Az élet gyakran állít bennünket olyan helyzet elé, ami még nem volt előtte. Így volt ez az utóbbi hetekben is, amikor több száz magyarországi iskola kapott e‑mailben bombariasztást. Az utóbbi évek, különösen a világjárvány már okozott olyan helyzeteket, amire korábban még nem volt példa a közoktatásban. Az intézmények minden évben tartanak tűzriadó gyakorlatot, de az egy szimulált helyzet, a mostani riasztások meg nem azok voltak. Erre nem lehetett előre felkészülni. Mit tudunk tenni szülőként, hogy a gyermekek szorongása oldódjon egy ilyen eset után? Ezt a témát Kálmánné Péli Ibolya gyógypedagógus járja körül.
Most mi nem azzal foglalkozunk, hogy keressük a miérteket erre a nem mindennapi esetre. Más oldalakon végigkövethetők, hogyan vélekednek az elkövetőkről, miként reagáltak az intézmények a riasztások után, és hogyan oldották meg a szakemberek az ilyenkor szokásos intézkedéseket. Annyi azért biztos: az intézmények számára alighanem egy újabb feladat vár, kidolgozni egy olyan akciótervet, amely az ehhez hasonló helyzetek megoldására nyújtana segítséget az ott dolgozók számára.
Bombariadó az iskolában — mit tehetünk szülőként?
Bizonyára sok szülő átélt már diákként egy-két bombariadót az iskolában, időnként talán nem is bánta annyira az ember, főleg, ha egy dolgozat maradt el miatta. A mostani bombariadók azonban váratlanul érték az ország lakosságát. A szülőknek különösen nehéz lehetett átélni, hogy miközben hallhatták az aggasztó híreket, nem tudhatták, hogy gyermekük teljesen biztonságban van‑e.
Annak nézünk utána, hogyan lehet a körülményekhez képest higgadtan kezelni egy ilyen esetet, és mit tudunk tenni szülőként annak érdekében, hogy a gyermekek az átélteket fel tudják dolgozni. Hiszen mindenkit megdöbbentettek a híradások, főként azért, mert az események vétlen résztvevői gyermek- és fiatalkorúak voltak. Nem tudhatjuk, milyen hatásokat váltott ki, milyen félelmeket ébresztett bennük. Ezek a sajnálatos hírek szükségessé teszik, hogy beszéljünk a bombariadóról. Olvassunk utána, hogy mi zajlik egy-egy riasztást követően.Nagyon fontos, hogy telefonon legyünk elérhetőek, ha az iskolából keresnek bennünket.
Viszont értsük meg, hogy részünkről a felesleges telefonálással, érdeklődéssel esetleg a hatóság intézkedését hátráltathatjuk.
Beszélnünk kell a bombariadóról a gyerekekkel is. Ahogy az iskolában, úgy otthon is. Tárgyilagosan, az aktuális korosztály szintjén. Magyarázzuk el azt is, hogy ilyen esetben mindenki az ő biztonságukért dolgozik. Az érzéseikről is beszélgessünk, ha szükségét látjuk. A gyermekek számára mindig megnyugtató az a tudat, hogy nem csak ők éltek át már hasonlót. Minden ember nehezen veszi, ha megszokott életébe valami változás áll be, rendkívüli dolog történik vele. A gyerekek ráadásul még nincsenek felkészülve sem arra, hogy mit is jelenthet egy ilyen riasztás. Nem meglepő, ha félelem, szorongás, pánik uralkodik el rajtuk.
Bombariadó következményei — rossz emlékek, rémálmok
Valószínűleg mindannyiunknak maradt a gyermekkorunkból egy-egy olyan rossz emlék, legyen az betegség, kórházi kezelés, szülő elutazása vagy egy felnőttektől hallott rossz hír, hogy ne a legdrasztikusabbakat említsük, amelyek mégis, hetekre-hónapokra megzavarták nyugalmunkat, lelki békénket, visszatérő rémálmokat okozva. Más esetekben is, de most különösen ügyeljünk arra, hogy a gyermekünk osztályfőnökével rendszeresen tartsuk a kapcsolatot.
A pedagógusok mindent megtesznek azért, hogy a rájuk bízott tanulók épségére vigyázzanak. Ám, ha a bombariadóhoz hasonló nemkívánatos esemény zavarja meg a tanítást, mi pedagógusok nem tudjuk, hogy az egyes tanulók hogyan küzdenek meg a fenyegetettség érzésével. Sem rövid, sem hosszú távon. Ezért is fontos, hogy a szülők — az otthon biztonságát erősítve és közvetlenül az osztályfőnökkel vagy más segítővel közösen dolgozzanak azért, hogy a gyermekek biztonságérzete a helyére billenjen. Nem könnyű feladat.
Szülőként igyekszünk a legtöbb időt gyermekeinkkel tölteni, de lássuk be, a nap java részét külön töltjük tőlük, így csemetéinket nap végén megannyi élménnyel terhelten és gazdagodva kapjuk kézhez. A hétköznapok során még csak-csak könnyebb megoldani néhány apróbbnak tűnő problémát, de nagyobb lelki törést vagy akár egy bombariadó okozta szorongást vagy pánikot még nagyobb odafigyelés kell, hogy övezze. Hogyan oldhatjuk meg?
Bombariadó az iskolában, megszokott nyugalom biztosítása otthon
Egy felkészületlenül ért hirtelen eset még a stabil idegrendszerű embereket is megviseli. Felnőtteket és gyerekeket egyaránt.
A gyermekeknek a legnagyobb megnyugvás, ha szüleiket maguk mellett tudhatják. Az otthon biztonságot ad, a család szeretetet nyújt. Annyi minden válthat ki szorongást bennük nap mint nap, nem kell ahhoz nagy horderejű változás, amely lelki nyugalmukat megzavarja.
A legkisebb gyermekeknek egy bombariadó, vagy ehhez hasonló fenyegetettség-érzés átélése után nagyon fontos, hogy a szüleik biztosítsák számukra a megszokott nyugalmat. Ne kerüljük a témát, beszéljünk róla velük, igyekezzünk a kérdéseiket megválaszolni, de ne keltsünk további félelmet, bizonytalanságot a kicsikben, ne generáljunk további feszültséget bennük.
A kamaszok már többet tudnak a világról, sok dologról hamarabb tájékozódnak az interneten, mint a szüleik. Ők is szoronghatnak, félhetnek egy-egy hasonló eset kapcsán, még akkor is, ha nemigen beszélnek róla. Velük is beszélgessünk, hallgassuk meg őket, mit hallottak, netalán tapasztaltak erről a témáról.
Hívjuk fel a figyelmüket, hogy csak biztonságos forrásból tájékozódjanak, kerüljék el a felesleges pánikkeltést akár maguk, vagy egymás számára is.
Figyeljünk arra, hogy esetleges aggódásunkkal nehogy még tovább fokozzuk a félelmet bennük. Nyugtassuk meg őket, hogy teljesen természetes, hogy megijedtek, bepánikoltak, más is hasonlóan érez ilyen helyzetben.
Számos jele vannak annak, ha gyermekeink még mindig az események hatása alatt állnak. Bízzunk szülő intuíciónkban és megfigyeléseinkben, észre fogjuk venni, hogy mi az, amiben gyermekünk másképp reagál, másként viselkedik. Megtévesztő lehet, hogy a felszínen úgy tűnik, mintha már túllendültek volna az eseményen. Szülői ösztönünkre hallgassunk!
Aggasztó tünetek
Akik nem csak hallottak róla, hanem át is élték a riasztások okozta eseményeket, bizonyára nehezebb feldolgozniuk. Hagyjuk, hogy gyermekeink beszéljenek róla, rajzolják le, játsszák el az átélteket. Az átélt traumák okozhatnak olyan tartósan, több héten keresztül meglévő tüneteket, viselkedésváltozásokat, amelyeket a szülők már aggasztónak tartanak.
Amennyiben megváltozik a gyermekek viselkedése, étkezési, alvási szokásaik eltérőek, mint korábban, ha éjszaka felriadnak, rémálmok gyötrik, akkor mindenképpen forduljunk szakemberhez.
Félelemben nem lehet és nem is szabad élni. Bármennyire is szeretnénk, minden rossztól nem tudjuk megkímélni gyermekeinket. Viszont az fontos, hogy a gyermekeink bizalommal legyenek irántunk, és merjenek beszélni arról is, ami bántja őket. Mi pedig törekedjünk arra, hogy mindig legyen időnk beszélgetni velük.
Forrás: itt, kiemelt kép forrása: Canva — Pexels by SHVETS production
