Minden év november 20-án ünnepeljük a Filozófia Világnapját, amelyet az UNESCO hívott életre. Célja, hogy felhívja a figyelmet a kritikus gondolkodás, a párbeszéd és a béke fontosságára. A filozófia, bár sokak szerint elvont tudomány, fogalom, mégis fontos tudnunk, hogy nem csak elméleti kérdésekkel foglalkozik, hanem a mindennapi életünk alapvető kérdéseire is választ keres. Az idei főelőadást Párizsban Prof. Ingrid Robeyns tartja, aki a társadalmi egyenlőtlenség etikájával és a jövő társadalmainak értékeivel foglalkozik. Robeyns szerint a mostani társadalmi modell morális alapjai tarthatatlanok.
Az egyenlőtlenség, a demokrácia meggyengülése és a klímaválság új értékeket és intézményes kereteket követel.
A Filozófia Világnapja remek alkalom arra, hogy megálljunk egy pillanatra. Újrakeretezzük mindazt, amit a világról, önmagunkról és a társadalom működéséről gondolunk. Ez a nap emlékeztet arra, hogy a kérdezés nem hiba, hanem a fejlődés egyik legfontosabb motorja. A filozófia segít eligazodni a bizonytalanságban, megérteni döntéseink mozgatórugóit, és tudatosabb kapcsolatot kialakítani környezetünkkel.
Sokan gondolják, hogy a filozófia valami elvont, megfejthetetlen, felesleges ostobaságokon vitatkozó tudományág, amire semmi szükségünk nincsen. Azonban ez bizony nem így van. Engedd meg, hogy bebizonyítsam. Herczeg-Kiss Bettina írása.
Sosem felejtem el az egyetem első filozófia óráját.
Mai napig emlékszem, hogy talán a harmadik sorban ülhettem, középtájon. Meleg szeptemberi nap volt és izgatott voltam attól, hogy valami újat tanulhatok. Nagyon-nagyon felnőttnek éreztem magam. Éppen 18 évesen egy kis albérleti szobában lakva, az egyik legnagyobb nevű magyar egyetem hallgatójaként, jegyzetfüzettel a kezemben valami újra készültem. Mindig is szerettem gondolkodni, révedezni, elmélkedni és alig vártam, hogy ezt most tudományos alapokra helyezve is megtehessem.
Telt-múlt az idő, egyre nagyobb lett a hangzavar és a rutinosabbak (alias azok, akik már másodszor vették fel a tárgyat) nyugtatgattak minket, hogy a „Professzor úr” ilyen, akkor jön, amikor tetszik és akkor fejezi be az órát, amikor neki tetszik.
Az okostelefonok még nem voltak olyan okosak, így a füzetben kezdtem el firkálgatni, hogy ne unatkozzak. Egyszer csak – akár a filmekben -, kivágódott a nagyterem ajtaja és egy fekete köpenyt viselő, loboncos hajú férfi sietett le teátrálisan a lépcsőn, majd minden felvezetés nélkül kezdett bele a tananyagba. A Harry Potteren nőttem fel (és vélhetően sosem növök ki belőle), így abban a szent pillanatban azt éreztem, hogy itt bizony a Roxfortba cseppentem és Piton professzor épp most fog mindenkinek a fejére koppintani a varázspálcájával.
Igyekeztem felvenni a fonalat, jegyzeteltem, de alig értettem valamit abból, amit mondott. A mögöttem lévő sorok valamelyikéből egy jó húsz perc eltelte után felszólalt az egyik hallgatótársam. Tiszteletteljesen megkérte a tanár urat, hogy legyen szíves hangosabban beszélni, mert egyszerűen nem hallani. Életem egyik legszürreálisabb pillanata következett. A tanár úr a táblához sietett, megragadta a filcet és felrajzolt rá egy hatalmas mikrofont, majd visszafordult hozzánk:
Kollégák, így megfelel? Az eszköz rendelkezésre áll. A többi magukon múlik.
Majd ott folytatta a monológját, ahol abbahagyta… de mi továbbra is csak mondatfoszlányokat hallottunk. Az akkori, 18 éves, tapasztalatlan fejemmel is sejtettem, hogy emögött valami mélyebb tartalmat kéne keresni, de elragadtak az érzelmeim és a többi hallgatóval együtt hosszasan bosszankodtam óra után.
A mai, jóval érettebb és többet látott, olvasott agyam azonban tudja, hogy az első filozófiaóra élményem remek példája volt annak, hogy a filozófia, mint tudomány, nem mindig és nem azonnal érthető vagy befogadható. Gyakran a látszólagos káosz, bizonytalanság vagy „zavaros” kommunikáció mögött mélyebb értékek, új gondolatok rejlenek.
Mi is a filozófia?
A filozófia nem egy egyszerű átadás, hanem egy dialógus kezdete, egy olyan folyamaté, amelyben az értelmezés és a megértés fokozatosan, sokszor türelemmel és kitartással alakul ki. A professzorunk váratlan, szokatlan megjelenése és stílusa épp a megszokottól eltérő gondolkodásmódra akart vélhetően ösztönözni minket…
vagyis arra, hogy bontsuk le a megszokott kereteket és keressünk új nézőpontokat.
Tanulság az is, hogy a filozófia –akárcsak a valódi életünk– nem mindig tökéletes és egyértelmű, ritkán mondható ki egyetemes igazság, hiszen a legtöbbször az életünk is kusza, hullámzó, megértést igénylő. Ez a zavar azonban nem szabad, hogy elrettentő legyen. Épp ellenkezőleg! Hathat ránk inspirálóan, hiszen arra hív minket, hogy aktívan részt vegyünk a gondolkodás folyamatában és ne passzívan fogadjunk el mindent, hanem merjünk kérdezni és bátran, nyitottan próbáljuk értelmezni a hallottakat. A filozófia is arra tanít, amire az élet:
a megértéshez idő kell és ebben nincs semmi szégyellnivaló, sőt a kérdések és a bizonytalanságok maguk is értékesek, mert mindegyikük egy új gondolatot, új felfedezést indít el.
Vehetjük alapul akár Szókratészt is, hiszen ő híres volt a „tudom, hogy semmit sem tudok” módszeréről, amely a folyamatos kérdezésen és a bizonytalanság elfogadásán alapult. Platón is illik a soraimhoz. Ő a tudás fokozatos megszerzését helyezte a fókuszba és a látszólagos káosz mögötti rend megtalálását tűzte ki célul.
Az első filozófiaórám remek példája lehetne akár Ludwig Wittgeinstein is. Ő a nyelv és a megértés korlátairól értekezett, arról, hogy a világot csak a nyelvünkön keresztül érthetjük. Az órán mi, hallgatók is hallottunk valamit a professzorunktól, de nehezen értettük. Remek példája ez a kommunikáció és a jelentés komplexitásának. Mi támasztja alá azt, hogy a filozófia élmény és tapasztalat is, nem csak elmélet? Pontosan az óra szürreális kezdete és lefolyása.
Végső soron a filozófia nem csak a komoly elmélkedésről szól.
A filozófia azonban nem csak komoly, hanem sokszor játékos és szórakoztató is lehet. Segít meglátni a hétköznapi életen rejlő abszurdumokat is. Tudtad, hogy ha azt próbálod eldönteni, mi az igazi boldogság vagy a macskád tud‑e gondolkodni, akkor valójában filozófiai kérdéseket, játszmákat feszegetsz? Ezek a gondolatkísérletek, paradoxonok és humoros dilemmák nem csak szórakoztatnak, de fejlesztik is a kreativitást és a kritikus gondolkodást is.
A nevetés, a csodálkozás és a játékosság ugyanolyan fontos részei annak, hogyan gondolkodunk a világról. Gondoljunk csak Zénon paradoxonjára, mely szerint sosem érünk célba, csak az út felét tesszük meg. A valóságban minden reggeli rohanás a busz után egy mini filozófiai kísérlet. Akárcsak az, ha a reggeli teánk, kávénk közben az alvó macskánkat nézzük és azon gondolkodunk, hogy tud‑e gondolkodni? Máris beköszön Descartes és a „Gondolkodom, tehát vagyok!”
Egy szó – bölcselet -, mint száz, a Filozófia Világnapja arra emlékeztet minket, hogy a gondolkodás nem csak a nagy kérdésekről szól. Legfőképp a kíváncsiságról és a bátorságról, hogy a kérdéseinkkel még, ha bizonytalanok is, új utakra merjünk lépni. A filozófia minden nap lehet izgalmas, tanulságos és vidám.
