Novem­ber 25‑e nem csu­pán egy dátum a nap­tár­ban. Ez a nők elle­ni erő­szak meg­szün­te­té­sé­nek világ­nap­ja, amely min­den évben emlé­kez­tet min­ket arra, hogy a nők elle­ni erő­szak nem múlt szá­za­di prob­lé­ma, hanem ma is jelen van, min­den közös­ség­ben, min­den élet­kor­ban. Erdős Rená­ta írá­sa.

Nem­ré­gi­ben egy fia­tal kapos­vá­ri nő tra­gi­kus halá­la ismét fel­hív­ta a figyel­met arra, hogy a bán­tal­ma­zás gyak­ran halá­los kime­ne­te­lű is lehet. Bár a rész­le­tek az eset kap­csán a saj­tó­ból ismer­tek, fon­tos kiemel­ni:

Az ilyen tra­gé­di­á­kért min­den eset­ben az elkö­ve­tő a fele­lős. Ugyan­ak­kor a rend­szer és a tár­sa­dal­mi nor­mák sok­szor súlyos­bít­ják a hely­ze­tet, és egye­dül hagy­ják áldo­za­tot, éppen akkor, ami­kor a leg­na­gyobb szük­sé­ge len­ne a véde­lem­re és a támo­ga­tás­ra.

A bán­tal­ma­zás gyak­ran éve­kig, hóna­po­kig lát­ha­tat­la­nul zaj­lik. Egy nő éle­té­ben apró kont­rol­lá­ló meg­jegy­zé­sek, fenye­ge­tő üze­ne­tek, érzel­mi mani­pu­lá­ci­ók és zak­la­tá­sok épí­tik fel a félel­met. A kül­vi­lág szá­má­ra ezek sok­szor lát­ha­tat­la­nok, de az áldo­zat szá­má­ra min­den­na­pos ret­te­gést jelen­te­nek. Ami­kor a kap­cso­lat vég­leg meg­sza­kad, a veszély gyak­ran épp akkor válik fizi­ka­i­lag is élet­ve­szé­lyes­sé. Itt jön a másik nagy prob­lé­ma: a hitel­te­len­ség érzé­se a kül­vi­lág részé­ről.

A leg­na­gyobb fáj­da­lom: ami­kor nem hisz­nek neked

Sokan nem hiszik el, hogy vala­ki bán­tal­ma­zás áldo­za­ta. Talán nem akar­ják elfo­gad­ni, hogy ilyen a való­ság. Mint­ha a bán­tal­ma­zás csak mások­kal tör­tén­het­ne meg, nem velük, nem a barát­nő­vel, nem a kol­lé­ga­nő­vel. Egy bán­tal­ma­zó kap­cso­lat­ból kilé­pő­nek sok­szor ez fáj a leg­job­ban: a kül­vi­lág kétel­ke­dik, magá­ra hagy­ják, hitel­te­len­nek érzik magu­kat. A túl­élő ilyen­kor egy­szer­re küzd a múlt trau­má­i­val és a tár­sa­dal­mi eluta­sí­tás­sal.

Magyar­or­szá­gon a nők elle­ni erő­szak elle­ni véde­lem szá­mos hiá­nyos­ság­gal küzd:

• Intéz­mé­nyi hiá­nyos­sá­gok: túl kevés mene­dék­ház, védett lakás, pszi­cho­ló­gi­ai és jogi segít­ség.
• Kép­zé­si hiá­nyos­sá­gok: rend­őrök, ügyé­szek és egész­ség­ügyi dol­go­zók gyak­ran nem isme­rik fel a bán­tal­ma­zás jele­it.
• Tár­sa­dal­mi nor­mák: a fér­fi domi­nan­cia és a fél­té­keny­ség roman­ti­zá­lá­sa fenn­tart­ja az erő­szak cik­lu­sát.
• Áldo­za­tok félel­mei: pénz­ügyi füg­gés, gyer­me­kek, biz­ton­ság, és a kül­vi­lág hitet­len­sé­ge sok­szor meg­aka­dá­lyoz­za a segít­ség­ké­rést.

Mi az Isz­tam­bu­li Egyez­mény, és mi a hely­zet Magyar­or­szág­gal?

Az Euró­pa Tanács által lét­re­ho­zott egyez­mény neve hiva­ta­lo­san: „nők elle­ni és a csa­lá­don belü­li erő­szak meg­elő­zé­sé­ről és fel­szá­mo­lá­sá­ról” szó­ló egyez­mény. Cél­ja meg­előz­ni az erő­sza­kot, véde­ni az áldo­za­to­kat, bün­tet­ni az elkö­ve­tő­ket, és rend­sze­res intéz­ke­dé­se­ket beve­zet­ni (pl. áldo­zat­vé­del­mi szol­gál­ta­tá­sok, meg­elő­zés, kép­zés). Szá­mos „tév­hi­tet” is tisz­táz: pél­dá­ul a gen­der-foga­lom­mal kap­cso­lat­ban, az Egyez­mény nem azt írja elő, hogy min­den ország­ban be kell vezet­ni egy új nemi osz­tá­lyo­zást: inkább arra figyel, hogy az erő­szak tár­sa­dal­mi nemek men­tén is meg­je­len­het.

Magyar­or­szág 2014-ben alá­ír­ta az egyez­ményt, viszont nem rati­fi­kál­ta: a magyar par­la­ment 2020 máju­sá­ban elfo­ga­dott egy nyi­lat­ko­za­tot, amely eluta­sít­ja a rati­fi­ká­lást.

A hiva­ta­los indok a követ­ke­ző volt: kor­mány több pon­ton, pl. a „gen­derideo­ló­gia” alkal­ma­zá­sá­val nem ért egyet. A Magyar Köz­löny­ben is meg­je­lent, hogy a magyar kép­vi­se­lők kimond­ták, hogy nem támo­gat­ják az egyez­mény e részét, és hang­sú­lyoz­ták, hogy a „konk­rét kor­mány­za­ti intéz­ke­dé­sek szá­mí­ta­nak” nem pusz­tán az egyez­mény alá­írá­sa.

Mi hiány­zik a rati­fi­ká­ció eluta­sí­tá­sá­val?

Szak­mai kri­ti­kák sze­rint a magyar jog nem tel­je­sen fedi le az Isz­tam­bu­li Egyez­mény­ben fog­lalt összes cse­lek­ményt és védel­mi mecha­niz­must. Pél­dá­ul az egyez­mény pszi­cho­ló­gi­ai erő­sza­kot, zak­la­tást is neve­sít, és szi­go­rú eljá­rá­so­kat java­sol. Az egyez­mény til­tot­ta vol­na pél­dá­ul a köz­ve­tí­tést bizo­nyos erő­sza­kos ese­tek­ben, ezt azért tart­ja fon­tos­nak, mert medi­á­ció során az áldo­zat kiszol­gál­ta­tot­tabb hely­zet­be kerül­het.  Az EU‑s szin­ten is van nyo­más: egyes EP-kép­vi­se­lők sze­rint a nem rati­fi­ká­ló álla­mok (köz­tük Magyar­or­szág) elma­rad­nak a nők elle­ni erő­szak elle­ni euró­pai nor­mák­tól.

Nem­zet­kö­zi pél­da

Más euró­pai orszá­gok rati­fi­kál­ták az egyez­ményt, pél­dá­ul Német­or­szág, és van olyan elem­zés, ami azt vizs­gál­ja, hogy a rati­fi­ká­ció után hogyan vál­toz­tak a gya­kor­la­tok az erő­szak elle­ni fel­lé­pés­ben, ezek a GREVIO jelen­té­sek. Olyan orszá­gok­ban, ame­lyek rati­fi­kál­ták, a GRE­VIO-érté­ke­lé­sek gyak­ran elis­me­rik a lépé­se­ket (tör­vény­al­ko­tás, szol­gál­ta­tá­sok bőví­té­se), ugyan­ak­kor fel­hív­ják a figyel­met a vég­re­haj­tás egye­net­len­sé­gé­re és továb­bi hiá­nyos­sá­gok­ra (pl. pszi­cho­ló­gi­ai erő­szak, egy­sé­ges pro­to­kol­lok, finan­szí­ro­zás). Német­or­szág pél­dá­ja ezt jól illuszt­rál­ja: rati­fi­ká­ció után is marad­tak jelen­tős prob­lé­mák a véde­lem­ben.

Mi az a GREVIO?

A GREVIO az Isz­tam­bu­li Egyez­mény füg­get­len ellen­őr­ző tes­tü­le­te: egy nem­zet­kö­zi szak­ér­tői cso­port, amely rend­sze­re­sen vizs­gál­ja, hogy az orszá­gok való­ban megvédik‑e a nőket az erő­szak­tól. Jelen­té­se­ik fel­tár­ják, hol műkö­dik jól a rend­szer, és hol van­nak súlyos hiá­nyos­sá­gok, pél­dá­ul a rend­őri pro­to­kol­lok­ban, a mene­dék­há­zak szá­má­ban vagy az áldo­za­tok támo­ga­tá­sá­ban. A csat­la­ko­zott orszá­gok­nak a kri­ti­ká­ik­ra rea­gál­ni­uk kell, ezért a GREVIO az egyik leg­erő­sebb garan­cia arra, hogy a nőket érő erő­szak elle­ni fel­lé­pés ne csak papí­ron létez­zen, hanem a gya­kor­lat­ban is.

Az Isz­tam­bu­li Egyez­mény – mit hoz­na Magyar­or­szág­nak?

Az Isz­tam­bu­li Egyez­mény nem cso­da­szer, de fon­tos esz­köz: jogi köte­le­zett­sé­ge­ket ír elő az álla­mok­nak az áldo­zat­vé­de­lem, a meg­elő­zés és a bün­te­tő­po­li­ti­ka terén. A gya­kor­lat azt mutat­ja, hogy ahol rati­fi­kál­ták és tény­le­ge­sen vég­re­haj­tot­ták az elő­írá­so­kat, ott javult az áldo­za­tok­hoz jutó szol­gál­ta­tá­sok mennyi­sé­ge és minő­sé­ge, jobb lett az adat­gyűj­tés, és több­fé­le erő­szak­for­ma (pél­dá­ul pszi­cho­ló­gi­ai erő­szak, zak­la­tás) vált szank­ci­o­nál­ha­tó­vá.

Ugyan­ak­kor a tapasz­ta­la­tok sze­rint a rati­fi­ká­ció önma­gá­ban nem szün­te­ti meg egyik pil­la­nat­ról a másik­ra a nőgyil­kos­sá­go­kat: a hatás nagy­ban függ a vég­re­haj­tás minő­sé­gé­től, a finan­szí­ro­zás­tól és a poli­ti­kai elkö­te­le­ző­dés­től.

A GRE­VIO-érté­ke­lé­sek gyak­ran dicsé­rik a jogi lépé­se­ket, de hiá­nyos­sá­gok­ra is fel­hív­ják a figyel­met, ami arra utal: a csat­la­ko­zás akkor ér való­di ered­ményt, ha a sza­bá­lyok szi­lár­dan beépül­nek a min­den­na­pi gya­kor­lat­ba. 

Mit tehe­tünk a hét­köz­na­pok­ban?

• Higgyünk a túl­élők­nek: a hite­le­sí­tés az első lépés a biz­ton­ság felé.
• Támo­gas­suk az áldo­zat­vé­del­mi szol­gál­ta­tá­so­kat: mene­dék­he­lyek, pszi­cho­ló­gi­ai és jogi tanács­adás.
• Kép­zé­sek és pro­to­kol­lok fej­lesz­té­se: rend­őr­ség, ügyész­ség, bíró­ság és egész­ség­ügyi dol­go­zók szá­má­ra.
• Tár­sa­dal­mi érzé­ke­nyí­tés: kam­pá­nyok, isko­lai prog­ra­mok, edu­ká­ció, toxi­ci­tás elle­ni prog­ra­mok.
• Poli­ti­kai elkö­te­le­ző­dés: jog­sza­bá­lyi reform, for­rá­sok biz­to­sí­tá­sa, nők elle­ni erő­szak meg­elő­zé­se pri­o­ri­tás­ként.

Novem­ber 25. ne csak emlék­nap legyen. Legyen cse­lek­vés nap­ja, ami­kor nem­csak emlé­ke­zünk az áldo­za­tok­ra, hanem han­got adunk a túl­élők­nek, támo­gat­juk őket, és köve­tel­jük a rend­szer­től a vál­to­zást. Bár­ki vál­hat bán­tal­ma­zó kap­cso­lat áldo­za­tá­vá, és ha nem hiszünk nekik, a túl­élők egye­dül marad­nak, a tra­gé­dia pedig foly­ta­tó­dik.

Erdős Rená­ta