Gyak­ran bele­esünk abba a csap­dá­ba, hogy bizo­nyos éte­le­ket csak meg­szo­kás­ból készí­tünk hús­sal, mert szin­te el sem tud­juk kép­zel­ni a vasár­na­pi vagy az ünne­pi asz­talt nél­kü­lük. Pedig a gaszt­ro­nó­mia szép­sé­ge éppen abban rej­lik, hogy az íze­ket és az emlé­ke­ket nem a hús, hanem a fűsze­rek, a tex­tú­rák és a gon­dos elké­szí­tés örö­kí­ti meg. Újabb recep­tet hoz­tunk Kur­di Beá­ta, az egy­sze­rű­en VEGÁN főszer­kesz­tő­jé­nek kony­há­já­ból.

Ez a recep­tem egy nagyon régi, csir­ke­mel­les ünne­pi krém­le­ves­ből merí­tett ihle­tet, amely hosszú éve­kig a csa­lá­dunk elma­rad­ha­tat­lan kará­cso­nyi fogá­sa volt. Akko­ri­ban el sem tud­tuk vol­na kép­zel­ni az ünne­pet hús nél­kül, de egy beteg­ség miat­ti élet­mód­vál­tá­som min­dent átírt.

Mió­ta nem fogyasz­tok álla­ti ere­de­tű alap­anya­go­kat, misszi­óm­má vált, hogy a ked­venc emlé­ke­i­met újra­te­remt­sem növé­nyi ala­po­kon.

Így szü­le­tett meg ez a zöld­sé­gek esszen­ci­á­já­ra épü­lő krém­le­ves is, amely bebi­zo­nyí­tot­ta: sem­mit nem kell fel­ál­doz­nunk az élve­zet­ből a vegán étrend ked­vé­ért. Sőt, ez a vál­to­zat azóta nem­csak az én tányé­ro­mon, hanem az egész csa­lád asz­ta­lán állan­dó ked­venc­cé vált. Talán ami­att is, mert ez a leves ugyan­olyan mély, melen­ge­tő íze­ket hoz, mint az ere­de­ti ver­zió.

Sely­mes zöld­ség-krém­le­ves elké­szí­té­se

Hoz­zá­va­lók: 3 nagyobb répa, 1 kisebb fehér­ré­pa, 1 kisebb zel­ler­gu­mó ( ha van zöld­je, azt is bele­fő­zöm), 1 para­di­csom, 1 tv pap­ri­ka, 1 vörös­hagy­ma, fél fej fok­hagy­ma, só, bors, rizs- vagy zab­tej­szín, 1 cso­kor friss pet­re­zse­lyem.

A sely­mes zöld­ség-krém­le­ves elké­szí­té­sé­nek lépé­sei:

1. Az ala­pok elő­ké­szí­té­se: Min­den zöld­sé­get ala­po­san meg­mo­sunk és meg­pu­co­lunk. Fon­tos, hogy a zöld­sé­ge­ket hagy­juk egész­ben, hogy a hosszú főzés alatt foko­za­to­san adják ki az aro­má­ju­kat.
2. Las­sú főzés: Egy fazék­ba helyez­zük az összes elő­ké­szí­tett alap­anya­got, hoz­zá­ad­juk az egész bor­sot és a sót, majd fel­en­ged­jük annyi víz­zel, amennyi kényel­me­sen elle­pi. A titok a türe­lem­ben rej­lik: las­san, éppen csak gyön­gyöz­ve főz­zük 3–4 órán keresz­tül. Ez az idő garan­tál­ja a mély, telt íze­ket.
3. A püré­sí­tés: Miu­tán a zöld­sé­gek tel­je­sen meg­pu­hul­tak, szűr­jük le a levest. A pap­ri­kát vegyük ki (ez csak az íze miatt kel­lett), a töb­bi zöld­sé­get pedig tegyük tur­mix­gép­be. Adjunk hoz­zá annyit a főző­lé­ből, hogy a gép könnyen vigye, és dol­goz­zuk tel­je­sen simá­ra.
4. A sely­mes­ség eléré­se: A pürét önt­sük vissza a mara­dék főző­lé­hez a fazék­ba, majd kever­jük hoz­zá a növé­nyi tej­színt. Ettől lesz a tex­tú­ra iga­zán ünne­pi és bár­so­nyos. Egyet for­ral­junk raj­ta, és már készen is vagyunk.

Beá­ta tipp­je: Ha siet­nél, a szű­rés után a zöld­sé­ge­ket azon­nal vissza­pa­kol­ha­tod a fazék­ba, és bot­mi­xer­rel is püré­sít­he­ted a levest.

A levest for­rón, apró­ra vágott friss pet­re­zse­lyem­mel meg­szór­va tálal­juk. Ha vala­mi ext­ra ropo­gós­ra vágysz, kínál­hatsz mel­lé házi kru­tont vagy vegán leves­gyön­gyöt, de higgyé­tek el, önma­gá­ban, a zöld­sé­gek tisz­ta ere­jé­vel is rend­kí­vül táp­lá­ló és lak­ta­tó fogás. Így min­den­nap egy kicsit ünnep lehet!

Kur­di Beá­ta