A mögöttünk hagyott Fidesz-korszak alatt számtalanszor voltunk tanúi annak, hogyan mosódnak el a határok a közügyek és a legbensőségesebb magánügyek között. A rendszerszintű túlterjeszkedésre számos példát mondhatnánk, ilyen a 2022-ben, mindenféle társadalmi vagy szakmai egyeztetés nélkül átnyomott szívhangrendelet is. Marczinka Mátyás írása.
Az akkori kormány úgy kezelte ezt az adminisztratív és érzelmi kényszert, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy nők ezreinek torkán nyomnak le egy súlyos, traumatikus döntést megnehezítő kötelezettséget.
Most, hogy a Fidesz csúfos vereséget szenvedett, a magyar belpolitikai változásokkal összhangban végre levegőhöz juthat a normalitás, az elfogadás és az emberi méltóság. Azonban még mindig hallani olyan hangokat, amelyek ezt a lelki terrort megpróbálják legitim, sőt, gondoskodó politikai eszközként beállítani.
De mi is az a szívhang törvény?
A szívhangrendelet egy 2022 szeptemberében életbe lépett magyar jogszabály. Előírja, hogy a terhességmegszakítás engedélyezéséhez a várandós nőnek fel kell mutatnia egy hivatalos egészségügyi dokumentumot arról, hogy a nőgyógyász egyértelműen és beazonosítható módon bemutatta neki a magzati életfunkciók működését.
Azaz, az abortuszt kérvényező nőknek kötelezően meg kell hallgatniuk a magzati szívhangot.
A szülész-nőgyógyász szakma képviselői rámutattak, hogy a rendelet nem szakmai evidenciákon, inkább politikai döntésen alapszik. Az orvosok többsége igyekszik azt a gyakorlatban a legkevésbé megterhelő módon alkalmazni. Főként annak fényében, hogy a statisztikai adatok alapján, a rendelet bevezetése nem eredményezte az abortuszok számának jelentős csökkenését a születések arányához képest.
Lelki terror vagy megalapozott döntés?
A szívhangrendelet értelmében, a terhességmegszakítás előtt álló nőknek kötelező jelleggel meg kell mutatni a magzat szívhangját. Hegedűs Zsolt, a Tisza-kormány egészségügyi minisztere tűpontosan fogalmazott, amikor kijelentette:
ebben az ügyben a politika megerőszakolta a szakmát.
Ezzel szemben a saját magukat konzervatívnak és nemzetinek kikiáltott oldalon, például Máthé Zsuzsa képviselő tolmácsolásában, a mai napig egy egészen más és szürreális narratíva él. Az ő érvelése szerint, a magzat szapora lüktetése az „élet öröméről üzen”, és a rendelet célja csupán az, hogy a krízishelyzetben, „beszűkült tudatállapotban” lévő édesanyák megalapozott döntést hozhassanak.
Álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk a dolgok mögé. Valóban a döntés megalapozottságát segíti az, ha egy amúgy is nehéz helyzetben lévő nőt érzelmi nyomás alá helyezünk? Tényleg az segítene egy esetlegesen depresszióval küzdő nőt, ha az elvetetni kívánt magzat az „élet öröméről üzen” neki?
A tudatos döntéshez objektív tájékoztatás, mentális és anyagi támogatás kell, nem pedig államilag irányított bűntudatkeltés.
A jelenlegi szabályozás sokkal inkább véd egy még tudattalan magzatot, mint a hús-vér nőt. Sőt, nyers módon az utóbbi elé helyezi azt.
Az abortusz indoka szigorúan magánügy
A szívhangrendelet teljesen vak a valóságra. Nem kérdezi, és nem is érdekli, hogy egy nő milyen indíttatásból kényszerül a terhességmegszakítás mellett dönteni. Pedig a háttérben rengeteg különböző, sokszor tragikus vagy kilátástalan élethelyzet állhat.
Az ok lehet súlyos anyagi gond vagy mélyszegénység. Lehet fizikai vagy mentális, egészségügyi krízis. Lehet, hogy a nő egyszerűen még nem készült fel az anyaságra. Jöhetett a racionális felismerés is, hogy a korábbi kiszámíthatatlan gazdasági környezetben felelőtlenség lett volna egy újabb életet a nyomorba szülni.
Az indok — akár tetszik, akár nem — de magánügy. Senkinek, semmilyen államnak vagy ideológiának nincs joga beleszólni abba, hogy egy nő mit kezd a saját testével és jövőjével.
Keresztényi képmutatás vs. valódi segítség
A parlamenti viták vagy a közéleti események rávilágítanak a korábbi rendszer legnagyobb ellentmondására. Miközben Máthé Zsuzsa megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy a jelenlegi vezetés nem támogatja ezt az „üzenetet”, addig a valós, kézzelfogható segítség elmaradásáról mélyen hallgatott.
A képmutatást Hegedűs Zsolt egyetlen, velős „Miért nem tették?” kérdéssel világította meg, amikor számonkérte a KDNP‑s képviselőt, hogy a korábbi években miért nem fordították például a képviselői fizetésekből levont összegeket anyaotthonok fenntartására.
Sem a fizikai, sem a mentális egészség nem áldozható fel a politika és a vallás oltárán.
A dogmatikus viták nagyságrendekkel alulmúlják az emberi élet valódi minőségét és a nők önrendelkezési jogát. A normalitás felé vezető úton az első lépés az, hogy a közembert végre emberszámba vesszük, és a lelki terror helyett valódi, támogató hálót nyújtunk a krízisben lévőknek.
