Sokan azt hiszik, hogy egy állatorvos élete csak csupa móka és kacagás. Ami egyfelől igaz is, hiszen aranyos kis- és nagyállatokkal foglalkozunk egész nap, akik hatalmas energiát tudnak adni nekünk. A cukiskodáson túl azonban ne felejtsük el, hogy ezek az állatok sok esetben betegen érkeznek hozzánk, és ugyanúgy mint az emberi orvoslásban itt is történnek tragédiák és halálozások. Az ilyen történetek nem csak a gazdikat viselik meg sok esetben, hanem azokat az állatorvosokat is, akik már évek óta kezelik ezeket az állatokat. Dr. Tornyi Katalin állatorvos írása.
Az állattartók sokszor elfelejtik vagy csak nem gondolnak rá, én azonban mindenképpen szeretném saját történeteim bemutatásán keresztül felhívni a figyelmet arra, hogy az állatorvosok is érző emberi lények, akik között a hivatásukkal járó kihívások és elvárások következtében kimagaslóan nagy a öngyilkosok száma. A mentális egészségmegőrzés és jóllét egyik alapfeltétele, hogy őszintén legyünk képesek beszélni munkánk során felgyűlt negatív hatásokról is és ne mindig csak a cukiskodás vigye el a főszerepet.
Bo kutya és az én történetem
Pünkösd hétfő kora reggel érkezik az üzenet, hogy Bo, az idős vizsla gyomorcsavarodás miatt az ügyeleten van a gazdájával. Reménykednek, hogy a csavar még nem teljes és a nyelőcsőbe levezetett szondával a felgyülemlett gáz még leengedhető. Azonban a gazdi elmondása szerint Bo nagyon nincs jól, így a másnap délutáni akupunktúrás kezelést szeretné lemondani. Jön egy következő üzenet, miszerint a szondás megoldás nem jött össze, Bo‑t meg kell műteni. A gyomrom azonnal görcsbe rándul és a legrosszabbtól tartok. A családomnak egy szót sem szólok az esetről, de magamban mindaddig izgulok, míg nem érkezik az első kép, ahol Bo kicsit álmos tekintettel ugyan, de már ébren pihen a műtét után.
Bo állapapota sajnos a műtét után sem kielégítő. Sőt! Folyamatosan romlik. Az intenzív utókezelés mellé így megbeszélünk neki csütörtök délutánra egy időpontot akupunktúrás kezelésre. A legrosszabbra készülve szállok ki a kocsimból a rendelő előtt. Csütörtökön ugyanis az idős vizslalány az első betegem. Terveim szerint feltűnés mentesen kukucskálok, hol és milyen állapotban fekszik Bo az autóban. De sehol sem látom. Aggódom! A több éves rendszeres kezelések során igazán a szívemhez nőtt a néha kicsit morcos, morgós, de alapjában véve csupa szeretet és vidám magyar vizsla.
Egyszer csak meglátom, hogy bár lassan és megfontoltan, de önállóan sétálgat. Egy pillanatra megkönnyebbülök. A rendelőben elfoglalja megszokott helyét. A gazdi tájékoztat a jelenlegi helyzetről. A kórjóslat nagyon rossz. A műtét után ugyanis Bo emésztőrendszerének mozgása leállt.
Ezután a szokásos akupunktúrás kezeléshez szükséges vizsgálatokat elvégeztem, majd néhány Tui Na masszázs fogás után beszúrom az akupunktúrás tűket, amiktől a „csodát” várjuk. A gazdit azonban tájékoztatom, hogy bár minden tőlem telhetőt megtettem, garantálni nem tudok semmit. Ezt ő is pontosan tudja. De mindent szeretne megtenni Bo gyógyulása érdekében. Azonban a felesleges és értelmetlen szenvedéstől szeretné megkímélni. Igazi felelős és szerető gazdi.
Diplomatikus és egyben fájó búcsú
Megbeszéljük, ha a kezelés után néhány órán belül nincs változás, az akupunktúra sem tudott segíteni, akkor sajnos el kell engedni Bo‑t. A kezelés után, a rendelő előtt váltunk még néhány szót. Kiderül, hogy Bo barátja, aki szintén járt hozzám kezelésre, nem rég távozott az élők sorából. Ez már nekem is kezd sok lenni. De erős vagyok és tartom magam. Hiszen megtanultuk, a gazdik előtt nem szabad összeomlani. De legbelül már mardos a szomorúság. Estefelé jön a hír, hogy Bo állapota nem változott, s hamarosan az örök vadászmezőkre indul. Ekkor azonban már teljesen magával ragad a szomorúság.
A számítógépem előtt ülök és lassan potyognak a könnyeim. Bo nem az én kutyám volt. De az évek alatt egy orvos-beteg kapcsolatnál több alakult ki köztem és közte. Tudtam, hogy vékony jégen táncolunk az előélete (többszörös gerincműtött, kórosan kitágult vastagbél) és a kora miatt. Tisztában voltam azzal is, hogy nem élhet ő sem örökké, s egyszer majd összeomlik a rendszer. Évek óta zsonglőrködünk Bo-val és a gazdájával, hogy minőségi életet tudjunk neki biztosítani. Voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, de ami eddig mindig sikerült, most nem.
Szakmai és egyéb kihívások egy állatorvos életében
Én egy holisztikus és integratív szemléletű állatorvos vagyok, ami annyit jelent, hogy ötvözöm a klasszikus nyugati orvoslást és az alternatív, kiegészítő módszereket (Hagyományos Kínai Orvoslás, manuálterápia, stb.) a praxisomban. Sokszor keresnek meg teljesen elkeseredett gazdik, hogy az általam alkalmazott alternatív terápiás módszerek jelentik számukra és kedvencük számár az utolsó reményt és segítsek nekik. Sok esetben tudom, hogy ha korábban érkeztek volna hozzám, akkor valóban tudtam volna segíteni a gyógyulásban.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem vagyunk se Istenek, se robotok, se pedig varázslók. Állatorvosok vagyunk! Minden módszernek megvannak a maga lehetőségei és határai. Ebből is látszik, hogy a szakmai kihívások mellett, sok esetben az állattulajdonosok velünk szemben emelt elvárásai is igen magasak.
Ha állatorvos kell, akkor menni kell
Velem történt meg az is, hogy ebédszünetben beültem a fodrászhoz, mert máskor nem volt időm elmenni. Úgy éreztem, megtehetem, hiszen nem én voltam az ügyeletes. A hajam félig volt lenyírva, mikor csörgött a telefonon, s a főnököm szólt, hogy kólikás lóhoz kellene mennem. Tudja, hogy nem én vagyok az ügyeletes, de hozzám sokkal közelebb van az istálló, mint hozzá. Kólika esetén pedig minden perc számít. - A kólika egy gyűjtőfogalom, amely minden olyan emésztőrendszeri elváltozást magába foglal, amely fájdalommal jár. A kiváltó okok, a lefolyás és ezáltal a terápia is nagyon változatos.
Mély elnézést kértem a fodrásztól, kifizettem a teljes hajvágás árát és távoztam azzal a mondattal, hogy a napokban mindenképp visszatérek, hogy be tudják fejezni a frizurámat. A kólikát sikerült a helyszínen megoldanom. Néhány nappal később sikerült visszajutnom a fodrászhoz, aki befejezte félbehagyott munkáját és újra elkérte tőlem a teljes hajvágás árát. Ezt azért kicsit inkorrektnek tartottam.
Állatorvos és az éjszakai ügyelet
Pont mint az embereknél, az állatoknál is vannak rendkívüli vészhelyzetek, amik éjszaka jelentkeznek. Volt az életemben egy időszak, amikor rengeteget éjszakáztam, ami bármennyire lelkesen is álltam hozzá mégis igencsak megviselte a szervezetemet. Saját bőrömön tapasztaltam, milyen reflexszerű válaszokat alakít ki az emberi test, ha a nappali mellett az éjszakai ügyeletet is rendszeresen el kell látnia.
Egy elég zúzós hét vége közeledett lassacskán. Péntek estig több, mint 50 órát sikerült dolgoznom, mivel a főnököm szabadságon volt. Este 10 órakor már sikerült lefeküdnöm, s ahogy a fejem a párnához ért már aludtam is. Egyszer csak csörgött a telefonom. Egyik kezemmel felvettem a telefont, míg másik kezemmel már tartottam a nadrágom és ugrottam is bele, majd húztam magamra a pulóverem. Közben csak annyit kérdeztem, mekkora a baj és hova kell menjek.
Kiderült, hogy nincs baj és nem kell sehova mennem, csak a helyi lovas klubnak most van a közgyűlése, aminek egyik napirendi pontja az iskola lovak aktuális féreghajtása. És ők csak érdeklődni szerettek volna, hogy melyik féreghajtó készítményt kellene a lovaknak adni, az mennyibe kerül és mikor tudnánk kivinni nekik. Őszintén örültem, hogy nincs baj, de meg is lepődtem, amit szótlanságomból adódóan a lovasok is észrevettek. Majd halkan megjegyezték, hogy ugye nem ébresztettek fel?
Hihetetlen felelősség hárul az állatorvosokra is
Az ember elsőre talán azt hinné, hogy csupán az emberorvosokon van hatalmas teher, miközben sokan nem gondolnak bele, hogy ugyanakkora felelősség hárul az állatorvosokra is. Itt ugyanúgy helyt kell állni, hiszen egy gazdi sok esetben ugyanúgy szeret egy állatot, mint egy hozzátartozót. A szeretet mellett azonban nem szabad elfeledkezni az érem gazdasági oldaláról sem. Az állatorvosok ugyanis nem csak kedvtelésből tartott állatokkal foglalkoznak, hanem gazdasági haszonállatokkal is.
Emlékszem, németországi munkám kezdetén mekkora terhet rótt rám az egyik tenyésztő, aki a negatív eredménnyel zárult vemhességi vizsgálat után azt mondta, hogy akkor a kancának a lehető leghamarabb mennie kell a vágóhídra, hiszen nem engedheti meg magának a további gazdasági veszteséget. A vizsgálatok és a fedeztetés költségei nem voltak olcsók, a kanca pedig már nem fiatal, a tavalyi évben sem sikerült vemhesíteni, így az ideje lejárt.
Mivel akkor még viszonylag kezdő állatorvos voltam, felhívtam a főnökömet és arra kértem, ő is vizsgálja meg a kancát, nehogy az én hibámból kerüljön oktalanul a vágóhídra. S ha hibáztam, inkább derüljön még ki időben. Szerencsémre a kanca valóban nem volt vemhes, a diagnózisom helyes volt. De nem kívánom senkinek azt a fél napot és éjszakát, ami addig telt el, míg a főnököm is el nem jutott a kancához. Ez az eset felvet egy másik fontos kérdést is: az állatorvosi ellátás költségeit.
Az állatorvosi ellátás költségei
Vajon miért kellett ennek az egyébként korábban eredményes tenyészkancának a vágóhídon landolnia? A válasz nagyon egyszerű: az eutanáziát csak indokolt esetben lehet elvégezni. S ahogy a többi állatorvosi ellátásnak, ennek is ára van. Az elhullott/elaltatott állat elszállításának pedig meghatározott feltételei és költségei vannak. Abban az esetben, ha a ló még élelmiszertermelő státuszban van és egészséges, akkor a vágóhíd fizet érte a gazdának, ahogy más gazdasági haszonállatok (pl. sertés, szarvasmarha, juh) esetében is. Ilyenkor a gazdát csak a szállítás költsége terheli és még némi pénzhez is jut.
Másik kényes téma, amiről azért érdemes szót ejtenünk, hogy a vizsgálat és a kezelés árát akkor is ki kell fizetni, ha a kezelés nem hozta meg a várt eredményt. Sajnos sok esetben még akkor sem teljesen egyértelmű sokak számára, miért is került az ellátás annyiba, amennyi, ha a gazdi kedvence meggyógyul. De ha a folyamat végén még a kedvencét is elveszíti, akkor a veszteség, a szomorúság, a tehetetlenség és a düh keveredik egymással, amit a gazdik sokszor a kezelő állatorvosra zúdítanak.
Az eutanázia az állatorvos számára sem egyszerű
Habár tudjuk, hogy az eutanázia volt az egyetlen megoldás, amikor végrehajtottuk, mégis mentálisan megterhelő főleg akkor, ha szinte mindennapos feladattá válik vagy ha akaratlanul is a gyászreakció részévé válunk.
Számomra az egyik legszomorúbb eutanáziák egyike volt, amikor egy egyedülálló, idős bácsi idős és nagyon beteg tacskóját kellett elaltatnom. A bácsi folyamatosan beszélt a kutyájához és simogatta. Amikor pedig bealtattam, fölé hajolt és a fülébe súgta, hogy sajnálja, de legalább neki már nem kell szenvedie és nyugodjon meg, mert hamarosan újra találkoznak, majd sírva fakadt.
Az állatorvos mentális egészsége
A Not One More Vet szervezet szerint mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az állatorvosok körében az átlagosnál jóval magasabb a mentális egészségügyi problémák, mint például a pszichés szorongás, a depresszió, a burn out, a különféle függőségekés, valamint az öngyilkosság előfordulása. Attól, hogy valaki kívülről erősnek, normálisnak vagy akár megközelíthetetlennek tűnik, még nem jelenti azt, hogy jól érzi magát.
Habár hazánkban kevesebb vizsgálati eredmény áll rendelkezésre, mint a tengeren túl, mégis elmondható, hogy itthon sem rózsásabb a helyzet, mint külföldön. Medvecz Réka állatorvostan hallgató és Dr. Fodor Kinga állatorvos felmérési adatai szerint hazánkban az állatorvosok több, mint 80%-a érintett a depresszió vagy a burn out vonatkozásában. Míg az amerikai állatorvosok körében csupán 61% volt érintett.
Ezen felül a magyar felmérés adatai szerint a megkérdezett állatorvosok 31,6 %-a gondolkozott már el az öngyilkosságon. Míg a válaszadó állatorvosok csupán 8,5 %-a mutat „jó” mentális állapotot.
A helyzet tehát egyáltalán nem fényes!
Az állatorvosoknak mindenképp nagy hangsúlyt kellene fordítaniuk testi és mentális egészségükre, valamint a pihenésre és a feltöltődésre is. Abban az esetben ugyanis, ha elhanyagolják önmagukat, akkor már nem lesznek képesek a hivatásukat és a küldetésüket megfelelően ellátni, azaz nem tudnak az állatokon és az állatoknak segíteni. Ennek pedig hatalmas gazdasági és (állat)egészségügyi következményei is lehetnek.
Depresszív és öngyilkossági gondolatok esetében minden esetben forduljon szakemberhez vagy hívja a 116–123-as telefonszámot, ahol segítséget nyújtanak krízis esetében. További információk ide kattintva, más lelkisegély-szolgálatok pedig itt érhetőek el.
Forrás: itt, itt, itt és itt, kiemelt kép forrása: dr. Tornyi Katalin tulajdona.
