Buda­pes­ten is kez­de­tét vet­te hiva­ta­lo­san a mexi­kói halot­tak nap­já­hoz (Día de Muertos) kötő­dő ese­mény­so­ro­zat. Sze­mé­lye­sen a mexi­kói nagy­kö­vet­asszony, Rosa­rio Ase­la Moli­ne­ro avat­ta fel az ünnep szim­bó­lu­má­nak szá­mí­tó ofren­dát a bel­vá­ro­si TODO Mexi­can Kit­chen étte­rem­ben. Az ese­mény­re szer­kesz­tő­sé­günk is meg­hí­vást kapott. De mi is ez az ünnep való­já­ban?

A mexi­kói halot­tak nap­ját sokan össze­ke­ve­rik a Hal­lo­ween-nel. Pedig az UNESCO szel­le­mi kul­tu­rá­lis világ­örök­ség részét képe­ző ünnep más gyö­ke­rek­ből táp­lál­ko­zik, hagyo­má­nya ezer évre nyú­lik vissza.

Már az azté­kok is úgy gon­dol­ták, hogy éven­te egy­szer kinyí­lik a kapu az élők és hol­tak között. A keresz­tény­ség érke­zé­sé­vel az ünnep las­san átala­kult, ám meg­tar­tot­ta néhány ősi jel­le­gét. A mexi­kó­i­ak úgy emlé­kez­nek a halot­ta­ik­ra, hogy köz­ben tud­nak nevet­ni a ter­mé­szet kör­for­gá­sán és örül­nek az élet­nek — amíg tart. Az ofren­da, vagy­is kis emlék­ol­tár az ünnep szim­bó­lu­ma, ame­lyet min­den mexi­kói csa­lád fel­ál­lít. Ide gyak­ran éte­le­ket, ita­lo­kat, virá­go­kat és sze­ret­te­ik fény­ké­pét helye­zik el.

Día de Muertos Buda­pes­ten

Idén Mexi­kó nagy­kö­vet­asszo­nya, Rosa­rio Ase­la Moli­ne­ro a TODO mexi­kói étte­rem­ben állí­tot­ta fel a hagyo­má­nyos ofren­dát. Az oltár két világ­hí­rű mexi­kói művész­nek, Fri­da Kah­lo — Die­go Rive­ra házas­pár­nak állít emlé­ket. Az oltár fel­ál­lí­tá­sá­val hiva­ta­lo­san is kez­de­tét vet­te az ünnep­ség­so­ro­zat Magyar­or­szá­gon. 

A mexi­kói Halot­tak Nap­ja mélyen gyö­ke­re­zik a mexi­kói kul­tú­rá­ban. Ez az ünnep arra emlé­kez­tet min­ket, hogy gon­dol­junk azok­ra, akik már elmen­tek, de aki­ket szí­vünk­ben min­dig meg­őr­zünk. Ebben az idő­szak­ban a csa­lá­dok össze­gyűl­nek, hogy meg­em­lé­kez­ze­nek róluk, és tisz­te­le­tü­ket tegyék ked­venc tár­gya­ik­kal, éte­le­ik­kel és egyéb emlé­ke­ik­kel. Öröm­mel tapasz­tal­juk, hogy Magyar­or­szá­gon is nő az érdek­lő­dés ezen külön­le­ges ünnep iránt. A TODO-ban nagy öröm­mel állí­tot­tuk fel Fri­da és Die­go oltá­rát, ame­lyen fény­ké­pe­ik, ked­venc agyag­fi­gu­rá­ik, éte­le­ik, sze­mé­lyes tár­gya­ik, vala­mint szen­ve­dé­lye­ik, mint a tequi­la és a ciga­ret­ta is sze­re­pel­nek.

– mond­ta Rosa­rio Ase­la Moli­ne­ro, Mexi­kó nagy­kö­ve­te. 

Az ofren­da sze­re­pe és jelen­tő­sé­ge

Rosa­rio Ase­la Moli­ne­ro kiemel­te: az oltá­ron meg­ta­lál­ha­tók a hagyo­má­nyos szim­bó­lu­mok is, pél­dá­ul gyer­tyák, ame­lyek a lel­ke­ket veze­tik az élők vilá­gá­ba, só a tisz­tu­lás jel­ké­pe­ként, vala­mint víz, hogy csil­la­pít­sa a szom­ju­kat. Emel­lett az oltá­ron nem hiá­nyoz­hat­nak a cem­pa­sú­chil virá­gok (ame­lyek az elhunyt lel­ke­ket veze­tik). A halot­tak kalácsa/kenyere (a közös­ség és az eucha­ris­tia szim­bó­lu­ma). A kopál (amely meg­tisz­tít­ja az oltárt), vala­mint a cukor­ko­po­nyák (ame­lyek a halál és annak állan­dó jelen­lé­tét jel­ké­pe­zik).

A Día de Muertos az éte­lek­ről és az ita­lok­ról is szól. Mexi­kó szer­te meg­kós­tol­ha­tó pél­dá­ul a pan de muer­to, a “halot­tak kenye­re”. Ugyan­csak a tra­dí­ció része a mole neg­ro, amely egy cso­ko­lá­dés, chi­lis, fűsze­res szósz, vala­mint a pozole — ez egy kuko­ri­ca­pör­költ chi­li­vel, lime-mal és hús­sal.

„A TODO Mexi­can Kit­chen most is a mexi­kói ott­ho­nok­ban és utcán élő kony­hai vilá­got hoz­za el étte­rem­be, Ane­ji­tos menünk ebben a pár nap­ban a Día de Muertos gaszt­ro­nó­mi­ai hagyo­má­nya köré szer­ve­ző­dik” – emel­te ki Keve Már­ton, a TODO kre­a­tív séf­je.