A választójog még azon kevesek közé tartozik, amellyel minden 18. életévét betöltött magyar állampolgár élhet. Ez egy normálisan működő államban annak a demokratikus működésnek az alapköve lenne, amikor elmehetünk és véleményünket a fotelharcos kommenteken túl, a valóságban is kinyilváníthatjuk. Szeretnénk a múlt felidézése mellett inspirációt adni, hogy véleményed, tetszésed vagy éppen nemtetszésed ebben a demokratikus formában is kifejezd 2024. június 9. napján a lakhelyed szerinti választókerületben. Marczinka Mátyás írása.
A magyarországi választójogért múltunk és jelenünk igencsak megszenvedett, ugyanis a regnáló hatalmak minden esetben úgy írták át a választási szabályokat, ahogy az éppen nekik kedvezett. Ismerős? Ahhoz, hogy megértsük miért fontos elmenni szavazni egy kicsit vissza kell tekintetnünk a múltba. Kezdhetnénk a szabad királyválasztás jogának koránál, de ennyire azért nem mennék vissza. Először is nézzünk egy fogalmat, amivel többször találkozni fogsz majd a cikkben:
Tudod mi az a cenzus?
Röviden összefoglalva a római közjogban a római polgárok vagyonának becslését nevezték cenzusnak. A polgárokat ennek alapján osztályozták. A modern államokban a cenzus mint vagyonbecslés bizonyos politikai jogok alapját képezheti.
Az 1848-as polgári reformok során az 1848 évi V. törvénycikk vezette be az egyéni, egyfordulós, relatív többségi választási rendszert. Azt a rendszert, amelyben csak a huszadik életévüket betöltött, valamely bevett vallásfelekezethez tartozó és az akkori vagyoni cenzusnak megfelelő magyar férfiaknak volt választójoguk. Ez azt jelentette, hogy a teljes lakosság körülbelül 7,2% rendelkezett szavazati joggal. Az 1867-es kiegyezést követően némileg módosítottak ezen, miszerint a tulajdoni alapú cenzust adócenzus váltotta fel, valamint a szavazásnak minden szavazókerületben nyilvánosan, élő szóban kellett hangoznia. Ha már adócenzus, akkor az 1874-es választási reform idején kizárták az adóhátralékos férfiakat is a szavazók köréből. Ha ma ilyet tennének, akkor véleményem szerint az indokolatlanul magas vélhetően nagyon sokan lennénk bajban.
Az első világháború és a nők választójoga
Az első világháború idején élénk vita volt a parlamentben a választójog tárgykörében, a szavazati jogok kiterjesztéséről. Hivatalosan a magyar történelemben először Vázsonyi Vilmos terjesztett elő törvényjavaslatot, arra vonatkozóan, hogy a szavazati jogot a nőkre is kiterjesszék. Azonban a ház nem tartotta még időszerűnek mindezt megtenni. Hazánkban a választójog kiterjesztését először az 1919-es Tanácsköztársaság kikiáltása hozta el, amikor a választásokon való részvételből ugyan kizárták a bérmunkásokat foglalkoztató vállalkozókat, kereskedőket, valamint a munkanélkülieket és a papságot, de ekkor már a 18. életévüket betöltött férfiak és nők egyaránt titkos szavazással szavazhattak az áprilisi választásokon.
Ez lehetett volna a nagy áttörés időszaka is, de mint oly sokszor napjainkban és a történelemben a feljebbvalónak kikiáltott megválasztott karhatalmak nem tudtak haladni a kor szellemiségével. A fejlődés és valós demokrácia helyett a választások után novemberben a férfiaknál ismét 24. életév betöltéséhez kötötték a szavazásokon való részvételt pár évvel később a nők pedig csak 30 éves koruk fölött szavazhattak és visszavezették a nyílt szavazási módot. A következő kormányok még egy sor változást eszközöltek amellyel visszavetették a társadalmat. Ilyen volt például, hogy ismét nyílt szavazást vezettek be, aminek következtében a 245 parlamenti képviselőből 199-et nyílt szavazással választottak meg.
Az új választójogi törvényt végül 1938-ban fogadta el az Országgyűlés, ami végre kimondta a szavazás titkosságát. Ezzel egyidőben a részvételi korhatárt férfiak esetében 26 évre emelték, a nők pedig mindig csak 30 éves koruk fölött szavazhattak. A törvény értelmében továbbá a nagyvárosi kerületekben csak lajstromos, míg a vidéki kerületekben pedig lajstromos és egyéni választást egyaránt tartottak, azaz a választópolgárok szavazatának értékét is egyenlőtlenül állapították meg.
Már nem csak a vagyonos férfiaknak van választójoga
A második világháború után 1945-ben lehetővé tették minden huszadik életévét betöltött magyar állampolgár számára, hogy titkosan választhasson. Akkoriban ez alól kivételt képeztek a feloszlatott jobboldali pártok vezetői, a népbírósági eljárás alatt állók, volt SS katonák és internáltak. A választásra jogosultak száma az összlakossághoz viszonyítva ekkor már 60% fölé emelkedett.
Az új választójogi törvény már politikai szempontokat is figyelembe vett a választásra, valamint a választhatóságra jogosultak meghatározásánál. Ez mintegy 10%-kal csökkentette a választásra jogosultak részarányát. Így a következő 1949. május 15‑i választásokon már csak a népfront jelöltjeit lehetett megválasztani, pártokét már nem. Ugyanebben az évben augusztusban elfogadott új alkotmány már szabadabban, de még egészen sejtelmesen meghatározta a választásra jogosultak körét, miszerint minden szellemileg beszámítható, 18. életévét betöltött állampolgár szavazhat, aki éppen nem a “nép ellensége”.
Az addig bevett lajstromos szavazást 1966-ban váltotta fel az egyéni választókerületek szerint személyekre való szavazás, azaz már választókerületek delegálták a képviselőt. Ezt 1970-ben váltotta fel, hogy a szervezeten kívül minden állampolgár állíthat jelöltet állampolgári jelölőgyűlés keretében. A többes jelölést 1983-ban tették kötelezővé és egyúttal lehetőséget biztosítottak a képviselők visszahívására, valamint bevezették az országos lista állításának intézményét. Ezáltal nagyobb köztestületek, társadalmi szervezetek is képviselethez juthattak. Ennek alapján 1985-ben volt az első és egyetlen olyan választás, ahol a társadalmi szervezetek 71 jelöltje közül a 387 tagú parlamentbe 41 jutott mandátumhoz, ahol mint független képviselők tevékenykedtek.
Rendszerváltás: elméletben jó, gyakorlatban elégtelen
A rendszerváltás a választójogi törvényt is gyökeresen átírta az alkotmány módosításaival összhangban. Ekkorra már a Magyar Köztársaságban lakóhellyel rendelkező, minden 18. életévét betöltött magyar ember cenzus nélkül választó és választható volt. A választásokból és válaszhatóságból kiesett az, akinek jogerős ítélet alapján a cselekvőképességét kizárták, korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyezték, vagy közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, vagy büntetőeljárásban szabadságvesztésre ítélve büntetését tölti, vagy elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt.
Az eredetileg egy életre megírt választási törvényt 2012-ben egy 2011-es módosítás alapján jelentősen megváltoztatták. A választójog alapvető szempontjaiban ugyan nem történt változás, de a választójogot kiterjesztették bizonyos mértékig a határon túli magyarokra. Ezen kívül több pontban változott a választási rendszer is. Az országgyűlési képviselők számát 386-ról 199-re csökkentették, melyből 106 országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben, 93 országgyűlési képviselőt országos listán választanak. Ezzel együtt járt a választókerületek határainak magváltoztatása is és a két fordulós rendszert egy fordulósra módosították. A választópolgárok ezentúl nem területi listára és egyéni jelöltre voksolnak, hanem országos listára és egyéni jelöltre. Továbbá bevezették a győztest erősítő töredékszavazatot, ami a történelem során eddig ismeretlen volt, valamint eltörölték a 24 órás kampánycsend intézményét. Ezek a törvények nagyban hozzájárulhattak hozzá, hogy az ígért szabadságtól eljussunk a kétharmados diktatúráig.
Te is menj el szavazni 2024. június 9‑én
Valószínűleg sokak bánatára ma már nem csak a vagyonos férfiak szavazhatnak, hanem minden 18. életévét betöltött ember. Azt, hogy mennyit ér egy leadott szavazat a hazai vagyonos férfiak szavazatával szemben azt nem lehet tudni. Ezzel kapcsolatban csak számos városi legendába lehet botlani, amelyet itt-ott suttog az a csúnya nyugati szél. De mi marad nekünk? Nos a remény. Az marad.
Remélhetjük, hogy szavazatunkat valóban demokratikus választáson adhatjuk le, amit nem csal szét a regnáló hatalom. Bízhatunk benne, hogy szavazatunk nem kerül meghamisításra, megsemmisítésre és valóban megszámlálásra kerül a nap végén… és emellett élhetünk a feltételezéssel, hogy a holnap sokkal szebb lesz.
Megbecsülve a maréknyi demokráciából maradt szavazati jogunkat arra bíztatok mindenkit, hogy véleményét ne csak az interneten komment formában, hanem ezzel a cselekedettel is nyilvánítsa ki 2024. június 9‑én, a települési és nemzetiségi önkormányzatokról, valamint az Európai Parlamenti képviselőről szóló választáson.
