Egy olyan ügyre lettem figyelmes a napokban, melyről — autista gyermeket nevelő szülőként — nem tehetem meg, hogy ne adjak hírt. A Mátra lábánál, Hevesen és környékén, egy hiánypótló kezdeményezés van formálódóban. Egy olyan ovisuli SNI‑s és autista gyermekeknek, amely biztonságos, elfogadó és személyre szabott környezetet teremtene az érintett családoknak, akik jelenleg, sokszor több tíz kilométert utaznak a megfelelő ellátásért. Gyenge-Rusz Anett írása.
Nehéz út
Hevesen és a környező településeken rengeteg család él, nap mint nap komoly harcot folytatva azért, hogy autista vagy sajátos nevelési igényű gyermekük megfelelő fejlesztéshez, figyelemhez és biztonságos körülményekhez jusson. Érzelmileg nehéz ez az út, de fizikailag és anyagilag is megterheli a családtagokat. Van, aki naponta több tíz kilométert utazik a gyermekével óvodába, iskolába. Mások próbálnak szakembereket találni, fejlesztéseket szervezni, közben dolgozni, helytállni, vagy egyszerűen csak túlélni próbálnak a mindennapok útvesztőjében.
És vannak családok, akiknek még erre sincs lehetőségük.
Nem a gyerekkel van baj, hanem a rendszerrel
Ebben a helyzetben kezdett formálódni egy olyan kezdeményezés Hevesen, amely sok érintett szülőnek adhat reményt. A Temple Grandin Heves egy olyan óvoda és iskola terve, amely SNI‑s és autizmussal élő gyermekek számára biztosítana elfogadó, biztonságos és valóban rájuk szabott környezetet.
A projekt megálmodója Seresné Farkas Zsanett, a hevesi Ízisz Ásvány Ezotéria Bolt tulajdonosa. Ahogy ő fogalmaz:
„Nem a gyerekkel van baj, hanem a rendszerrel. Ezért a gyermeki szükségleteket helyezzük előtérbe, és ehhez alakítjuk a rendszert.”
Miért éppen Temple Grandin?
Az intézmény névválasztása egyáltalán nem véletlen. Temple Grandin, amerikai pszichológus, zoológus, az állati viselkedés szakértője, és a világ egyik legismertebb autistája. Életében sokat dolgozott azért, hogy az emberek jobban megértsék az autizmust és azokat, akik másképp érzékelik a világot. Képekben gondolkodom — Életem az autizmussal című önéletrajzi könyve 1996-ban jelent meg, magyar nyelven 2014-ben adták ki. A projekt mögött állók számára ő egyfajta iránytű, annak jelképe, hogy az autizmus nem „javítandó hiba”, hanem egy másfajta, de érvényes idegrendszeri működés. Az érintett gyerekek (és felnőttek) nem kevesebbek, csak más nézőponból látják a világot, máshogyan érzékelik azt.
Egy hely, ahol hozzájuk alkalmazkodnak
A tervek szerint az intézmény óvodai és iskolai ellátást is biztosítana. Az iskola kezdetben alsó tagozatos rendszerben működne, kis létszámú csoportokkal. Összesen 32 férőhelyet terveznek, nyolcfős minicsoportokkal. A cél az, hogy a gyerekek ne vesszenek el a túlterhelt rendszerben. Kötelező tantárgyakat – matematikát, magyar nyelvet és irodalmat, környezetismeretet –, ugyanúgy tanulnának, mint “átlagos” társaik, de olyan közegben, ahol figyelembe veszik az érzékenységüket, saját tempójukat és egyéni szükségleteiket.
A projekt alapjai között szerepel:
- kis létszámú, biztonságot adó csoportok kialakítása,
- strukturált és kiszámítható környezet,
- egyéni és csoportos fejlesztések,
- logopédia és mozgásfejlesztés,
- terápiás és pedagógiai támogatás,
- természetközeli közeg,
- valamint a családok támogatása is.
A kezdeményezők szerint, a gyermekeket nem lehet a családjuktól külön kezelni. Egy autista vagy SNI‑s gyermeket nevelő család mindennapjai rengeteg plusz terhet jelentenek. Nemcsak időben és anyagilag, hanem lelkileg is. Ezért szeretnének olyan közösséget kialakítani, ahol a szülők is segítséget, támogatást és megértést kapnak.
Az ötlettől a projektig
“A szakmai hátterünk már most is alakul, nem ötletszinten létezünk.”
Zsanett elmondása szerint, az intézmény létrehozása még szervezési fázisban van, de már a szakmai háttér kialakításán is dolgoznak. A projektben egyik mozgatórugója Bús Éva, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Jászberényi Campus Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Tanszék mesteroktatója. Az alapítók emellett más szakemberekkel is kapcsolatban állnak, akik később az intézmény munkájában is részt vehetnek. A pedagógiai program előkészítése éppen zajlik, ehhez pedig folyamatos igényfelmérést végeznek.
“Már az első online kérdőívet körülbelül 80 érintett család töltötte ki.”
A visszajelzésekből nagyon gyorsan kirajzolódott, hogy mekkora szükség lenne erre az intézményre. Sok szülő arról számolt be, hogy gyermekük ugyan papíron jogosult bizonyos fejlesztésekre, a gyakorlatban azonban, különböző okok miatt, ezek töredékét kapja meg. Van, akinek heti több logopédiai fejlesztést írtak elő, de havonta egy alkalom jut. Bár az alapító, nem érintett az autizmusban, átérzi a szülők kétségbeesését. Üzletében számtalanszor fordultak meg édesanyák, hogy könnyítsenek a lelkükön, hiszen az ilyen jellegű problémáikat nem igazán tudnak senkihez fordulni. Zsanett ezekből a beszélgetésekből is megosztott pár gondolatot:
„A legtöbb családnak nemcsak érzelmileg nehéz ez, hanem anyagilag is. Sokszor napi szinten utaznak a gyermekükkel Egerbe, Gyöngyösre vagy még messzebbre, a megfelelő speciális intézmény miatt.”
Mint mondta, a történeteket hallgatva egyszer eljött az a pont, amikor úgy érezte, tennie kell valamit, hogy változzon a helyzet.
Egyre többen állnak az ügy mellé
A kezdeményezés körül — Zsanett és az intézmény létrehozásáért kampányoló magánszemélyek munkájának köszönhetően -, az elmúlt időszakban egyre erősebb közösség kezdett kialakulni. Több településen indult aláírásgyűjtés, és sokan jelezték, hogy támogatják az intézmény létrejöttét.
Az egyik segítő, Prokop-Libor Dóra — akinek Facebook-posztján keresztül értesültem a Temple Grandin-projektről -, például nem érintett szülőként csatlakozott a projekthez, mégis úgy érezte, nem tud szó nélkül elmenni a probléma mellett. Kérdésemre elmondta, a közeli baráti körében több autista gyermek is van, és testközelből látja, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a családoknak.
„Látom a szülők szenvedését, hogy legközelebb 35–45 km-re van speciális iskola. Azt sem tudják például, hová induljanak a középsúlyos autista gyermekükkel, a megfelelő oktatásért. Ráadásul a Heves megyei lakosság háromnegyedének nincs olyan anyagi háttere, hogy naponta utazzon Egerbe. Sokaknak autójuk sincs.”
A támogatók szerint ez a projekt nemcsak az érintett gyermekeknek jelentene segítséget. Munkahelyeket is teremtene a térségben, szakembereket vonzana a környékre. Dórinak például gyógypedagógiai asszisztens végzettsége van, és szeretne diplomát is szerezni a későbbiekben. Kisebbik lánya októberben lesz 2 éves, és mivel újra munkába fog állni, szívesen dolgozna a szakmájában. Számos indokot sorolt még fel az intézmény mellett, de véleménye szerint is a legfontosabb, hogy olyan hiányt pótolhatna, amelyet rengeteg család évek óta érez.
Az akadályok ellenére is ugyanaz a cél
A projekt megvalósítása során számos nehezítő körülménnyel kell szembenézni. Az eredeti elképzelések szerint, az intézmény számára egy önkormányzati épületet szerettek volna bevonni, viszont a folyamat végül megakadt, így most más lehetőségeket is keresnek. A történet körül az elmúlt hetekben közéleti vita is kialakult, azonban a kezdeményezők és a támogatók szerint a fókusznak nem ezen kellene lennie. A Temple Grandin Heves megalapítása gyerekek, családok életét tenné könnyebbé és változtatná meg, és nem szabad, hogy ez térség politikai témájává forduljon át. Zsanették mindezek miatt igyekeznek átformálni az eredeti tervezetet, hogy minél hamarabb megnyithasson az ovisuli.
Személyes ügy is
Érintett szülőként különösen nehéz kívülállóként tekinteni erre a történetre.
Az én kisebbik lányom is autista, mi is naponta kétszer 20 km‑t utazunk vele, hogy iskolába járhasson. A saját bőrömön érzem, milyen az, amikor próbálunk mindent megadni a gyermekünknek, miközben folyamatosan alkalmazkodni kell ahhoz a társadalmi rendhez, amely nem az ő szükségleteire lett kialakítva. És pontosan tudom azt is, hogy nem minden család képes megoldani ezt.
Éppen ezért figyeltem fel az ügyre, hiszen sokan érzik úgy, hogy ez a kezdeményezés hiánypótló. Kell egy (vagyis minél több!!) hely, ahol ezek a gyerekek szeretetben, biztonságban lehetnek és gyerekként tekintenek rájuk, nem pedig probléma forrásaként. Tapasztalatból tudom, hogy meghálálják az elfogadó, szeretetteljes hozzáállást.
A Temple Grandin Heves projekt még csak az út elején jár. Az alapítvány bejegyzése folyamatban van, az intézmény végleges helyszíne is kérdés. Bár szakmai munkacsoport részben összeállt, rengeteg munka áll még a szervezők előtt.
A jelenlegi fázisban konkrét támogatást egyelőre nem tudnak fogadni, de van rá mód, hogy mégis segítsük őket. Folyamatosan gyűjtik az aláírásokat, ennek részleteiről a Temple Grandin Facebook-posztjából tudtok tájékozódni. Ha szimpatikus nektek a kezdeményezés, akkor támogassátok őket a bejegyzéseik, vagy akár ennek a cikknek a megosztásával, hogy minél többen tudomást szerezzenek az alakuló ovisuliról. Ez másoknak is erőt, reményt adhat!
Nagyon sokan hisznek abban, hogy ennek a projektnek meg kell valósulnia!
