Az utóbbi időben — mint olvasónk leveléből is kiderül — odáig fokozódott az online térben zajló álhírek, politikai állítások és propagandaszövegek mennyisége, hogy azok már nem csupán csak idegesítőek, hanem a mentális egészség után testi egyensúlyt is felboríthatja. Olvasónk levele következik Marczinka Mátyás tolmácsolásában.
Személy szerint én hálás vagyok minden megkeresésért, ami irányunkba érkezik. Még akkor is, ha az nem éppen pozitív, hiszen ebből fejlődhetünk. Azonban vannak levelek, amik mellett nem tudunk elmenni szó nélkül. Pont mint most Gábor levele mellett sem, aki arról panaszkodik, hogy már fizikai tünetei vannak a közösségi médiában és a plakátokon terjesztett hazugságok és a valóság közötti szakadéktól.
Egyszerűen már nem tudom elviselni azt a sok hazugságot, amit tolnak. A tetteik és a szavaik egyenesen kiütik egymást. Amikor szembejön velem egy nyilvánvaló hazugság az okosóra a kezemen egyből jelzi, hogy magas pulzusszámom.
- írja olvasónk. A kérdés: mi történik akkor, ha a közösségi média és a politikai kommunikáció átcsap az ember mentális védekezőképességének a határára, és onnan tovább a fizikai valóságba és már a pulzusunkban, és a szervezetünkben is megjelenik?
A mentális egészség és az online tér találkozása
Az, hogy valaki letiltja a politikusokat és a kormánypárti propaganda szócsöveket a közösségi médiában már nem csupán technikai döntés. Hanem egy határozott lépés: a testi és mentális egészség, a digitális biztonság megőrzésének érdekében. Amikor az ott közölt nyilvánvalóan hamis állítások és a saját valóság közti elképesztő szakadék nap mint nap tapasztalható, akkor alááshatja a bizalmat, növelheti a belső feszültséget. Mindezt olvasónk példája tökéletesen megmutatja.
A valóság és az államkommunikáció közti különbséget minden egyes nap látjuk, halljuk, érzékeljük. Kézzelfogható példa, hogy amíg a Fidesz azt állítja, hogy a magyarok átlag fizetése 704.400 forint, addig az én fizetésem alig éri el a háromszázezer forintot az állami szférában ügyintézőként dolgozva napi nyolc órában és nem vagyok egyedül ezzel. A környezetemben nagyon kevés ember van, aki kicsivel félmillió forint fölött keres havonta.
A levél után telefonon beszélgettem Gáborral. Elmondta, hogy ez a nyomás, a harag, és a kiábrándultság nem marad a fejben, hanem már a teste is reagál. Olykor egy ökölbe szorított kézzel, összeráncolt homlokkal, összezárt fogak között kipréselt anyázással vagy éppen magas pulzusszámmal. Mindez nem egyszerű hisztéria vagy túlzás.
A pszichológia régóta tudja, hogy az ismétlődő stresszhatás, a folyamatos kognitív disszonancia , — amikor az állítások és a tapasztalatok nem találkoznak - testi tüneteket is okozhat: alvászavart, szívritmusváltozást, hangulatingadozást.
Ha valaki azt gondolja: „nekem semmi bajom nem lehet”, akkor tisztában kell lenni vele, hogy a belső feszültség előbb-utóbb manifesztálódhat.
Mentális egészség: Vége van kicsi? Vége.
A helyzet már sokkal többről szól, mint politikáról: arról szól, hogy az emberi létnek van egy olyan szintje, ahol a hitelesség, a valóság és az igazságosság alapvető szükséget jelent és hosszan tartó hiánya súlyos károkat okozhat. Pont mint amikor a kormánypárt az emberek saját maguk tapasztalatikkal ellentétes állításokat mond. Ilyenkor nem csupán politikai elégedetlenség születik. Sokkal inkább egyfajta személyes válság: a „mi helyzetünk és az én helyzetem” és az állami narratíva közti szakadék. Olvasónk kérdése egyszerű, mégis súlyos:
Mikor lesz már ennek vége? Nyilvánvalóan látszik, hogy minimális a kormánypárt támogatottsága. Miért nem mondanak le és hagyják nyugodtan élni az embereket?
Gábor hozzáteszi még, hogy „ezzel nincs egyedül és nem ismer olyan embert, akinek fizetése meghaladná a félmillió forintot. Még akkor sem, ha van két gyereke és mindenfajta családtámogatást kapna.” Ez az állítás nem látszik a statisztikában. Ezt az élményt sokan tapasztaljuk meg a mindennapi valóságban.
A letiltás ideiglenes előnyt hozhat, de ez nem a végső megoldás
A digitális szelektálás manapság már elengedhetetlen. Minden tele van hirdetésekkel, agresszív szócsövekkel, amik mind a felhasználók figyelméért küzdenek. A nagy küzdelemben éppen azt felejtik el, hogy az emberek a közösségi médiát nem miattuk használja, hanem kikapcsolódást keres a mókuskerékből.
Így ha valaki úgy érzi, hogy egyes politikai oldalak, kommentfolyamok, közösségi média hírfolyamok fokozottan rombolják a lelkiállapotát, akkor a tiltás, elrejtés vagy szűrés nem gyávaság, hanem öngondoskodás.
Olvasónk Gábor példája is jól megmutatja, hogy jelen esetben a Fideszes politikusok és szócsöveik letiltása egy olyan döntés, amely a mentális egészségért született.
Jelen esetben ez a fajta tudatos kognitív ellenállás ideiglenesen megoldást hozhat, miszerint nem elég „nem elolvasni” — jó ha tudatosan reflektálunk is arra, amit látunk: miszerint az olvasott anyag az nem a saját tapasztalat. A kognitív disszonancia felismerése és tudatos kezelése csökkentheti a stresszt.
A testi jelzés nem játék!
Ha a mentális állapot jelzéseit figyelmen kívül hagyta és már a test küld intenzív és mérhető jelzéseket, mint például magas pulzus, álmatlanság, emésztési gondok, akkor ne várjunk arra, hogy majd magától elmúlik Fontos a szakember bevonása, akár pszichológus, coach vagy orvos formájában.
Sokszor segítség lehet, ha találunk egy olyan közösséget, ahol rátalálhatunk az „én is így érzem” ‑élményre. Fontos hogyha ha tudjuk, hogy mások is szembesülnek ugyanazzal a valósággal, akkor az már nem a személyes hibánk. A közös élmények, az olvasói levelek, a beszélgetések segítenek csökkenteni az elszigeteltség érzését. Ha van egy történeted, amit megosztanál, akkor írd meg nekünk a hello(kukac)wakeupmagazin.hu címre nekünk és tarts felünk!
Olvasónk levele és sok más hasonló történet arra figyelmeztet: a politikai kommunikáció, az állami narratívák és az online tér nem semlegesek. Amikor a hazugság napi rutin lesz, akkor az már nem csak idegesítő, hanem olyan tényező, amely a mentális és testi egészségünket is befolyásolja.
A támadás nem feltétlenül látványos: lehet egy-egy állítás, egy üzenet, egy képernyőn megjelenő kép vagy akár egy komment. De hatása van: csökkentheti a bizalmat, növelheti a feszültséget, terhelést jelenthet a pszichénknek és a testünknek is.
Ezért nem szégyen lépéseket tenni: elrejteni, szűrni, gondolkozni, beszélgetni. Nem csupán politikai túlélés ez. Ez az emberi lét, az önmagunkkal való kapcsolat védelme. És ha bárhol azt érezzük, hogy „egyszerűen már nem tudom elviselni”, akkor az már nem a politikáról szól. Hanem rólad és az egészségedről.