Túl a mér­le­gen: A döb­be­ne­tes igaz­ság az elhí­zás­ról és a növé­nyi meg­ol­dá­sok­ról

Soká­ig én is küz­döt­tem a súly­fe­les­leg­gel. Ami­kor abba­hagy­tam az aktív spor­to­lást, az étke­zé­si szo­ká­sa­i­mon nem vál­toz­tat­tam, és ennek gyor­san meg is lett az ered­mé­nye: szé­pen las­san fel­sza­lad­tak a kilók. Elő­ször csak legyin­tet­tem, aztán egy­re nehe­zebb lett figyel­men kívül hagy­ni a fizi­kai és lel­ki követ­kez­mé­nye­ket is. Az évek során rájöt­tem, hogy nincs egyet­len, min­den­ki szá­má­ra műkö­dő meg­ol­dás – az embe­rek annyi­ra külön­bö­ző­ek, és éle­tünk külön­bö­ző sza­ka­sza­i­ban más-más dol­gok­ra van szük­sé­günk. Idő­be telt, mire meg­ta­nul­tam tuda­to­san oda­fi­gyel­ni arra, mi tesz jót nekem akkor és ott – tes­ti­leg és lel­ki­leg egy­aránt. Bol­bás Csil­la Ter­mé­szet­gyó­gyász-élet­mód tanács­adó írá­sa

Elhí­zás elle­ni nap Euró­pá­ban május 22‑e Egy nap, ami­kor nem a kilók szá­mí­ta­nak, hanem az, hogy meg­ért­sük, miért és hogyan válik az elhí­zás a modern tár­sa­dal­mak egyik leg­sú­lyo­sabb egész­ség­ügyi kihí­vá­sá­vá – és mit tehe­tünk elle­ne tuda­to­san, együtt­ér­zés­sel, növé­nyi ala­po­kon. Ez a nap jó alka­lom arra, hogy ne bűn­tu­dat­tal vagy önvád­dal köze­lít­sünk a témá­hoz, hanem nyi­tott­ság­gal és őszin­te kíván­csi­ság­gal – saját magunk felé is.

A magyar való­ság szá­mok­ban

Magyar­or­szág az OECD sta­tisz­ti­kák sze­rint az egyik leg­el­hí­zot­tabb nem­zet Euró­pá­ban: a fel­nőt­tek közel 60%-a túl­sú­lyos vagy elhí­zott, és a gyer­mek­ko­ri elhí­zás is egy­re gya­ko­ribb. A 6–8 éves kor­osz­tály­ban már min­den negye­dik gyer­mek túl­sú­lyos. Ezek a szá­mok nem csu­pán esz­té­ti­kai, hanem komoly egész­ség­ügyi kér­dé­se­ket is fel­vet­nek: a szív- és érrend­sze­ri beteg­sé­gek, 2‑es típu­sú cukor­be­teg­ség, egyes daga­nat­tí­pu­sok, vala­mint men­tá­lis prob­lé­mák (mint a depresszió és a szo­ron­gás) is szo­ros össze­füg­gés­ben áll­nak a túl­súllyal.

Mi áll az elhí­zás mögött? Több, mint túl sok kaló­ria

Az elhí­zás nem csu­pán „aka­rat­erő” kér­dé­se. Egy sor bio­ló­gi­ai, pszi­cho­ló­gi­ai és tár­sa­dal­mi ténye­ző ala­kít­ja ki, töb­bek között: Hely­te­len étke­zé­si szo­ká­sok: ult­ra­fel­dol­go­zott élel­mi­sze­rek, túl­zott cukor- és zsír­be­vi­tel. Moz­gás­sze­gény élet­mód: ülő­mun­ka, kevés sza­bad­idős moz­gás. Lel­ki ténye­zők: stressz, érzel­mi evés, önbi­za­lom­hi­ány. Tanult min­ták és gyer­mek­ko­ri beideg­ző­dé­sek: ha ott­hon a juta­lom édes­ség, a vigasz szend­vics, fel­nőtt­ként is hason­ló meg­ol­dá­sok­hoz nyú­lunk. A szü­lői pél­da ere­je: a gye­rek nem azt tanul­ja meg, amit mon­dunk neki, hanem amit csi­ná­lunk. Ha a csa­lád piz­zán és sült krump­lin él, nehéz elvár­ni a gye­rek­től, hogy magá­tól répát rág­csál­jon.

A növé­nyi étrend és a nyers vegán­ság sze­re­pe a meg­elő­zés­ben

A tel­jes érté­kű, növé­nyi ala­pú étrend – külö­nö­sen a nyers vegán vál­to­zat – komoly sze­re­pet játsz­hat a túl­súly meg­elő­zé­sé­ben és vissza­for­dí­tá­sá­ban. Miért? Ala­csony kaló­ria­tar­ta­lom, magas táp­ér­ték: A nyers zöld­sé­gek, gyü­möl­csök, mag­vak, csí­rák és algák táp­anyag­ban gaz­da­gok, miköz­ben nem ter­he­lik meg a szer­ve­ze­tet feles­le­ges kaló­ri­ák­kal. Ter­mé­sze­tes telt­ség­ér­zet: A sok rost las­sít­ja az emész­tést és segít elke­rül­ni a túl­evést. Gyul­la­dás­csök­ken­tő hatás: A fel­dol­go­zott élel­mi­sze­rek­kel szem­ben a nyers növé­nyi éte­lek csök­ken­tik a gyul­la­dást, ami kulcs­fon­tos­sá­gú az anyag­cse­re egész­sé­gé­hez. Sta­bil vér­cu­kor­szint: Segít meg­előz­ni az inzu­lin­re­zisz­ten­ci­át, ami sok­szor meg­elő­zi az elhí­zást. Böveb­ben itt olvas­hatsz a témá­ról.

Tuda­to­san az egész­sé­gért – mit tehe­tünk?

Ne fogyó­kú­ráz­zunk, inkább vál­toz­tas­sunk élet­mó­dot! A gyors dié­ták rit­kán tar­tó­sak. A cél egy fenn­tart­ha­tó, élvez­he­tő táp­lál­ko­zás. Ter­vez­zünk elő­re: A hét ele­jén készít­sük el a zöld­ség­kré­me­ket, csí­ráz­tas­sunk, sze­le­tel­jünk elő gyü­möl­csö­ket – így min­dig kéz­nél lesz az egész­sé­ges opció. Tanul­junk meg más­képp jutal­maz­ni: A sze­re­tet nem cso­ko­lá­dé, hanem közös idő, figye­lem, öle­lés for­má­já­ban is kife­jez­he­tő. Legyünk pél­dák a gye­re­kek előtt: Egy szü­lő, aki szí­ve­sen eszik salá­tát, mozog a sza­bad­ban és nem étel­lel vigasz­tal, élet­re szó­ló min­tát ad. Figyel­jünk a lel­ki hát­tér­re is: Az elhí­zás sok­szor a hiány érzé­sé­ről szól. Terá­pia, mind­ful­ness, közös­ség – sok­fé­le út vezet az egyen­súly­hoz. Az egész­sé­ges test az egész­sé­ges lélek ott­ho­na – és a nyers, vegán táp­lál­ko­zás ebben nem kor­lá­to­zás, hanem lehe­tő­ség: vissza­té­rés a ter­mé­sze­tes, tisz­ta, élő éte­lek­hez.

Evés köz­ben… de mire figye­lünk való­já­ban?

Evés köz­ben gyak­ran nem is magá­ra az étke­zés­re figye­lünk – hanem a tévé­re, a tele­fon­ra, a lap­top­ra vagy a pör­gő gon­do­la­ta­ink­ra. Ilyen­kor nem érzé­kel­jük, mikor jelez a tes­tünk, hogy elég volt. A jól­la­kott­ság finom jel­zé­sei elvesz­nek a kül­ső zaj­ban, így könnyen túl­esszük magun­kat anél­kül, hogy tuda­to­sul­na ben­nünk. A tuda­tos étke­zés – ami­kor jelen vagyunk az ízek­ben, az illa­tok­ban, a fala­tok rit­mu­sá­ban – segít újra kap­cso­lat­ba kerül­ni a tes­tünk­kel. Nem kell külö­nö­sebb sza­bály­rend­szer vagy önsa­nyar­ga­tás: elég, ha néha tény­leg csak eszünk, csak az evés­re figyel­ve.

Az elhí­zás lel­ki olda­la

Az elhí­zás nem csu­pán fizi­kai álla­pot, hanem gyak­ran mélyebb lel­ki folya­ma­tok tüne­te is. A stressz, a szo­ron­gás, az önér­té­ke­lé­si prob­lé­mák vagy akár a gyer­mek­ko­ri trau­mák is hoz­zá­já­rul­hat­nak a túl­evés­hez vagy az érzel­mi evés kiala­ku­lá­sá­hoz. Ilyen­kor az étel nem­csak táp­lá­lék, hanem vigasz, mene­kü­lés vagy juta­lom is lehet. A lel­ki hát­tér fel­tá­rá­sa és gyó­gyí­tá­sa nél­kül a fogyó­kú­rák gyak­ran csak átme­ne­ti ered­ményt hoz­nak. Az érzel­mi evés oldá­sá­ban sokat segít­het az önis­me­ret fej­lesz­té­se, a pszi­cho­ló­gi­ai támo­ga­tás, a mind­ful­ness (tuda­tos jelen­lét) gya­kor­lá­sa, vagy akár a nap­ló­írás is. Fon­tos, hogy együtt­ér­zés­sel és ítél­ke­zés nél­kül for­dul­junk saját tör­té­ne­tünk felé – mert a gyó­gyu­lás nem önsa­nyar­ga­tás­sal, hanem meg­ér­tés­sel és sze­re­tet­tel kez­dő­dik.

Vál­to­zó ide­á­lok, örök tes­tek – Mit üzen a tes­tünk a szép­ség­kul­tú­rák zajá­ban?

A szép­ség­ide­ál sosem volt állan­dó – kul­tú­rán­ként és kor­sza­kon­ként drá­ma­i­an eltér­he­tett. Míg ma a nyu­ga­ti világ­ban a kar­csú, spor­tos test az elvárt, más korok­ban a telt ido­mok jelen­tet­ték a jólét és ter­mé­keny­ség szim­bó­lu­mát. Evo­lú­ci­ós szem­pont­ból a zsír­pár­nák – külö­nö­sen a csí­pő és comb táján – a gyer­mek­vál­la­lás szem­pont­já­ból elő­nyö­sek lehet­nek. A modern média azon­ban felül­ír­ta eze­ket a ter­mé­sze­tes, tudat­alat­ti min­tá­kat, sok­szor bel­ső konf­lik­tust teremt­ve. A tes­tünk ösz­tö­nö­sen tud­ja, mi az egész­sé­ges – talán itt az ide­je, hogy mi is újra meg­ta­nul­juk elfo­gad­ni és tisz­tel­ni ezt.

Kívül marad­va – Az elhí­zás és a tár­sa­dal­mi kire­kesz­tett­ség

Az elhí­zás sok eset­ben nem­csak egész­ség­ügyi vagy esz­té­ti­kai kér­dés­ként jele­nik meg, hanem tár­sa­dal­mi meg­bé­lyeg­zés­sel és kire­kesz­tés­sel is jár­hat. A túl­súllyal élők gyak­ran tapasz­tal­hat­nak diszk­ri­mi­ná­ci­ót a mun­ka­he­lye­ken, az egész­ség­ügyi rend­szer­ben, vagy akár a min­den­na­pi kap­cso­la­ta­ik­ban is – legyen szó bán­tó meg­jegy­zé­sek­ről, elő­íté­le­tek­ről vagy lát­ha­tat­lan falak­ról. Ez a faj­ta kire­kesz­tett­ség nem­csak az önér­té­ke­lést rom­bol­ja, hanem pszi­ché­sen is tovább mélyít­he­ti a prob­lé­mát, hoz­zá­já­rul­va pél­dá­ul az érzel­mi evés vagy a tár­sas izo­lá­ció kiala­ku­lá­sá­hoz. Fon­tos len­ne, hogy tár­sa­dal­mi­lag is új néző­pont­ból köze­lít­sünk a túl­súly­hoz – nem elíté­lő, hanem meg­ér­tő és támo­ga­tó módon. Az elhí­zás mögött gyak­ran össze­tett okok áll­nak, és ezek meg­ol­dá­sa nem szé­gye­ní­tés­sel, hanem empá­ti­á­val és való­di oda­fi­gye­lés­sel kez­dő­dik.

A moz­gás mint gyó­gyí­tó erő – nem csak a fogyá­sért

A moz­gás nem csu­pán a kilók csök­ken­té­sét segí­ti, hanem a szív- és érrend­szer, az anyag­cse­re, vala­mint a lel­ki egész­ség támo­ga­tá­sá­ban is kulcs­sze­re­pet ját­szik. Külö­nö­sen súly­fe­les­leg ese­tén fon­tos, hogy ne hir­te­len, inten­zív edzé­sek­kel kezd­jünk, hanem foko­za­to­san, kímé­le­te­sen ter­hel­jük a tes­tet. Az olyan moz­gás­for­mák, mint a tem­pós séta, a vízi tor­na, a kerék­pá­ro­zás, vagy a jóga és könnyí­tett erő­sí­tő edzé­sek, kímé­lik az ízü­le­te­ket, még­is haté­ko­nyan ser­ken­tik a vér­ke­rin­gést és az anyag­cse­rét. A rend­sze­res moz­gás javít­ja a han­gu­la­tot, csök­ken­ti a stresszt és segít újra kap­cso­lat­ba kerül­ni a tes­tünk­kel – ami a hosszú távú élet­mód­vál­tás egyik kul­csa.

Te mit teszel ma maga­dért?

Egy marék nyers dió? Egy séta a ter­mé­szet­ben? Vagy talán egy őszin­te beszél­ge­tés – nem más­sal, hanem vég­re önma­gad­dal? A tes­ted nem az ellen­sé­ged, hanem a tár­sad ebben az élet­ben. Még­is hány­szor hagyod cser­ben, ami­kor kifá­rasz­tod, túl­haj­tod, vagy épp bün­te­ted az étel­lel, a hall­ga­tás­sal, a szé­gyen­nel? Lehet, hogy nem te ron­tot­tad el, de te vagy az egyet­len, aki hely­re­hoz­ha­tod. Ma is van válasz­tá­sod: nem kell meg­vál­ta­ni a vilá­got – elég, ha magad­dal újra szö­vet­ség­re lépsz. Mert a leg­na­gyobb for­du­lat gyak­ran egy apró, tuda­tos lépés­sel kez­dő­dik. Mered meg­ten­ni?

Amennyi­ben elakad­tál, úgy érzed, hogy egye­dül nem megy, érde­mes szak­em­ber támo­ga­tá­sá­val halad­ni a kitű­zött cél felé.

Bol­bás Csil­la

Kiemelt kép for­rá­sa: Canva-KrakenImages.com