Ma este 22 óra 17 perckor lesz 55 éve annak, hogy az Apollo-11 leszállóegysége, a Sas (Eagle) landolt a Hold felszínén. Ezzel megtörtént az első holdra szállás. A legénység mindössze 30 másodpercnyi üzemanyaggal kalkulálhatott, az irányító központban lélegzet visszafojtva várták Armstrong első beköszönését: „Houston, itt van a nyugalmi bázis…A Sas leszállt.” 1969. július 20-án Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin az emberiség történelmében egy újabb fejezetet nyitott. Petre Anett írása.
Az a pillanat, amikor a Sas leszállt a Hold felszínére, az élet győzelme volt a halál felett. Ez a pillanat az utolsó esélye volt annak, hogy az expedícióra vállalkozó maroknyi legénység életben maradjon a végtelen űrben. Amikor holdkomp landolási szakasz negyedik percében járt, a számítógép kijelzője lefagyott. 1202-es hibakóddal jelzett. A kommunikáció szakadozott. Miközben a Földön a repülésirányítók küzdöttek a kommunikációs problémákkal és a nehezen kivehető radar adatokkal, a holdkompban megszólalt a főriasztó. A 1202-es hibakód azt jelentette, hogy a biztonságos leszállásért felelős vezérlő túlterheltté vált, képtelen feldolgozni a begyűjtött adatokat:
Kikapcsol.
Az idő fogytán, a törékeny gép gyorsan közeledett a Hold felszíne felé miközben a számítógép kilépéssel fenyegetett. A legénység 386 000 kilométerre a Földtől élet-halál harcot vívott, kiszolgáltatottan az űrben. Három lehetőséggel számolhattak: zökkenőmentes Holdra szállás lesz, becsapódnak a Hold felszínére, vagy megszakad a kapcsolat a Földdel, elveszítik őket. Itt a vég. A központtal egyeztetve Armstrong végül kézi vezérlésre váltott. Leszállás közben a megszakítás veszélyesebb volt, mint folytatni a landolást. A terep ismeretlen volt. Nem itt kellett volna lenniük. Nem ezen a helyen. Nem hasonlított arra, amit szimulációban gyakoroltak, mert a valóságban nem olyan felszín tárult a szemük elé, mint amire fel voltak készítve.
Az üzemanyag vészesen fogyott. Kritikus határnál 60 másodpercnél jelzett. Az izgalom a tetőfokára hágott. Armstrong a megfelelő helyet próbálta megtalálni a biztonságos landoláshoz, az üzemanyag kijelző újabb figyelmeztetést adott, már csak 30 másodpercet engedélyezett… és akkor egy hosszú fémrúd, amely a leszálló lábakból nyúlt ki, megérintette a holdsíkságot, jelezve érkezésüket. A konzolon kigyulladt a kék fény — „CONTACT LIGHT” – a leszállás véget ért.
Megtörtént vagy nem történt?
Vannak, akik úgy vélik, hogy mindez nem történt meg, csupán egy kiváló forgatókönyv szerint végrehajtott színjáték volt, hatalmas hírveréssel. Amerika győzelmét szimbolizálva a Szovjetunió elleni űrversenyben.
Egy pillanatra vonatkoztass el attól, hogy milyen történelmi háttér, politikai indíték volt az, ami az Apollo programot útjára bocsájtotta. Gondolj arra, hogy valakik, hús-vér emberek, átlépték korlátaikat, kiléptek komfortzónájukból és megtették lépéseiket afelé, hogy többé, gazdagabbá váljanak általa. Átvitt értelemben mindannyian elérhetjük a saját Holdunkat és megtehetjük első lépéseinket a felszínén egy gazdagabb önmagunk felé.
Hold ügyek — 14 érdekes tény
1. Holdra szállás: Élve eltemetve
A legénység és a NASA is felkészült a legrosszabbra. Mindannyian tudták, hogy a küldetés veszélyes, minden kalkuláció ellenére is katasztrófával végződhet. James Mann történész 1999-ben talált rá a holdra szállás idején elnöki posztban lévő Nixon beszédére, amelyet William Safire készített a számára, arra az esetre, ha az űrhajósok életüket vesztik a küldetés során. A beszéd így kezdődött:
„A sors úgy hozta, hogy azok az emberek, akik békével mentek felfedezni a Holdat, a Holdon fognak békében nyugodni.”
2. Köszönet Gagarinnak
John F. Kennedy amerikai elnök arra kérte az amerikai kongresszust, hogy segítsék annak az űrprogramnak a megvalósulását, amely keretében egy ember biztonsággal leszáll a Hold felszínére és biztonsággal hazatér a Földre. A cél megvalósulását az évtized végéig irányozta elő. Tette mindezt azért, mert Jurij Alekszejevics Gagarin orosz származású szovjet űrhajós 1961. április 12-én Vostok 1 űrhajójával sikeres orbitális repülést hajtott végre. Ő lett az első ember az űrben, egyúttal az emberes űrrepülés területén Szovjetunió megelőzte Amerikát.
3. Életbiztosítás dedikált fényképekkel
A küldetés nem volt veszélytelen ezzel mindenki tisztában volt. Neil Armstrong azonban nem tehette meg, hogy életbiztosítást kössön, így a legénység többi tagjával többszáz fényképet dedikáltak előre arra az esetre, ha bekövetkezik a legrosszabb. A fényképek eladásából származó bevétel a hátrahagyott család boldogulását segítette volna. Amiként a történelem arról hírt adott, erre szerencsére nem került sor. A családfő biztonsággal visszajutott a Földre.
4. Michael Collins, a harmadik
A legénység három főből állt, azonban csak ketten Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin űrhajósok landoltak a Holdon az Eagle (Sas) névre keresztelt holdkomp segítségével. A harmadik űrhajós Michael Collins a Columbia parancsnoki modulon maradt, hogy felügyelje a holdbéli sétát és gondoskodjon arról, hogy megfelelő időben történjen a csatlakozás, majd hazatérés. A landolás nem sikerült zökkenőmentesen, Armstrong egy másik helyre tudta biztonsággal a Hold felszínére juttatni a holdkompot. Michael Collinsnak meg kellett találni a társait. Belegondolni is rémísztő, hogy valaki fizikailag is megélje az egyedüllétet a végtelen térben. Több, mint 21 órán keresztül Collins teljesen egyedül repült az űrben. A Columbia az egyetlen űrhajó az Apollo küldetésben, amely visszatért a Földre. Mindhárom űrhajós korábban a Gemini űrprogram tagjaként végzett űrmissziót a NASA-nál.
5. Holdra szállás: Az űrhajó részei
Az űrhajó három modulból állt. Parancsnoki modul (CM) volt az egyetlen része az űrhajónak, ami visszatért a Földre, kabinnal rendelkezett a három űrhajós számára. A legénység itt töltötte a legtöbb idejét. Columbia nevet kapta. Szerviz modul ℠ támogatta a parancsnoki modult meghajtással, elektromos árammal, oxigénnel és vízzel. Holdmodul (LM) az a része volt az űrhajónak, ami ténylegesen leszállt a Holdra. Egy leszállási, illetve egy felszállási szakasszal rendelkezett, ezek biztosították a Holdra le‑, majd felszállást gondoskodva arról, hogy az űrhajósokat visszahelyezzék a Hold körüli pályára. Eagle (Sas) névre keresztelték el ezt a modult.
6. Biztonságos landolás és a számítógép
Margaret Hamilton egyike volt annak a szakember gárdának, akik kifejlesztették a biztonságos landolást irányító szoftvert, amelyet az űrhajósok repülés közben használtak. Margaret ugyancsak részt vett az elsőbbségi riasztási kijelzőkkel ellátott rendszer megtervezéséhez, amelynek funkciója elsősorban az volt, hogy a rendszer túlterhelését és a rossz landolás lehetőségét elkerüljék.
7. A Holdra szállás legénységének kiválasztása
Deke Slayton, a NASA személyzeti ügyekért felelős vezetőjének, valamint Alan Shepard, az Űrhajós Iroda vezetőjének közös feladata volt a legénység tagjainak kiválasztása. A legénységi rotáció a program keretében mindig is létezett. Fő kiválasztási kritérium az volt, hogy olyan legénység vegyen részt ebben a történelmi eseményben, akik már nagy tapasztalattal bírnak, veterán űrhajósnak mondhatók.
Rendelkeznek kellő tudással és rutinnal egy űrrandevú és dokkolás lebonyolításában, valamint a nem várt helyzetek gyors és eredményes megoldásában. A várományosok az Apolló‑8 program tartalék személyzetének tagjai voltak azonban az Apolló – 9‑es program, ami a szovjet versenytársakéhoz képest nagyobb eséllyel kecsegtetett a Holdhoz való repülésben előtérbe került így a legénység lehetséges tagjainak személye is változott. A személyzetért felelős vezetőknek azzal is kalkulálniuk kellett, hogy a korábbi programban résztvevők nem vállalják az újabb űrbéli megmérettetést. A kiválasztottak (Neil Armstrong, Michael Collins, Edwin „Buzz” Aldrin) az Apollo 11 űrprogramot követően nem repültek újra az űrbe.
8. Hosszú az út a Holdra
A Kennedy Űrközpontból indulva a Hold felszínének leszállásáig 4 nap és megközelítőleg 7 óra telt el.
9. Holdbéli első lépés valós ideje
A landolást követően hat órával és 39 perccel később, július 21-én 02:56-kor (UTC) lépett a Hold felszínére Neil Armstrong. Csapattársa Edwin „Buzz” Aldrin 19 perccel később csatlakozott hozzá. A felfedező séta 135 percig tartott.
10. Hold kincsei és a vám
A holdbéli séta során mintegy 21,5 kilogramm holdi anyagot (holdpor, holdkőzet) gyűjtött össze Armstrong és Aldrin. Miután a legénység sikeresen visszatért a Földre a begyűjtött portékával át kellett menniük a vámon, úgy, mintha egy másik országból tértek volna haza, nem pedig az űrből. Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke, az expedíció során összegyűjtött holdkőből 270 darabot ajándékozott a világ nemzeteinek.
11. Boldog karantén-születésnapot!
Az önként vállalt űrbéli karantént még további 21 nap földi elzárás követte. Ennek oka a NASA aggódó tudósai voltak, akik attól tartottak, hogy a legénység olyan betegségeket és baktériumokat hoztak magukkal a bolygónkra, amelyekkel szemben nem tudjuk felvenni a harcot. Neil Armstrong a születésnapját a földi karanténban ünnepelte.
12. A félresiklott első mondat
A premierre mindenki készül, vélhetőleg így volt ezzel Neil Armstrong is, akire a reflektorfény és a főszerep hárult. Ő lett az első ember, aki a Hold felszínére lépett. Híres mondatát azóta is gyakran idézik: “Kis lépés az embernek, nagy ugrás az emberiségnek.” A valóságban, mivel ez egy élő közvetítés volt a távoli űrből, amikor e jeles szavak elhagyták Armstrong száját a közvetítés kissé megszakadt, torzított rajta. Armstrong miután visszatért az űrből elmondta, hogy nem ezt tervezte mondani. Így hangzott volna eredetileg: „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek.” A hangfelvétel 2006-os számítógépes elemzése Armstrongot igazolta.
13. A Holdra szállás színjáték volt?
Világszerte, beleértve az amerikai közvéleményt is sokan kételkednek abban, hogy Armstrong valóban a Hold felszínén mondta ki híressé vált, történelmi mondatát. Vannak, akik úgy vélik, az egész csupán egy jól megtervezett színjáték volt megfelelő díszletekkel, és a lehető legnagyobb felhajtással, ami az Amerikai Egyesült Államok pozíciójának megerősítése és a szovjet fél előtti erőfitogtatást volt hivatott szolgálni. A szovjet fél sosem kételkedett a holdraszállás valódiságában, amelyet az amerikai legénység által a Hold felszínén hagyott tárgyak is bizonyítanak.
14. Tévhit, hogy elhangzott volna
„Sok szerencsét, Mr. Gorsky!” Buddy Hackett komikus nevéhez fűződik, mégis vírusként terjedt Neil Armstrongnak aposztrofálva a már legendássá vált mondat, amelyet az űrhajós állítólag akkor mondott amikor beszállt az űrhajóba. A kijelentés köré egész történet kerekedet, amely szerint a gyermek Neil labdázás közben meghallotta, ahogy Wapakonetabeli szomszédasszonya, Mrs. Gorsky kiabál férjével: “Orális szex! Orális szexet akarsz? Orális szexet kapsz, amikor a szomszéd gyerek a Holdon sétál!” Ilyen vezetéknevű család soha nem élt Neil Armstrong közelében. A legénység és küldetés irányítói közötti beszélgetések átiratai és MP3 felvételei között sem található Mr. Gorsky-ra utalás – erősítette meg a NASA HQ Apollo 11 Lunar Surface Journal. A kijelentés több, a holdra szállást feldolgozó cikkben továbbra is úgy szerepel, mintha elhangzott volna. Mr. Gorsky nemlétező figurája így kelt életre és vált halhatatlanná.
Célozd meg a Holdat
Most engedd el egy pillanatra, — ha van benned kétely azzal kapcsolatban, hogy a holdra szállás valós esemény‑e? Összeesküvés lenne? A hatalmi elit közös érdeke, hogy megtörténtként állítsák be? A hivatalos források mind alátámasztják azt, hogy megtörtént, de elbizonytalaníthat az ellenbizonyítékot képekkel és videókkal demonstráló internetes hozzászólások tömege, amelyek gejzírként fel-fel törtnek a témával kapcsolatban.
“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”
Les Brown
A Hold szimbolizálhatja egyúttal az egyéni vágyakat, célokat. Vagy csupán egyet. Egy is bőven elég. Egyszerre csak egy. Valami olyat képvisel, ami felé ösztönös vonzódás hajt. A belső iránytűd mutatja a célt. Olykor elérhetetlennek tűnik, túl messze van. Nincs űrhajós tapasztalatod, nincs még űrhajód sem vagy már egy előző körben ripityára törted és megkérdőjelezed az űrhajós tudásodat is. Esetleg hiányzik a támogató stáb a hátad mögül.
Mindenki máshonnan indul. Más az eszköztára, felszereltsége, támogatottsága és olykor a landolási kisokosból is hiányzik egy-két segítő bejegyzés. Ettől még nem kell lemondani a vágyaidról. Te másképp éred el.
Meglehet, amikor eléred a saját Holdadat, nem kerül a címlapokra és nem repkednek szívecskék és gratulációk a közösségi felületeden. Saját győzelmed lesz, önmagad és minden kampó felett, ami életed során visszatartott, hogy végre azt az életet vagy időszakot megélhesd, ami teljessé és elégedetté tesz.
Mi történik, ha nem éred el? Talán ez a félelem, ami visszatart. Látod fent az az idézetet? A küldetésedről soha nem fogsz üres kézzel hazatérni. Mindig lesz valami új a tarsolyodban, amit senki nem tud tőled elvenni, amivel akár újra nekivághatsz elérni a célodat, ha még mindig vonz. Újabb lehetőség. Meglátod majd, hogy kire és mire lesz szükséged ahhoz, hogy biztonsággal landolj a Holdadon és megtehesd a saját lépéseidet egy gazdagabb önmagad és szebb élet felé.
Petre Anett
coach, kineziológus, tréner
forrás: itt, itt és itt, kiemelt kép forrása: Canva — Ibreakstock