tar­tot­tuk a minő­sé­gi kikap­cso­ló­dást és az igé­nyes élet­mó­dot. Tava­lyi évünk sike­re – ahol több mint 4 mil­li­ó­an tar­tot­tak velünk – bebi­zo­nyí­tot­ta, hogy olva­só­ink éhe­sek a hite­les tar­ta­lom­ra. Ezért dön­töt­tünk úgy, hogy szin­tet lépünk, és asz­tal­hoz ülünk: elin­dít­juk dedi­kált étte­rem­kri­ti­ka rova­tun­kat.

Miért lesz más a mi kri­ti­kánk?

Nem elég­szünk meg a saj­tó­va­cso­rák csil­lo­gá­sá­val. Hiszünk abban, hogy egy étte­rem való­di arcát a hét­köz­na­pi ven­dég­él­mény mutat­ja meg. Éppen ezért kri­ti­ku­sa­ink:

• inkog­ni­tó­ban érkez­nek: Nem jelent­ke­zünk be, nem kérünk külön­le­ges bánás­mó­dot.
• a való­sá­got írjuk meg: Legyen szó egy eldu­gott biszt­ró­ról vagy egy fine din­ing étte­rem­ről, az étel minő­sé­gé­től a szer­viz gyor­sa­sá­gá­ig min­dent gór­cső alá veszünk.
• érté­ket köz­ve­tí­tünk: Célunk, hogy irány­tű­ként szol­gál­junk a hazai gaszt­ro­nó­mia sűrű­jé­ben.

Tarts velünk ebben az ízle­tes uta­zás­ban, és fedez­zük fel együtt a kör­nyék leg­jobb íze­it! Az első kri­ti­kánk már úton van…

_{For­rás: itt,}