Magyar­bán­he­gyes egy aprócs­ka, alig 2000 lel­kes köz­ség Békés vár­me­gyé­ben.  Kevés ilyen kis­te­le­pü­lés mond­hat­ja el magá­ról, hogy egy sike­res sport­klub­bal büsz­kél­ked­het. A Magyar­bán­he­gye­si Cor­vin Taek­won-do Klub az évek alatt  a régió egyik leg­si­ke­re­sebb sport­csa­pa­tá­vá nőt­te ki magát. Kol­lé­ga­nőnk, Kál­mán­né Péli Ibo­lya a klub veze­tő­jé­vel, Cas­tillo-Tamás Tíme­á­val, IV. Dan mes­ter­rel beszél­ge­tett sport­ról, a klub min­den­nap­ja­i­ról, nehéz­sé­gek­ről, győ­zel­mek­ről és a jövő­be­ni ter­vek­ről. 

Évti­ze­dek­kel ezelőtt (sőt az ismét­lé­sek­nek köszön­he­tő­en később is)  a Lin­da ‑soro­zat kap­csán egy ország ismer­te  meg a Taek­won-do‑t. Azóta sokat vál­to­zott a világ, de a Taek­won-do nap­ja­ink­ban is nép­sze­rű.

A kéz­zel és láb­bal való harc művé­sze­te, útja

Har­minc-negy­ven éve külö­nö­sen sokan szán­ták rá magu­kat, hogy beirat­koz­za­nak taek­won-do edzés­re. Isme­rő­se­im közül töb­ben, sőt, a csa­lád­ból is kerül­tek ki néhá­nyan, akik vala­me­lyik szí­nes öv meg­szer­zé­sé­ig elju­tot­tak. Magyar­bán­he­gyes­re kerül­ve a Magyar­bán­he­gye­si Cor­vin Taek­won-do Klub sike­re­i­ről is egy­re töb­bet hal­lot­tam, sőt, a klub volt veze­tő­je, Tamás József kol­lé­gám, és a jelen­le­gi veze­tő, Cas­tillo-Tamás Tímea kol­lé­ga­nőm által szin­te test­kö­zel­ből van sze­ren­csém lát­ni ezt az álta­lam cso­dált sport­ágat.

K.P.I.: Talán a lai­ku­sok is tud­ják, hogy a Taek­won-do egy  kore­ai harc­mű­vé­szet.  Miben tér el egy hagyo­má­nyos küz­dő­sport­tól?

C‑T. T.:A Taek­won-do szó sze­rin­ti for­dí­tás­ban “a kéz­zel és láb­bal való harc művé­sze­te, útja”(tae=láb, kwon-kéz, do=út, művé­szet, mód­szer).

Sze­rin­tem az “út” szó az, ami a leg­job­ban kife­je­zi azt, hogy itt egy nem­csak egy sima sport­ról van szó, hanem egy távol-kele­ti filo­zó­fi­án ala­pu­ló élet­for­má­ról.

Öt alap­ta­nunk van: Udva­ri­as­ság, Becsü­le­tes­ség, Áll­ha­ta­tos­ság, Önura­lom, Ret­tent­he­tet­len küz­dő­szel­lem. Úgy tanul­juk és tanít­juk, hogy ezek­hez az alap­el­vek­hez nem­csak az edzé­sek és ver­se­nyek során, hanem a hét­köz­na­pi élet­ben is hűnek kell len­nünk. A tes­tünk mel­lett tehát a lel­kün­ket és a jel­le­mün­ket is erő­sít­jük. 

K.P.I.: Hogyan kerül­tél kap­cso­lat­ba ezzel a sport­ág­gal?

C‑T.T.: Édes­apám, Tamás József ismer­tet­te és sze­ret­tet­te meg velem ezt a harc­mű­vé­sze­tet. Ő szü­lő­fa­lum­ban, Békés­sám­so­non kez­dett ITF Taek­won-dót oktat­ni még a nyolc­va­nas évek ele­jén, szí­nes öves­ként. Akko­ri­ban ez hatal­mas újdon­ság­nak szá­mí­tott, kevés feke­te öves mes­ter volt az ország­ban.

Én gya­kor­la­ti­lag “bele­szü­let­tem” a taek­won-dóba, ha sza­bad ilyet mon­da­ni. Amint meg­ta­nul­tam jár­ni, ott totyog­tam apu­kám mel­lett az edző­te­rem­ben. Szü­le­im mesél­ték később, hogy néhány test­rész nevét hama­rabb meg­ta­nul­tam kore­a­i­ul, mint magya­rul.

Apu­kám 1988-ban, én pedig 1995-ben let­tem I. danos mes­ter.

A klub meg­ala­ku­lá­sa

K.P.I.: Néhány éve vet­ted át a sport­egye­sü­let veze­té­sét. Mikor ala­kult meg a Magyar­bán­he­gye­si Cor­vin Taek­won-do Klub?

C‑T.T.: A magyar­bán­he­gye­si klu­bot 1997-ben ala­pí­tot­ta meg Tamás József mes­ter, miu­tán csa­lá­dunk a tele­pü­lés­re köl­tö­zött. Az évek során több nem­zet­kö­zi baj­no­kot nevelt ki, itt emlí­te­ném meg Ora­vecz Diá­nát, Süli Tama­rát, húgo­mat, Tamás Bog­lár­kát, Bar­ta Dor­inát, Pris­kin Feren­cet, De Nus­so Ricar­dót, akik mind­annyi­an EB, illet­ve VB-érmek­kel büsz­kél­ked­het­nek. Jóma­gam még a békés­sám­so­ni csa­pat szí­ne­i­ben let­tem sza­bad küz­de­lem­ben nyílt, kick ‑box Euró­pa-baj­nok. Békés­sám­so­non, ami szin­tén egy kicsiny Békés vár­me­gyei tele­pü­lés, elő­ző­leg ugyan­olyan  sike­re­sen műkö­dött a sport­egye­sü­le­tünk. Édes­apám 2019-ben sike­re­sen vizs­gá­zott V. dan foko­zat­ra, így a régió egyik rang­idős mes­te­re lett. 2022-ben saj­nos várat­la­nul elhunyt, hatal­mas űrt hagy­va maga után. Ekkor vet­tem át én a csa­pat irá­nyí­tá­sát, ami azóta is hatal­mas fel­adat és egy­ben meg­tisz­tel­te­tés szá­mom­ra.

K.P.I.: Hány fős a tag­ság?

C‑T.T.: 55–60 fő között mozog a tag­sá­gunk, ebbe bele­szá­mí­ta­nak a szü­lők, a pat­ro­ná­ló és tisz­te­let­be­li tagok is.  23–25 aktív spor­to­lónk van most,  köz­tük máso­dik osz­tá­lyos kis­gye­re­kek, válo­ga­tott spor­to­lók és meg­ta­lál­ha­tó nálunk a “vete­rán” kor­osz­tály is. 

K.P.I.: Hányan vagy­tok a válo­ga­tott keret tag­jai?

C‑T.T.:Idén négyen kerül­tünk be a magyar ITF Taek­won-do válo­ga­tott­ba: Cse­resz­nyés Lea ifjú­sá­gi kor­osz­tály­ban, Tamás Bog­lár­ka, Pris­kin Ferenc és jóma­gam fel­nőtt kate­gó­ri­á­ban kép­vi­sel­het­jük hazán­kat a nem­zet­kö­zi meg­mé­ret­te­té­se­ken.

Küz­de­lem az esély­egyen­lő­sé­gért

K.P.I.:Mi az egye­sü­le­te­tek fő cél­ki­tű­zé­se?

C‑T.T.:Édesapám sza­va­i­val élve, az egye­sü­let­nek három alap­pil­lé­re van: tömeg­sport, tehet­ség­gon­do­zás és az SNI‑s tanu­lók fej­lesz­té­se, integ­rá­ci­ó­ja. Magyar­bán­he­gye­sen és kör­nyé­kén nem túl sok spor­to­lá­si, rekre­á­ci­ós lehe­tő­sé­ge van az ember­nek saj­nos. A Cor­vin igyek­szik ezt a hiányt pótol­ni.

Amit sze­rin­tem fon­tos tud­ni rólunk, az az, hogy közös össze­fo­gás­sal, önkén­tes mun­ká­val műkö­dünk azért, hogy minél több spor­tol­ni, mozog­ni vágyó­nak tud­junk segí­te­ni. Igyek­szünk az edzé­se­ken kívül, külön­bö­ző rendezvények(bemutatók, emlék­fu­tás) által vál­to­za­tos prog­ra­mo­kat biz­to­sí­ta­ni a helyi csa­lá­dok, fia­ta­lok számára.Kiválóan kép­zett mes­te­re­ink a biz­to­sí­ték arra, hogy ha vala­ki ver­se­nyez­ni sze­ret­ne, a leg­jobb hely­re kerül.

Apu­kám éve­ken át a helyi spe­ci­á­lis isko­lá­ban taní­tott, ezért szív­ügye volt a sajá­tos neve­lé­si igé­nyű gyer­me­kek sor­sa. Mes­ter­pe­da­gó­gi­ai prog­ram­já­ban az SNI‑s és hát­rá­nyos hely­ze­tű gyer­me­kek integ­rá­ci­ó­ját kíván­ta segí­te­ni a sport, jelen eset­ben a Taek­won-do segít­sé­gé­vel. Nem sok­kal halá­la előtt jelen­tős össze­get nyert egy álla­mi pályá­za­ton ennek meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz, ami­ből fel­sze­re­lést vásá­rol­hat­tunk, és egy fan­tasz­ti­kus, integ­rált edző­tá­bor­ban vehet­tünk részt. Az SNI‑s fia­ta­lok segí­té­se szá­mom­ra is nagyon fon­tos, hiszen én is több szem­pont­ból is érin­tett vagyok neve­lé­sük­ben.

Leg­főbb célom édes­apám örök­sé­gét tovább­vin­ni, és ehhez ter­mé­sze­te­sen hoz­zá­ten­ni saját tudá­so­mat,  elkép­ze­lé­se­i­met, egyé­ni­sé­ge­met. Mes­ter­tár­sa­im­mal pró­bál­juk a hagyo­mányt az “újjal” ötvöz­ni, hogy a mai fia­ta­lok szá­má­ra is von­zó­vá tehes­sük a harc­mű­vé­sze­tet. 

K.P.I.:Mit adhat egy hát­rá­nyos hely­ze­tű, SNI‑s tanu­ló­nak a sport, a taek­won-do?

C‑T.T.: Úgy hiszem, a közös, integ­rált edzé­sek min­den­kép­pen segí­tik a tanu­lók beil­lesz­ke­dé­sét a tár­sa­da­lom­ba. Önfe­gyel­met, kitar­tást tanul­nak. Fej­lő­dik a moz­gá­suk, a gon­dol­ko­dá­suk. A már sike­re­ket elért spor­to­lók pél­da­ké­pek lehet­nek szá­muk­ra.

A ver­seny­zés egy­faj­ta kiug­rá­si lehe­tő­ség­ként is működ­het.  Egy barát­sá­gos spor­to­lói közös­ség tag­jai lehet­nek, és itt jön egy másik nagyon fon­tos dolog: az ő jelen­lé­tük is pozi­tí­van hat­hat a több­sé­gi isko­lás vagy tipi­kus fej­lő­dé­sű spor­to­lók­ra: meg­ta­nul­ják tisz­tel­ni és elfo­gad­ni a más­sá­got, tole­rán­sab­bak lesz­nek.

Taek­won-do kicsik­nek-nagyok­nak

K P.I.: Hogyan zaj­lik az után­pót­lás neve­lé­se? Miként sike­rül meg­nyer­ni a csa­lá­do­kat, hogy íras­sák be a gyer­me­kü­ket az edzé­sek­re?

C‑T.T.: Egy­elő­re közös edzé­se­ken, rész­ben együtt, rész­ben cso­port­bon­tás­ban folyik az okta­tás. Fon­tos, hogy a kez­dők lás­sák, hogyan dol­goz­nak a hala­dók és a mes­te­rek. Az is lénye­ges, hogy saját tem­pó­juk­nak, koruk­nak, szint­jük­nek meg­fe­le­lő­en eddze­nek, ezért hala­dunk gyak­ran cso­port­bon­tás­ban.

Sok­szor veszünk részt bemu­ta­tó­kon, vagy ren­de­zünk nyílt edzé­se­ket, hogy a szü­lők és a gyer­me­kek meg­is­mer­ked­hes­se­nek a sport­ág­gal.

Ilyen­kor pró­bál­juk meg­mu­tat­ni, hogy az ITF Taek­won-do milyen sok­ré­tű: a bázis­tech­ni­kák, for­ma­gya­kor­la­tok, sza­bad küz­del­mek, töréstechnikák(speciáltechnikai vagy erő­tö­ré­sek), tra­di­ci­o­ná­lis küz­de­lem gya­kor­lá­sa köz­ben akár a hob­bi­spor­to­lók, akár a ver­se­nyez­ni vágyók meg­ta­lál­hat­ják ked­ven­cü­ket. Jelen vagyunk a közös­sé­gi média felü­le­te­in, hogy minél töb­bek szá­má­ra elér­he­tő­ek legyünk. Ezúton sze­ret­ném neked ezt az inter­jút meg­kö­szön­ni, hiszen ez is egy szu­per lehe­tő­ség arra, hogy minél töb­ben meg­is­mer­hes­sék kis csa­pa­tun­kat és tevé­keny­sé­gün­ket. 

K.P.I.: Milyen kiemel­ke­dő ered­mé­nyek­kel büsz­kél­ked­het a csa­pat?

C‑T.T.: A leg­szeb­ben ter­mé­sze­te­sen a VB-és EB ara­nya­ink csil­log­nak, ezek Süli Tama­ra és Ora­vecz Diá­na nevé­hez fűződ­nek. Gyö­nyö­rű ered­mény Tamás Bogi és Süli Tami ifi csa­pat for­ma­gya­kor­lat­ban nyert bronz­ér­me a 2016-os, buda­pesi világ­ku­pá­ról, de Bar­ta Dor­ina, Cse­resz­nyés Lea és Pris­kin Feri is állt már több­ször dobo­gón Euró­pa-baj­nok­sá­gon.

Után­pót­lás ver­seny­ző­ink közül Málik Csa­ba és For­gó Fru­zsi­na is több­szö­rös nem­zet­kö­zi kupa­győz­tes, ők leg­job­ban a spe­ci­ál­tech­ni­kai és az erő­tö­rést ked­ve­lik. Nagy küz­dőnk Cas­tillo-Tamás Joa­quin, aki szin­tén több­ször szer­zett orszá­gos és nem­zet­kö­zi érmet már, Biha­ri Irin­gó for­ma­gya­kor­lat­ban úgy­szin­tén. 

Szá­mom­ra a siker szó jelen­té­se ren­ge­te­get vál­to­zott az utób­bi idő­ben. Akár magam­ról, akár a tanít­vá­nyok­ról van szó, sok­szor nem is egy érem meg­szer­zé­se jelen­ti az iga­zi siker­él­ményt, hanem mond­juk egy nehéz tech­ni­ka elsa­já­tí­tá­sa hosszas gya­kor­lás után, vagy mond­juk a ver­seny­drukk legyő­zé­se.

Az is hatal­mas dolog, hogy SNI‑s ver­seny­ző­ink több ízben áll­tak már dobo­gón “nor­mál” fej­lő­dé­sű ellen­fe­lek között. Ezek talán az iga­zi ered­mé­nyek.

A Magyar­bán­he­gye­si Cor­vin Taek­won-do Klub ver­seny­nap­tá­ra

K.P.I.: Emlí­tet­ted, hogy nem­csak edző­ként, de ver­seny­ző­ként is részt veszel a ver­se­nye­ken. Melyik ver­seny lesz a követ­ke­ző meg­mé­ret­te­tés? 

C‑T.T.:Azt most nehéz len­ne megmondani…részleges izom­sza­ka­dás­ból lába­do­zok éppen. Az EB‑n a női csa­pat tag­ja let­tem vol­na spe­ci­ál­tech­ni­kai törés­ben, de ez most saj­nos kima­rad. Ha min­den jól megy, az októ­be­ri világ­baj­nok­ság­ra már nem­csak edző­ként, hanem ver­seny­ző­ként is vissza­tér­he­tek  Porec-be, a gyö­nyö­rű hor­vát ten­ger­part­ra. Nálam a ver­seny­zést foko­za­to­san kiszo­rít­ják az edzői fel­ada­tok.

Ugyan­olyan aktí­van edzek mint eddig, de mos­ta­ná­ban inkább már csak kor­osz­tá­lyos ver­se­nye­ken indu­lok el. Azért, ha “össze­ka­pom magam”, még állom a sarat a fia­ta­lok közt is.

Egyéb­ként az én edzői és ver­seny­zői tevé­keny­sé­gem mögött egy egész csa­lá­di és bará­ti “segí­tő csa­pat” áll. Három­gyer­me­kes anyu­ka­ként és mun­ka mel­lett, a csa­lád támo­ga­tá­sa nél­kül  nem tud­nék sem edze­ni, sem taní­ta­ni,  főleg nem ver­se­nyek­re utaz­ni. Ren­ge­teg biz­ta­tást és támo­ga­tást kapok a kör­nye­ze­tem­től. Van­nak nehéz napok, ami­kor úgy érzem, “sok ez nekem”, de aztán erőt veszek maga­mon, leme­gyek a dojangba(így hív­juk az edző­ter­met kore­a­i­ul), és a tanít­vá­nyok szor­gal­ma, meg per­sze a moz­gás örö­me is, min­de­nért kár­pó­tol. Iga­zá­ból erről szól az egész: a kitar­tás­ról.   

K.P.I.: Hogyan tud­já­tok fenn­tar­ta­ni a klu­bot? Milyen támo­ga­tás­ra szá­mít­hat­tok? 

C‑T. T.: Fen­tebb emlí­tet­tem, hogy a csa­pat egy sike­res, önkén­tes össze­fo­gás­nak köszön­he­tő­en műkö­dik. Mini­má­lis tag­sá­gi díjat sze­dünk csak, ami­ből az állan­dó költ­sé­ge­in­ket fedez­zük. Mes­te­re­ink tel­je­sen ingyen taní­ta­nak. Sőt, ket­ten közü­lük saját költ­sé­gen utaz­nak hoz­zánk edzést tar­ta­ni- heten­te több­ször is — más vidé­ki váro­sok­ból. Emi­att min­den­kép­pen szük­sé­günk van anya­gi támo­ga­tás­ra. Min­den évben pró­bál­ko­zunk pályá­za­tok­kal, több-keve­sebb siker­rel. Az én veze­té­sem alatt az idei évben sike­rült elő­ször álla­mi, civil szer­ve­ze­tek szá­má­ra kiírt pályá­za­ton nyer­nünk. 

A helyi önkor­mány­zat­ra  min­dig szá­mít­ha­tunk, vala­mint fon­tos bevé­te­lünk szár­ma­zik az adó 1%-ok fel­aján­lá­sá­ból is. Volt már pél­da arra is, hogy sport­ba­rá­ta­ink szer­vez­tek gyűj­tést ver­seny­ző­ink támo­ga­tá­sá­ra.

Összes­sé­gé­ben nincs egy­sze­rű dol­gunk ezen a téren, hiszen egy sport­egye­sü­let fenn­tar­tá­sa és a fia­ta­lok ver­se­nyez­te­té­se elég költ­sé­ges fel­adat. Mivel az ITF Taek­won-do nem olim­pi­ai sport­ág, álla­mi támo­ga­tást sem kapunk. 

K.P.I.: A csa­lá­dod­ban milyen sze­re­pet ját­szik a sport?

C‑T.T.: Aktív, spor­tos éle­tet élünk. A fér­jem, Nito 2.danos  mes­ter, álta­lam ismer­te meg a taek­won-dót. Sokat segít nekem a fia­ta­lok okta­tá­sá­ban, emel­lett, sza­bad időnk­ben szí­ve­sen edzünk együtt. Nagy­fi­am, Joa­quin szin­tén velünk tart az edzé­sek­re, imád ver­se­nyez­ni is. A 12 éves Fac­un­do kézi­lab­dá­zik és foci­zik. Leg­ki­sebb gyer­me­künk, Ken­de most lesz isko­lás, őt az úszás és a kézi­lab­da vonz­za. Nagyon fon­tos­nak tar­tom, hogy spor­tol­ja­nak, és hogy ez ne egy kény­szer legyen nekik,  ezért igyek­szünk mind­egyi­kük szá­má­ra meg­ta­lál­ni azt a sport­ágat, ami közel áll a szí­vük­höz. Akár ver­se­nyez­ni sze­ret­né­nek, akár csak hob­bi­ként mozog­nak, támo­gat­juk őket. Sze­ren­csé­re nagyon moz­gé­kony gye­re­kek. Pró­bá­lunk jó pél­dá­val jár­ni előt­tük. 

K.P.I.: Milyen ver­seny­re készül­tök ebben az évben? Milyen ver­seny­szá­mok­ban?

C‑T.T.: A magyar baj­nok­ság az év leg­el­ső és leg­fon­to­sabb hazai ver­se­nye. Már­ci­us­ban ren­dez­ték meg, négy ver­seny­zőnk hat érmet szer­zett, ebből négy magyar baj­no­ki cím tulaj­do­no­sai let­tünk. Nem­rég tar­tot­ták meg a Spi­rit Open elne­ve­zé­sű nem­zet­kö­zi kupa­ver­senyt, ahon­nan öt arany‑, egy ezüst- és három bronz­érem­mel tér­het­tünk haza. Leg­utób­bi sike­re­in­ket pedig egy regi­o­ná­lis gyakorlóversenyen(Fehér Kupa-Spár­ta Kupa, Geren­dás) értük el, ahol nagy izgal­mak köze­pet­te kez­dő tanít­vá­nya­ink is kipró­bál­hat­ták magu­kat vég­re, és nagyon ügye­sen helyt­áll­tak: öt ara­nyat, két ezüs­töt és három bron­zot zse­bel­tek be. Ugyan­itt szí­nes öve­se­ink mér­le­ge két arany‑, egy ezüst- és egy bronz­érem volt.

Öröm volt végig­néz­ni a jóked­vű, egy­sé­ges, lel­kes és már nem is olyan kis csa­pa­ton!

Két itt­hon meg­ren­de­zett nem­zet­kö­zi kupa­ver­seny van még beter­vez­ve, melye­ken hala­dó­ink és mes­te­re­ink fog­nak remél­he­tő­leg reme­kel­ni. Két leg­ran­go­sabb meg­mé­ret­te­té­sünk ebben az évben a sza­ra­je­vói Euró­pa-baj­nok­ság ápri­lis végén Cse­resz­nyés Lea rész­vé­te­lé­vel(egyé­ni küz­de­lem­ben és for­ma­gya­kor­lat­ban, vala­mint csa­pat erő­tö­rés­ben), vala­mint a hor­vát ren­de­zé­sű világ­baj­nok­ság októ­ber­ben, ahol Tamás Boglárka(egyéni  és csa­pat küz­de­lem, Pris­kin Ferenc (egyé­ni és csa­pat spe­ci­ál­tech­ni­kai törés), és remé­nye­im sze­rint én magam is a magyar csa­pa­tot kép­vi­sel­jük majd. 

Szin­te biz­tos vagyok ben­ne, hogy a Magyar­bán­he­gye­si Cor­vin Taek­won-do Klub­ról, az álta­luk elért ered­mé­nyek­ről fogunk még hal­la­ni.

K.P.I.: Köszö­nöm, hogy időt szán­tál a kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­ra! Továb­bi ver­se­nye­i­tek­hez sok sikert, és nagyon jó egész­sé­get kívá­nok!

Kál­mán­né Péli Ibo­lya

_{A fotó­kat és vide­ó­kat Cas­tillo-Tamás Tímea biz­to­sí­tot­ta szá­munk­ra!}