Mi az iga­zi sze­re­tet egy állat szá­má­ra? A kris­tá­lyos kötő­fék a lovad­nak vagy a csi­li­vi­li kutya­nyak­ken­dő feles­le­ge­sek, hiszen az álla­tod nem ettől érzi magát lónak, kutyá­nak, és téged sem ez tesz jó gaz­di­vá. Hanem az, ha meg­fe­le­lő­en sze­re­ted. Az álla­tod­nak élmé­nyek­re van szük­sé­ge, ezért az álla­tok világ­nap­ját nem tár­gyi aján­dék­kal érde­mes ünne­pel­ni. Ünne­pel­jünk inkább azzal, hogy emlé­kez­tet­jük magun­kat, mit is jelent meg­fe­le­lő­en sze­ret­ni.

Ne csil­lo­gás­sal, hanem oda­fi­gye­lés­sel sze­ress!

Sok­szor talál­ko­zom vele állat­or­vos­ként, hogy az ember a saját sze­re­tet­nyel­vén pró­bál adni: a lová­nak una­lom­űző játé­kot vesz, a macs­ká­nak kis­ágyat, vagy indo­ko­lat­lan juti­fa­la­tot ad a kutyá­nak. Ezek­re nincs szük­sé­gük. Egy elhí­zott állat cukor­be­teg­ség­gel, kerin­gé­si zava­rok­kal fog küz­de­ni, feles­le­ge­sen ter­he­lőd­nek az ízü­le­tei és nem tud ten­ni elle­ne.

A fele­lős állat­tar­tás nem a divat­ról, hanem a faj igé­nye­i­nek meg­is­me­ré­sé­ről és kielé­gí­té­sé­ről szól. A sze­re­tet való­di nyel­ve: meg­fe­le­lő moz­gás, egész­sé­ges táp­lá­lás, biz­ton­sá­gos kör­nye­zet, szo­ci­á­lis kap­cso­la­tok. A valós igé­nye­ik­ről tanul­ni, és azt meg­ad­ni, ami­re szük­sé­gük van — ez az iga­zi aján­dék.

„Hogy meg­ta­nul­jon kutyá­ul!”

A kis­ku­tyá­kat pél­dá­ul már kölyök­kor­ban nagyon jó szo­ci­a­li­zál­ni, hogy meg­ta­nul­jon kutyá­ul: ők kutyák, nem embe­rek. Fon­tos nekik, hogy együtt ját­sza­nak, ker­ge­tőz­hes­se­nek saját faj­ta­tár­sa­ik­kal. Egy kutya sosem attól bol­dog, hogy nagy kert­ben él, hanem attól, ha gaz­dá­ja rend­sze­re­sen sétál­tat­ja, kirán­dul vele, játék­ra és szo­ci­á­lis kap­cso­la­tok­ra is lehe­tő­sé­get kap. A moz­gás mennyi­sé­gét min­dig az élet­ko­rá­hoz, faj­tá­já­hoz és egész­sé­gi álla­po­tá­hoz kell iga­zí­ta­ni. A macs­kák­nál szin­tén fon­tos a tér és az inger: egy lakás­ban élő cicá­nak szük­sé­ge van mászá­si lehe­tő­ség­re, ablak­pár­kány­ról tör­té­nő „mozi­zás­ra”, búvó­he­lyek­re.

Sok­szor a leg­egy­sze­rűbb papír­do­boz bol­do­gab­bá teszi, mint a leg­drá­gább macs­ka­bú­tor! 

A lovak­nál a sza­bad moz­gás és a tár­sas kap­cso­la­tok lét­fon­tos­sá­gú­ak. A ter­mé­szet­ben ménes­ben élnek, ahol egy­mást rág­csál­ják, tisz­to­gat­ják, ját­sza­nak, tanul­nak. Ha állan­dó­an zárt box­ban tart­juk őket, tár­sa­ság és inge­rek nél­kül, az fruszt­rá­ci­ót, sőt, beteg­sé­ge­ket is okoz­hat.

Dr. Tor­nyi Kata: vég­ze­tes hibák

Egy állat­nak nap­köz­ben is kell innia! Ha elmész 10 órá­ra dol­goz­ni, és nem adsz a kutyád­nak inni, hogy ne kell­jen pisil­nie, attól később vese­be­teg lehet. Szer­vezd meg, hogy tud­jon pisil­ni a távol­lé­ted­ben is. A macs­kák viszony­lag érzé­keny álla­tok. Volt olyan bete­gem, aki azért vizelt vére­set, mert lecse­rél­ték az addig meg­szo­kott alom­anya­got. De az is gond lehet, ha túl sok macs­ka él egy lakás­ban. A macs­kák ese­tén sokan nem veszik figye­lem­be, hogy hányan élnek adott lakó­te­rü­le­ten. Pedig sok min­den­től függ, hogy jól érzik‑e magu­kat össze­zár­va. Ez függ a macs­ka sze­mé­lyi­sé­gé­től: megtűr‑e egy­ál­ta­lán még egyet? Mek­ko­ra a lakás? Ki került oda hama­rabb? És így tovább.

A lovak­nál a helyes tar­tás­mód nem csak fel­ka­pott trend, hanem lét­fon­tos­sá­gú.

Gya­ko­ri hiba, hogy az istál­lót úgy taka­rít­ják, hogy köz­ben a ló is bent van – miköz­ben a szál­ló por nagy meg­ter­he­lés még egy egész­sé­ges állat tüde­jé­nek is. De az is gya­ko­ri hiba, hogy a szá­las takar­mányt (szé­nát) abrak­kal helyet­te­sí­tik, pedig hosszú­tá­von ez tönk­re­te­szi a bél­fló­rá­ját, ami a lovak­nál az élet­ben mara­dá­sá­nak a fel­té­te­le! Ugyan­így a “cso­port­di­na­mi­ka” is kiemel­ten hang­sú­lyos, az egész­sé­gi álla­po­tot komo­lyan befo­lyá­so­ló ténye­ző náluk. Fon­tos pél­dá­ul, hogy egy­más szá­má­ra ne jelent­se­nek stresszt, ezért nem mind­egy, hogy milyen lovak kerül­nek egy­más mel­lé az istál­ló­ban: ha ide­ge­sí­tik egy­mást, abból gyo­mor­fe­kély is lehet. 

Tanulj, hogy mél­tó, egész­sé­ges, hosszú éle­te lehes­sen!  

Az Álla­tok Világ­nap­ja nem csak egyet­len nap az évben. Min­den nap­nak az álla­tok világ­nap­já­nak kel­le­ne len­nie – akár ott­hon, akár a lovar­dá­ban. Ehhez elen­ged­he­tet­len a tanu­lás, a szem­lé­let­for­má­lás és a fele­lős közös­ség épí­té­se. Idén az Álla­tok Világ­nap­ján külö­nö­sen a lovak­ra hív­juk fel a figyel­met. A lóba­rát szem­lé­let­mód mot­tó­ja: „Sze­resd lóként! Kezeld társ­ként! Ne árts!” Ez min­den állat­ra igaz. A jó gaz­da nem ember­ként tekint tár­sá­ra, hanem faj­tá­já­nak meg­fe­le­lő­en törő­dik vele.

Ha lovad van, októ­ber 4‑én, a máso­dik Lóba­rát Fesz­ti­vá­lon nem maradsz egye­dül a kér­dé­se­id­del, prob­lé­má­id­dal! Olyan témák lesz­nek napi­ren­den, amik min­den­kit érin­te­nek, még­is nehéz róluk hite­les infor­má­ci­ó­hoz jut­ni. Egész nap kap­cso­la­tot épít­hetsz nem­csak sors­tár­sak­kal, de olyan hite­les szak­em­be­rek­kel, akik­re előbb vagy utóbb nagy eséllyel szük­sé­ged lesz. 

A mél­tó, egész­sé­ges, hosszú élet­hez hoz­zá­tar­to­zik, hogy iga­zi társ­ként kezeld az álla­to­dat.

Legyen róla tudá­sod, gon­dol­kodj elő­re, hogy mi árt neki, hogyan fog meg­öre­ged­ni, a vele­szü­le­tett vagy szer­zett beteg­sé­gei hogyan ala­kul­nak majd. Kérj tuda­to­san szak­sze­rű segít­sé­get, hiszen a leg­több dolog­hoz csak az állat­or­vos sosem elég, a gaz­di is kell: azaz a pén­zed, időd, ener­gi­ád. Infor­má­lódj, tanulj, hogy a közös, öröm­te­li min­den­na­pok soká­ig tart­sa­nak! 

II. Lóba­rát Fesz­ti­vál – októ­ber 4., Lós­ka Magán­mé­nes

A Lóba­rát Fesz­ti­vál az idén is külön­le­ges prog­ra­mok­kal vár­ja a lótar­tó­kat és lova­so­kat, akik sze­ret­né­nek töb­bet tud­ni a lovak való­di szük­ség­le­te­i­ről, egész­sé­gé­ről és a velük való har­mo­ni­kus együtt­mű­kö­dés­ről. A részt­ve­vők gya­kor­la­ti tudást, szem­lé­let­for­má­ló tapasz­ta­la­to­kat és közös­sé­gi élményt kap­nak.

A fesz­ti­vál meg­ál­mo­dó­ja, Dr. Tor­nyi Kata, inte­gra­tív és holisz­ti­kus szem­lé­le­tű ló-egész­ség­ügyi sza­kál­lat­or­vos. Több mint 20 éves lovas tapasz­ta­la­tai és közel 20 éves, kül­föl­di és itt­ho­ni ló-egész­ség­ügyi állat­or­vo­si tapasz­ta­la­tai során szin­te nincs olyan, ami­vel ne talál­ko­zott vol­na a lovak­kal kap­cso­lat­ban. Pon­to­san lát­ja, hogy mennyi­re nehéz ma Magyar­or­szá­gon iga­zán fele­lő­sen, tuda­to­san és lóba­rát módon lovat tar­ta­ni. Szív­ügye a Lóba­rát szem­lé­let­mód, hogy a lova­sok ne a hibá­ik­ból tanul­ja­nak, hanem már a meg­elő­zés­sel, tuda­tos fel­ké­szü­lés­sel óvják meg a lovuk egész­sé­gét, jólé­tét és ezzel gon­dos­kod­ja­nak a közös élmé­nyek minő­sé­gé­ről. 

Dr. Tor­nyi Kata több mint egy évti­ze­de dol­go­zik hazánk­ban azon, hogy a tuda­tos és fele­lős állat­tar­tók tábo­rát egy­re szé­le­sít­se. Ennek szel­le­mé­ben 2024-ben meg­ala­pí­tot­ta a Lóba­rát Fesz­ti­vál soro­za­tot, elin­dí­tot­ta a Lóba­rát-pod­cas­tet, lét­re­hoz­ta a Lóba­rát Aka­dé­mi­át és piac­ra dob­ta a Lóba­rát Ter­ve­zőt.