Van­nak pil­la­na­tok, ami­kor az ember tud­ja: vala­mi véget ért. Nem harag­ból, nem fáradt­ság­ból, hanem egy­sze­rű­en azért, mert a tör­té­net kerek. Idén novem­ber 3‑án, kilenc év után lezá­rul az Új Egyen­súly feje­ze­te. Soma Mama­gé­sa olda­lá­nak kilen­ce­dik szü­le­tés­nap­ja nem­csak ünnep, hanem búcsú is. A kilenc a szám­sor vége. A lezá­rás, a betel­je­sü­lés szá­ma. Mar­czin­ka Mátyás írá­sa.

Ez a gyer­me­kem volt. Sokat adott, és remé­lem, én is adtam vele.

- írja Soma Mama­gé­sa az Új Egyen­súly olda­lán meg­je­lent cik­ké­ben. Kicsit több, mint kilenc éve hal­lot­tam az Új Egyen­súly oldal­ról elő­ször. Akko­ri­ban a Mene­dék­fa pro­jek­tet csi­nál­tam és bor­zal­ma­san fog­lal­koz­ta­tott a lát­ha­tat­lan világ, ami min­ket körül­vesz. Érde­kelt min­den, ami spi­ri­tu­a­li­tás és önis­me­ret. Több akko­ri kol­lé­gám is kap­cso­ló­dott az akkor még indu­lás előtt álló por­tál­hoz. Szá­mom­ra már akkor ins­pi­rá­ló volt a kez­de­mé­nye­zés és az oldal üze­ne­te, kül­de­té­se. Most kilenc évvel később csak annyi fogal­ma­zó­dik meg ben­nem: Ja, hogy ezt így is lehet?!

Miért enged­te el Soma Mama­gé­sa az Új Egyen­súly olda­lát?

A válasz egy­sze­rű, még­is súlyos: már nem lel­ke­sít. A digi­tá­lis világ, az AI és a tar­ta­lom­gyár­tás új kor­sza­ka elhoz­ta azt a pon­tot, ahol az írás — leg­alább­is online for­má­ban — elvesz­tet­te koráb­bi fényét. Már nem lehet tud­ni, mi embe­ri, mi gépi, és az olva­sói figye­lem is elván­do­rolt: pod­ca­s­tok, vide­ók, közös­sé­gi rövid­for­má­tu­mok ural­ják a tere­pet. Osz­tot­ta meg Soma a búcsú­anya­gá­ban.

Egy jó álla­po­tú vidé­ki ház árát tet­tem bele, még­sem bánom. De már nem hiszek a jövő­jé­ben.

– vall­ja be. Az Új Egyen­súly nem rek­lá­mok­ból, hanem szív­ből élt. Pár ezer forin­tos hir­de­té­se­kért soha nem adta el magát. Most sem. Csak épp eljött az a pil­la­nat, ami­kor a csend töb­bet mond, mint egy újabb poszt.

A szá­mo­kon túl, a lezá­rás mögött hála és sze­re­tet van

Soma sokak­nak mon­dott köszö­ne­tet búcsú­írá­sá­ban, azon­ban külön hálá­ját fejez­te ki Barok Esz­ter­nek, az oldal főszer­kesz­tő­jé­nek és „kereszt­any­já­nak”. Meg­em­lí­tet­te még, hogy a szer­zők között ott volt Lana, aki a Micha­el-taní­tá­so­kat hoz­ta el magya­rul, Zen­tai Anna, aki aszt­ro­zó­fi­ai elem­zé­se­i­vel adott útmu­ta­tást, Dézsi Réka, aki anya­ság­ról és női tapasz­ta­lat­ról írt, és még sokan mások, akik a női önis­me­ret, spi­ri­tu­a­li­tás és hite­les­ség arca­it mutat­ták meg. Soma sza­va­i­val:

Csak azok mel­lett dön­töt­tünk, akik­ben hit­tünk, akik való­di érté­ket kép­vi­sel­nek, és nem fél­nek önma­guk len­ni.

Kilenc év, 312 saját cik­ket írt, és több mint 2400 írás jelent meg az Új Egyen­súly olda­lán össze­sen. A leg­több, 510 cikk önis­me­ret témá­já­ban szü­le­tett. Mögöt­te az élet­mód, kap­cso­la­tok, spi­ri­tu­a­li­tás és önki­fe­je­zés áll­tak. Az oldal lénye­ge min­dig is ez volt: való­di embe­rek való­di tör­té­ne­tei. Nem köz­he­lyek, nem sab­lo­nos taná­csok, hanem őszin­te val­lo­má­sok, gyó­gyu­lá­sok, fel­is­me­ré­sek.

Az írás mint önis­me­re­ti út

„2017-ben 82 cik­ket írtam, idén hetet” – mond­ja Soma. Ez a szám nem a lus­ta­ság, hanem az átala­ku­lás mérő­szá­ma. Az ember egy­szer csak eljut oda, hogy már nem akar min­den­áron meg­mu­tat­ni, hanem inkább meg­él­ni. Elmon­dá­sa sze­rint a 9 év alatt meg­ta­nul­ta, hogyan kell írni — szer­kesz­tet­ten, lényeg­re törő­en, embe­ri­en. Bár az online kor­szak lezá­rul, az írás meg­ma­rad az éle­té­ben: a 13. köny­ve már jövő tavasszal érke­zik, a 60. szü­le­tés­nap­já­ra.

Egy közös­ség, ami nem tűnik el

Az Új Egyen­súly test­vér­ol­da­la, az Új Kör tovább él, ahol Soma és mások online kur­zu­sai elér­he­tő­ek. Emel­lett a szá­mos egy­ko­ri szer­ző­vel talál­koz­hat­nak az olva­sók a Wake­Up Maga­zin felü­le­tén, ahol tovább foly­tat­ják a pub­li­ká­lást az Új Egyen­súly egy­ko­ri szer­zői. Így a hang, az üze­net nem vész el, csak új for­mát ölt.

És most ez az a pil­la­nat, ami­kor kinyi­tom az ujja­i­mat (mint ami­kor egy héli­u­mos lufit enge­dek el), és elen­ge­dem ezt a kilenc éves gyer­me­ke­met.

Soma Mama­gé­sa és az Új Egyen­súly csa­pa­tá­nak egy része novem­ber 8‑án szom­ba­ton 19:00 óra­kor online ese­mény­re hív­ja min­den olva­só­ját a Face­book-on, hogy közö­sen meg­ün­ne­pel­jék a por­tál szü­le­tés­nap­ját, vala­mint mél­tó módon elbú­csúz­za­nak tőle.

Soma Mama­gé­sa kiemel­te, hogy az Új Egyen­súly nem eladó

Volt, aki meg­vá­sá­rol­ta vol­na a web­ol­dalt, de Soma nemet mon­dott neki. Elmon­dás sze­rint ez a pro­jekt szá­má­ra soha nem pénz­ről szólt, hanem sok­kal inkább az érték­te­rem­tés­ről. Az oldal marad, archí­vum­ként, szel­le­mi örök­ség­ként. Mert a sza­vak, ha egy­szer őszin­ték, nem avul­nak el.

A tör­té­net vége tehát nem szo­mo­rú. Inkább tel­jes.

Az Új Egyen­súly meg­tet­te a dol­gát: taní­tott és össze­kö­tött. Most a csend ide­je jött el, és az új egyen­súly, amit mind­annyi­an kere­sünk: belül. Az ujegyensuly.hu web­ol­dal tovább­ra is fent fog marad­ni, és a sok-sok ben­ne levő kincs tovább­ra is elér­he­tő lesz archí­vum for­má­já­ban. Ha pedig lesz olyan, ami­ről úgy gon­dol­ják, hogy érde­mes beszá­mol­ni, akkor időn­ként még fris­sül is az oldal.

… és igen. Így is lehet elen­ged­ni: nem írás­sal és bánat­tal, hanem könnye­dén, öröm­mel, hálá­val és sze­re­tet­tel. Talán nekem most ezt taní­tot­ta meg az Új Egyen­súly kor­sza­ká­nak lezá­rá­sa — vagy éppen új feje­ze­te. Köszö­nöm! Külön köszö­nöm a bizal­mat, hogy bár rövid ide­ig, de Wake­Up Sales­Hou­se part­ner­ként is együtt­mű­köd­het­tünk. P.s.: Bár a cikk­ben emlí­tett „össze­ko­szo­lás” nem mi vol­tunk, mi addig nem jutot­tunk el együtt! 🙂

Mar­czin­ka Mátyás