• Logo
  • Kereső
  • Kérdezz! Felelünk!

Már csak

nap
óra
perc

választásig!

Agat­ha Chris­tie és az évszá­zad eltű­né­se – Gyen­ge-Rusz Anett lég­ből kapott oknyo­mo­zó riport­ja

Agatha Christie tizenegy napos eltűnésének máig tisztázatlan körülményeit kolléganőnk próbálta felgöngyölíteni, segítségül hívva a képzeletét. Irodalmi riport következik.
Agatha Christie, krimi, eltűnés

1926 telén Ang­lia fölé olyan sűrű köd eresz­ke­dett, amely nem­csak a mező­ket és a vas­úti síne­ket takar­ta el. Elfe­dett min­den­faj­ta bizo­nyos­sá­got is. Ebben a köd­ben tűnt el Agat­ha Chris­tie tizen­egy nap­ra. Mint­ha egy fél­be­ha­gyott mon­dat után, egy­sze­rű­en kilé­pett vol­na saját tör­té­ne­té­ből. Hadd keres­sék őt a sorok között. Gyen­ge-Rusz Anett írá­sa.

Hogyan tűn­het el vala­ki a világ sze­me elől, akit min­den­ki ismer? Az orszá­got láz­ba hoz­ta a hír. Önkén­te­sek, rend­őrök, kíván­csis­ko­dók lep­ték el a vidé­ket. Az újsá­gok napon­ta áll­tak elő újabb elmé­le­tek­kel, és min­den­ki tud­ni akar­ta: mi tör­tént a kri­mi király­nő­jé­vel? A köd magá­ba szív­ta a fej­te­ge­té­se­ket, a tör­té­ne­te­ket, és jóté­ko­nyan vissza­tar­tot­ta az igaz­sá­got. Miköz­ben a való­ság­ban min­den­ki tanács­ta­lan volt, a kép­ze­let vilá­gá­ban két isme­rős alak már javá­ban dol­go­zott az ügyön.

Hir­de­tés

Her­cu­le Poi­rot az író­asz­ta­lá­nál ült.

Akku­rá­tu­san ren­dez­get­te bélyeg­gyűj­te­mé­nyét. Némi sér­tett­ség­gel jegyez­te meg, hogy az angol rend­őr­ség mód­sze­rei nél­kü­lö­zik a kis szür­ke sej­tek ele­gan­ci­á­ját. Ő, a világ leg­hí­re­sebb magán­de­tek­tí­ve, ész­re­ve­szi, ha egy szék nincs pon­to­san a helyén. Mód­sze­res­sé­gé­vel a ren­det­len­ség­ben is meg­ta­lál­ja a ren­det. Miss Mar­ple ked­venc karos­szé­ké­ben fog­lalt helyet, a kan­dal­ló fényé­nél puló­vert kötött uno­ka­öccsé­nek, Ray­mond West­nek. Hal­kan tet­te hoz­zá, hogy ilyes­mi az ő tüne­mé­nyes falu­já­ban, St. Mary Mead­ben is meg­esett már. Az embe­ri ter­mé­szet nem vál­to­zik, csu­pán a kör­nye­zet más. Az ese­mé­nyek más­ként ölte­nek tes­tet. Soha nem sza­bad elhin­ni, amit az embe­rek mon­da­nak. Az igaz­ság rend­sze­rint sok­kal egy­sze­rűbb.

For­rás: Kry Gar­cía (Pin­te­rest)

Miköz­ben Ang­lia a köd­ben tapo­ga­tó­zott utá­na, az író­nő egy harrogate‑i gyógy­ho­tel­ben töl­töt­te az ide­jét. A Swan Hydro­pat­hic Hotel­be Tere­sa Neele néven jelent­ke­zett be. Alig­ha volt vélet­len dön­tés, hogy épp fér­je sze­re­tő­jé­nek nevét válasz­tot­ta. Láza­dás a világ sza­bá­lyai ellen, épp úgy, aho­gyan azt saját tör­té­ne­te­i­ben is szám­ta­lan­szor meg­ír­ta.

Itt viszont nem tör­tént gyil­kos­ság. Nem volt ékszer­rab­lás. Még egy futó szál­lo­dai affér sem.

Dél­előt­tön­ként a reg­ge­li­ző­ben ücsör­gött, teát ren­delt, újsá­got lapo­zott. Kevés ember­nek ada­tik meg, hogy élve szem­be­sül­jön saját eltű­né­sé­nek legen­dá­já­val. Dél­utá­non­ként a hotel kert­jé­ben sétált, figyel­te az ide­ge­ne­ket, akik nem is sej­tet­ték, hogy a mel­let­tük elha­la­dó nő az, akit egész Ang­lia keres.

Néha az ember­nek szük­sé­ge van arra, hogy sen­ki ne tud­ja, kicso­da.

Hogy a világ zajá­tól elvo­nul­va tisz­táb­ban lás­sa önma­gát. Az éjsza­kák vol­tak a leg­ne­he­zeb­bek. Hiá­ba cse­le­zett ki egy egész nem­ze­tet, saját gon­do­la­tai elől nem búj­ha­tott el. A meg­nyúlt árnyak és a mély csend tár­sa­sá­gá­ban ugyan­azt a kér­dést ismé­tel­get­te magá­ban: ki vagyok én, és mit kere­sek itt?

Ebben telt a tizen­egy nap.

A tizen­ket­te­di­ken kez­dett fel­száll­ni a köd. Vala­ki fel­is­mer­te Agat­ha Chris­ti­et. Az ország meg­könnyeb­bült. Bár a rend­őr­ség­nek nem volt kéz­zel­fog­ha­tó bizo­nyí­té­ka, az író­nő ideg­össze­om­lá­sá­ról adtak ki köz­le­ményt. Any­ja halá­la. Fér­je hűt­len­sé­ge. A köz­vé­le­mény olyan repe­dé­sek­be kapasz­ko­dott, ame­lyek külön-külön is fáj­dal­ma­sak, együtt pedig vég­képp kibil­len­tik az egyen­súlyt. De az ilyen magya­rá­za­tok túl mes­ter­kélt­nek hat­nak. Az élet rit­kán enge­del­mes­ke­dik a köny­vek logi­ká­já­nak. Rit­kán iga­zo­dik gon­do­san fel­so­ra­koz­ta­tott okok­hoz és oko­za­tok­hoz.

Hir­de­tés

Egy idő után az embe­rek ezt is elfe­lej­tet­ték. Min­den vissza­tért a meg­szo­kott rit­mus­ba.

A tör­té­net köze­pén még­is maradt vala­mi abból, a máig híres köd­fel­hő­ből, amely a leg­éle­sebb elmék­nek sem enge­dett tel­jes belá­tást. Vona­kod­va, de lát­szó­lag még Poi­rot is fejet haj­tott az előtt, hogy nem min­den rej­tély old­ha­tó meg pusz­ta logi­ká­val. Miss Mar­ple pedig rövi­den csak annyit fűzött hoz­zá: az embe­rek nem tűn­nek el, csak rossz helyen keres­sük őket. Talán csak ők ket­ten sej­tet­ték, ami sen­ki más­nak nem for­dult a fejé­ben. Való­já­ban annyi tör­tént, hogy Agat­ha pihent egy kicsit.

Gyen­ge-Rusz Anett

Facebook
Email
WhatsApp
Telegram
LinkedIn
Threads

A szerző további írásai

Az elmúlt 24 óra toplistája

1.

2.

3.

4.

5.

Kövess minket és gyere velünk!

Neked ajánljuk

Klasszikus ízek vagy modern fúziós konyha vegán verzióban? Kurdi Beáta húsvéti tojáskrém receptjeivel mindkettőt pillanatok alatt elkészítheted az ünnepi asztalra.
Amikor a tehetség találkozik az elfogadással. Hetedik alkalommal rendezték meg a SZÍN-TE Kulturális Összejövetelt Magyarbánhegyesen.
Új világrend és a nők szerepe: 2026 válságaiban a geopolitika nem csak a férfiaké. Anyaként látni kell a változást, hogy védjük a család és Európa jövőjét.

Iratkozz fel, hogy ne maradj le!

A tüdő a vitalitás központja. Ismerd meg a légzéskapacitás növelésének módjait az étrendtől a légzőgyakorlatokon át a fülakupunktúra támogató erejéig!
Klasszikus ízek vagy modern fúziós konyha vegán verzióban? Kurdi Beáta húsvéti tojáskrém receptjeivel mindkettőt pillanatok alatt elkészítheted az ünnepi asztalra.
Mit üzen egy pár felemás zokni? Egy világot, ahol mindenki számít – és ahol az elfogadás nem kérdés, hanem alap.