Az őszi és téli hónapok minden évben próbára teszik lelkierőnket. Sötét és hideg van, kevesebbet vagyunk a szabadban, és kevesebbet látjuk a napot. Sokan aggódnak a nehezebb életkörülményeik miatt is. Minden adott tehát ahhoz, hogy az ember maga alatt legyen, és azt gondolja, hogy valami nincs rendben vele. Így a depresszióra való hajlam sokkal erősebb lehet, amely után jönnek a tabletták. Súlyosabb esetben akár pszichiátriára is kerülhet az ember.

Őszi és téli depresszió sokakat fenyeget

Az évnek ebben a szakában sokat lehet hallani az úgynevezett „téli depresszióról”, ami a tél beköszöntével kezdődik, és tavasszal elmúlik. Sokan éppen emiatt fordulhatnak ilyenkor orvoshoz vagy pszichiáterhez, azt feltételezve, hogy „betegségükre” segítséget kaphatnak a sötét és hideg időszak átvészelésében.

Ezzel kapcsolatban két rossz hír is van.

A depresszió bármely fajtáját (csakúgy, mint az összes többi pszichiátriai kórképet) mind a mai napig csupán a felsorolt tünetek alapján diagnosztizálják. A másik szomorú tény, hogy a depresszió kezelése döntő többségben antidepresszáns és nyugtató szerek felírásából áll. Ezeket aztán sok esetben folyamatosan szednie kell a páciensnek. – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóközleményben.

Ezekről a tablettákról gyakran állítják, hogy ma már biztonságosak, enyhe mellékhatásaik vannak és nem okoznak függőséget. Mégis, számtalan kutatás és személyes tapasztalat azt mutatja, hogy esetenként igen súlyos mellékhatásokkal járhat a szedésük.

Abbahagyni pedig sokak számára egyenesen lehetetlennek tűnik: olykor akár hónapokon vagy éveken át kell fokozatosan csökkentenie az adagokat, hogy ne okozzon bénítóan erős megvonási tüneteket. A mentális egészségügyben sajnos csak a tabletták felírása megy könnyen. A tablettákról való leszokáshoz ritkán kap hatékony segítséget az ember.

A tabletták sokszor nem oldják meg a problémát, csak elfedik azt és függőséget okozhatnak

Ugyanakkor senki sem ígérheti meg, hogy kémiai anyagok megoldhatják az életbeli problémákat, mint az emberi kapcsolatok hiánya, egy szeretett családtag elvesztése, vagy a pénzügyi válság. Szintén nem pótolhatják az alapvető testi szükségleteket sem, mint a megfelelő táplálkozást, a pihentető alvást vagy a testmozgást. Ezek hiánya közismerten okozhat mentális tüneteket, többnyire mégsem kerülnek szóba egy pszichiátriai vizsgálat során.

Az intenzív, rendszeres testmozgásról a közelmúltban több kutatás is kimutatta, hogy éppen olyan hatékonyan javítja a depressziós tüneteket, mint amennyire a pszichiáterek a felírt tablettákról állítják, ráadásul a testmozgás nem okoz súlyos mellékhatásokat, sem elvonási tüneteket.

Tehát mielőtt beletörődnénk valamilyen rejtélyes, orvosi vizsgálatokkal kimutathatatlan betegségbe, és tablettákat kezdenénk szedni rá, mindenképpen érdemes mérlegre tenni, hogy a fent felsoroltak közül minden rendben van-e. Néha a legegyszerűbbnek tűnő dolgokkal is meglepően jó változásokat érhetünk el.

Milyen jogok illetik meg az embert a pszichiátrián?

Súlyosabb esetben, akár önhibánkon kívül is kerülhetünk kényszer „gyógy” kezelésre. Azonban kevés kiszolgáltatottabb helyzet létezik manapság, mint amikor valaki bekerül egy pszichiátriai osztályra. Bár ilyen helyzetben mindenkit megilletnek bizonyos alapvető jogok, a tapasztalat szerint ezek nagyon gyakran nem érvényesülnek.

Tulajdonképpen az egyetlen hely, ahol az embert bűncselekmény hiányában is megfoszthatják személyes szabadságának alapvető jogától, egy pszichiátriai osztály vagy intézmény.

Elvileg, a törvény szerint ilyen csak akkor történhet meg, ha az illető közvetlenül és súlyosan ön- vagy közveszélyes állapotban van. A gyakorlat mégis azt mutatja: számos olyan helyzet adódhat, amikor valakit jogtalanul kényszeríthetnek pszichiátriai kezelésre.

Egy magánéleti válság is vezethet depresszióhoz, majd pszichiátriára

Egy vagyoni vagy örökösödési vita, válóper vagy gyermekelhelyezési per, vagy akár komolyabb konfliktushelyzet során is előfordulhat, hogy az egyik fél -így vagy úgy- kényszerbeutalót szerez „ellenfelének” a pszichiátriára. Aki aztán, onnan kikerülve, „pszichiátriai kórtörténettel” a háta mögött máris hátránnyal indul a fenti jogi viták bármelyikében. Ilyen esetekre az elmúlt egy-két évtizedben számos példa akadt Magyarországon is.

Az ombudsman, vagyis az alapvető jogok biztosa számos alkalommal tett már közzé olyan jelentéseket. Melyek arról számoltak be: a pszichiátriai osztályokon bizony rendszeresen sérülnek a kezeltek jogai, időnként egészen komolyan. Egy alkalommal például az emberjogi biztos azért emelte fel a szavát:

mert egy nőt – aki otthonában lett rosszul, és a pszichiátriára szállították. A kórházban levetkőztették, bepelenkázták, a bokáinál és a csuklóinál az ágyhoz kötözték, majd ájultra gyógyszerezték. Az ombudsman több jogsértést tárt fel az ügyben, és ajánlásokat tett annak érdekében, hogy ilyen esetek újból ne történhessenek.

Ha valaki kényszerrel kerül a pszichiátriára, legtöbbször fogalma sincs az őt megillető jogokról. A helyzetet rontja, hogy az ápoló személyzet ilyenkor az illetőt könnyen könyveli el „elmebetegnek”, és gyakran az illető kényszerítés elleni tiltakozását is „betegsége” részének tekintik.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány közszolgálati céllal olyan információs anyagot állított össze, amely közérthető nyelvezettel magyarázza el, milyen jogok illetnek meg valakit, aki bekerült a pszichiátriára. Az anyag az egészségügyi törvény alapján készült, és jó szolgálatot tehet akár a pszichiátriára kerülőknek, akár hozzátartozóiknak. A „Betegjogok” című információs anyag a szervezet honlapján itt érhető el.