Az elmúlt idő­szak ese­mé­nyei három külön­bö­ző terü­le­ten dol­go­zó, elté­rő hát­tér­rel ren­del­ke­ző embert állí­tot­tak a nyil­vá­nos­ság ref­lek­tor­fé­nyé­be. Egy bírót, egy rend­őr­tisz­tet és egy infor­ma­ti­kust. Bár tör­té­ne­tük, esz­kö­ze­ik és a rájuk nehe­ze­dő nyo­más ter­mé­sze­te külön­bö­ző, Laczó Adri­enn, Sza­bó Ben­ce és Hra­bócz­ki Dáni­el (Gun­dalf) fel­lé­pé­se egy­azon tőről fakad­hat. A rend­szer­rel szem­be­ni morá­lis és szak­mai meg­ha­son­lás­ból. Mar­czin­ka Mátyás elem­zé­se.

A ren­del­ke­zés­re álló szö­ve­gek alap­ján kiraj­zo­ló­dik egy min­ta, amely az álla­mi intéz­mé­nyek, mind az igaz­ság­szol­gál­ta­tás, rend­őr­ség, tit­kos­szol­gá­la­tok füg­get­len­sé­gé­nek sérü­lé­sé­re mutat rá.

Néz­zük a ténye­ket rövi­den, hogy kinek mivel fog­lal­ko­zott és mivel járult hoz­zá a rend­szer pil­lé­re­i­nek lerom­bo­lá­sá­hoz, vala­mint a moti­vá­ci­ó­juk, ami­ért a nyil­vá­nos­ság elé áll­tak:

Laczó Adri­enn

Bíró, tanács­el­nök 24 év után lemon­dott bírói tiszt­sé­gé­ről. Az igaz­ság­szol­gál­ta­tás füg­get­len­sé­gé­nek és minő­sé­gé­nek elvesz­té­se, lel­ki­is­me­re­ti vál­ság. Derül ki a telex.hu inter­jú­já­ból.

Sza­bó Ben­ce

Kiemelt nyo­mo­zó (NNI). Lesze­relt, és a nyil­vá­nos­ság elé tár­ta a bel­ső vissza­élé­se­ket. A tör­vény előt­ti egyen­lőt­len­ség, a nyo­mo­zá­sok párt­po­li­ti­kai irá­nyí­tá­sa, a tit­kos­szol­gá­la­ti nyo­más.

Hra­bócz­ki Dáni­el

Infor­ma­ti­kus (Tisza Párt). Dez­in­for­mál­ta az Alkot­mány­vé­del­mi Hiva­talt, majd a saj­tó­hoz for­dult. Önvé­de­lem a tit­kos­szol­gá­la­ti beszer­ve­zé­si kísér­le­tek­kel és az álla­mi pro­pa­gan­dá­val szem­ben. Mind­er­ről a 444.hu inter­jú­ban beszélt.

Közös min­tá­za­tok a tör­té­ne­tek­ben

Bár a három tör­té­nés között sok eset­ben évek tel­tek el, ha vala­ki meg­né­zi mind a három inter­jút, és mélyebb­re ás, akkor több hason­ló­sá­got is fel­fe­dez­het.

Az állam és a párt­ér­dek össze­mo­só­dá­sa

Mind­há­rom beszá­mo­ló alap­ál­lí­tá­sa, hogy az álla­mi gépe­zet nem a köz­jót, hanem egy szűk poli­ti­kai cso­port érde­ke­it szol­gál­ja. Sza­bó Ben­ce ese­té­ben a tit­kos­szol­gá­lat (AH) nyo­mást gya­ko­rol a rend­őr­ség­re egy ellen­zé­ki párt (Tisza Párt) infor­ma­ti­ku­sa­i­nak veg­zá­lá­sa érde­ké­ben. Hra­bócz­ki Dáni­el tör­té­ne­te ezt a cél­pont szem­szö­gé­ből erő­sí­ti meg.

A bel­ső ellen­ál­lás letö­ré­se

Laczó Adri­enn ese­te rámu­tat, hogy az intéz­mény­rend­sze­ren belü­li füg­get­len­sé­gi törek­vé­se­ket admi­niszt­ra­tív és pénz­ügyi zsa­ro­lás­sal (pl. a bírói bér­eme­lés szer­ve­ze­ti átala­kí­tá­sok­hoz köté­se) pró­bál­ják fel­szá­mol­ni. Sza­bó Ben­ce elmon­dá­sa sze­rint a tisz­tes­sé­ges nyo­mo­zói mun­kát (“árnyék­nyo­mo­zás”) a felet­te­sek aka­dá­lyoz­ták meg.

Aszim­met­ri­kus küz­de­lem

A hata­lom rea­gá­lá­sa min­den eset­ben erő­tel­jes és egzisz­ten­ci­á­lis fenye­ge­tést hor­doz. Sza­bó Ben­cé­nél és Hra­bócz­ki Dáni­el­nél is ház­ku­ta­tá­so­kat, adat­hor­do­zók lefog­la­lá­sát és gya­nú­sí­tá­so­kat (hiva­ta­li vissza­élés, illet­ve fegy­ver­gyár­tás) alkal­maz­tak.

Azon­ban mit is jelent a hazát szol­gál­ni?

Mind­egyik tör­té­net más és más, mind­egyik mögött más moti­vá­ció állt, azon­ban a sor­suk mint­ha még­is­csak közös len­ne. Igaz­ság­ér­zet­ből vagy talán vala­mi más­ból mind­hár­man a nyil­vá­nos­ság elé áll­tak és elmond­ták mind­azt, amit sokan csak sej­tet­tek.

„Én tudom, hogy milyen esküt tet­tem, ami­kor fel­sze­rel­tem, és sze­ret­ném is tar­ta­ni, hogy én a hazá­mat szol­gá­lom, nem pedig bizo­nyos embe­rek cso­port­ját, mint egy párt.”

– mond­ta Sza­bó Ben­ce a Direkt36-nak adott inter­jú­ban. A fen­ti idé­zet pon­to­san meg­ra­gad­ja azt a dilem­mát, amellyel a három sze­rep­lő szem­be­sült. Egy egész­sé­ges demok­rá­ci­á­ban a bíró a tör­vé­nyek­nek, a rend­őr az alkot­má­nyos rend­nek, a civil pol­gár pedig a közös­sé­gé­nek felel. Ami­kor a rend­szer eze­ket a nor­má­kat felül­ír­ja, az egyén dön­tés­re kény­sze­rül:

asszisz­tál a tor­zu­lás­hoz, vagy kilép belő­le, vál­lal­va a súlyos követ­kez­mé­nye­ket.

Laczó Adri­enn 24 évnyi hiva­tást hagyott hát­ra.

Dön­té­se nem csu­pán egy kar­ri­er vége, hanem egy vész­vil­lo­gó a magyar tár­sa­da­lom szá­má­ra. H azok, akik a jog­biz­ton­ság felett őrköd­nek, úgy érzik, hogy a szer­ve­zet „már nyo­mok­ban sem emlé­kez­tet arra, ahol kezd­tek”, akkor az állam­pol­gá­rok jog­vé­del­me is illú­zi­ó­vá válik.

Sza­bó Ben­ce kiál­lá­sa talán a leg­köz­vet­le­nebb koc­ká­zat­vál­la­lás.

Egy aktív, erő­szak­szer­ve­zet­ben dol­go­zó tiszt for­dult szem­be a saját hie­rar­chi­á­já­val, mert fel­is­mer­te: a tör­vény előt­ti egyen­lő­ség meg­szűnt. Neki nem papí­ron, hanem a min­den­na­pi mun­ká­já­ban, a bizo­nyí­té­kok eltus­so­lá­sá­ban és a tit­kos­szol­gá­la­ti kézi vezér­lés­ben kel­lett szem­be­sül­nie a poli­ti­kai hata­lom­gya­kor­lás leg­sö­té­tebb olda­lá­val.

Hra­bócz­ki Dáni­el, egy 19 éves fia­tal­em­ber tör­té­ne­te egy abszurd kém­re­gény­be illik.

Gun­dalf ese­te rávi­lá­gít arra, hogy a hata­lom gépe­ze­te nem válo­gat az esz­kö­zök­ben, ha poli­ti­kai ellen­fe­lek meg­fé­lem­lí­té­sé­ről van szó. Reak­ci­ó­ja – a tuda­tos dez­in­for­má­ció és a pro­pa­gan­da elé­be vágá­sa – egy olyan gene­rá­ció vála­sza, amely az aszim­met­ri­kus hatal­mi viszo­nyok között a nyil­vá­nos­sá­got és az infor­má­ci­ós teret hasz­nál­ja pajzs­ként.

Mind tet­tek vala­mit a hazá­ju­kért.

No per­sze, nem éppen úgy, aho­gyan azt a hiva­ta­los álla­mi nar­ra­tí­va elvár­ná tőlük (enge­del­mes­ked­ve a felül­ről jövő irány­mu­ta­tás­nak), hanem úgy, hogy a saját morá­lis irány­tű­jü­ket követ­ték. Lemon­dá­suk­kal, lesze­re­lé­sük­kel, a nyil­vá­nos­ság bevo­ná­sá­val meg­mu­tat­ták a gépe­zet fogas­ke­re­ke­it. Tör­té­ne­tük együt­te­sen nem csu­pán egy rend­szer kri­ti­ká­ja, hanem bizo­nyí­ték arra, hogy a sze­mé­lyes integ­ri­tás még a leg­ne­he­zebb körül­mé­nyek között is meg­őriz­he­tő.

A kér­dés már csak az, hogy a tár­sa­da­lom képes‑e meg­hal­la­ni és meg­ér­te­ni az ő áldo­zat­vál­la­lá­su­kat.

Én úgy gon­do­lom, hogy mind köszö­net­tel tar­to­zunk nekik azért, amit tet­tek. Azon­ban nem sza­bad elfe­led­kez­ni a sok más csend­ben tevé­keny­ke­dő ember­ről sem, akik nap, mint nap azért tesz­nek, hogy Magyar­or­szág egy sok­kal jobb jövő­re ébred­jen idén tavasszal. De ki lesz, a követ­ke­ző, aki nyil­vá­nos­ság elé lép?

Mar­czin­ka Mátyás