A napokban ellepte az internetet a független képviselők bejelentései, miszerint a Tisza javára lépnek vissza. Mindez szép és jó, valamint becsülendő is, hogy olyan képviselők visszalépnek, akiknek amúgy esélye nincsen arra, hogy választást nyerjenek. Azonban érdemes lehet elgondolkozni rajta, hogy vannak olyan évek óta hasznos munkát végző képviselők, akik igencsak hiányozni fognak a politikai közéletből. Marczinka Mátyás véleménye következik.
Nekem számos olyan pont van, amivel nem tudok azonosulni a demokráciában. Azonban azzal, hogy egy parlamentnek színesnek kell lennie, azzal nagyon is egyet tudok érteni. A színességhez nekem nem arra van szükségem, hogy egy párt uralkodjon kétharmaddal, hanem arra, hogy a független jelöltek is, jó szívvel, együtt tudjanak szavazni a kormányzópárttal.
A demokráciában valamilyen szinten elveszik az egyéniség és a néphatalom kerül előtérbe — vagyis a többség szava szent. Magyarán a demokrácia egy szabad társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését. Ilyen lenne például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozása is.
A kétharmados kormányzáshoz nem egy párt többsége szükséges
A kétharmados törvények a magyarok esetében általában arra jelentettek garanciát, hogy az adott időben fennálló kormány ne tudjon alapvető jogszabályokat megváltoztatni az ellenzék hozzájárulása nélkül. Ez a garancia azonban csak akkor áll fenn, ha a kormánypárt parlamenti többsége kétharmadosnál kisebb. Ha ennél nagyobb, a kormánytöbbség önmérsékletétől függ, dönt‑e kétharmados törvény megváltoztatásáról és ezt az ellenzék hozzájárulásával teszi‑e.
Ez az, amit a Fidesz, teljhatalommal már hosszú évek óta gyakorol. Kényük-kedvük szerint változtatják az ország alaptörvényeit az ellenzék bevonása nélkül.
A kétharmados törvények körét az Alaptörvény rögzíti. Beleértve azt is, hogy a kétharmados követelmény valamennyi országgyűlési képviselőre, vagy csak az adott ülésen jelenlévők kétharmadára vonatkozik. A kétharmados törvények Magyarországon azok a törvények, amelyeket az Országgyűlés csak az országgyűlési képviselők minősített többségének, kétharmadának egyetértésével alkothat meg illetve módosíthat.
Azonban ez a kétharmad akkor is létrejöhet, ha nem egy pártpolitikai erő kezében van a teljhatalom.
Tehát a kétharmados törvények módosítására akkor is van lehetőség, ha nem egy adott párt szavazza meg azoknak módosítását. Sok esetben így lépnek koalícióra a pártok egymással, hogy nézeteiket érvényesítsék, ami egy fokkal demokratikusabbnak tűnik a teljhatalmú felruházásnál, azonban talán még így sem az igazi.
A választási rendszer kényszere: miért várják el a visszalépéseket?
Érdemes megvizsgálni, miért is követelik oly sokan a függetlenek és kispártiak visszalépését. A válasz a magyar választási rendszer matematikájában keresendő. A jelenlegi, egyfordulós, többségi elemekkel erősen tűzdelt rendszer kíméletlenül bünteti az ellenzéki térfél széttagoltságát. Egy-egy választókerületben az a jelölt nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja – ha az ellenzéki szavazatok megoszlanak több jelölt között, a kormánypárti jelölt könnyedén nevető harmadikként futhat be.
A választók és a politikai szereplők tehát egyfajta matematikai kényszerpályán mozognak. Így a kormányváltás esélyének maximalizálása érdekében feláldozzák a demokratikus sokszínűséget.
Ez a kényszerű logika azonban hosszú távon magát a demokrácia lényegét, a többpólusú képviseletet öli meg. Az, hogy egy független vagy nagypárti jelöltnek kellene visszalépni az szintén egy vitatéma lehet. Ugyanis könnyedén megeshet, hogy egy-egy nagypárti jelölt, aki még nem bizonyított könnyebben elcsúszhat, mint az a független, aki évek óta jelen van.
Miért fontos, hogy független vagy kispárti képviselők is jelen legyenek?
Tavaly decemberben jelentette be a Momentum Mozgalom szegedi szervezetének korábbi elnöke, Halász Noémi, hogy függetlenként sem indul a 2026-os országgyűlési választáson, miután a Tisza jelöltjének előnyét mérték a térségben. A napokban pedig Szabó Tímea a Párbeszéd korábbi társelnöke és frakcióvezetője jelentette be visszalépését. Emellett az aHang oldalán már megjelent egy aláírásgyűjtés, amely Hadházy Ákos visszalépését kéri.
Véleményem szerint olyan politikusokról beszélünk, akik az elmúlt években rendkívül sokat tettek a magyar emberekért, és akiknek a hiánya komoly űrt hagyna maga után. Hadházy Ákos például fáradhatatlan korrupciófeltáró munkájával, az uniós pénzekkel való visszaélések dokumentálásával és a hivatali visszásságok folyamatos bemutatásával az oknyomozó politizálás egyszemélyes intézményévé vált. Szabó Tímea az Országgyűlésben számtalanszor állt ki a szociális igazságosság, az egészségügyi dolgozók megbecsülése és a zöld ügyek mellett, hangot adva azoknak, akiket a nagypolitika sokszor elfelejt. Számos felszólalásukkal és kampányukkal tettek azért, hogy előkészítsék a rendszerváltást. Úgy gondolom, hogy ennél a matematikai kiszorítósdinál többet érdemelnének, és igenis megvan a helyük a politikai életben.
Egy igazi demokráciában szükség van a sokszínűségre, a pártoktól független hangokra és az emberek — a nép — hangja sokkal közvetlenebbül tudna érvényesülni, párnyomás nélkül. Azonban a fékek és ellensúlyok miatt elengedhetetlen szerepük van a parlamentben.
Kétharmad a Tiszának?
Lehet azt gondolni, hogy a teljhatalom jó dolog. Sőt, az első négy évben talán sokak szerint ez lenne a leggyorsabb út a jogállam és a szabadság helyreállításához. Azonban ne felejtsük el, mekkora károkat képes okozni egy ország életében, ha a fékek és ellensúlyok rendszere megszűnik, és egyetlen párt kezében összpontosul minden hatalom.
Egy egészséges demokráciában a függetlenek és a kispártok nem egyfajta zavaró tényezők, hanem a kompromisszumkeresés motorjai.
Ha egy kormánynak nincs meg a kényelmes többsége, rákényszerül arra, hogy érveljen, vitázzon és engedményeket tegyen a társadalom különböző csoportjait képviselő kisebb formációknak. Valójában ez magának a parlamentarizmusnak a lényege. Lehet, hogy kissé előreszaladok, de a következő ciklus esetében én nagyon bízom benne, hogy a kormányváltó akarat mellett marad hely a parlamentben a sokszínűségnek, és sok független, hazája szolgálatára felesküdött képviselő is mandátumhoz jut.
