Való­szí­nű­leg sokak­nak a víz­ke­reszt­ről első­re az jut eszé­be, hogy akkor szok­ták lebon­ta­ni a kará­csony­fát. Mit is jelent ez az ünnep, mi fűző­dik hoz­zá? Kik és hogyan ünne­pe­lik? Miért éppen víz­ke­reszt­kor szo­kás véget vet­ni a kará­cso­nyi han­gu­lat­nak?  Ennek járt most utá­na Kál­mán­né Péli Ibo­lya gyógy­pe­da­gó­gus.

A  kará­csony keresz­tény ünnep, amely­nek egyik jel­ké­pe a  a 19. szá­zad köze­pé­től a kará­csony­fa. Min­den­ki belá­tá­sa, világ­né­ze­te sze­rint díszí­ti, rej­ti alá az aján­dé­kot, illet­ve sze­di le az ünne­pek után. A kevés­bé val­lá­sos csa­lá­dok­nál elő­for­dul, hogy már janu­ár else­jét sem éri meg a kará­csony­fa, viszont a műfe­nyők korá­ban nem rit­ka, hogy vala­ki­nél még hetek­kel víz­ke­reszt után is áll.

Miért éppen víz­ke­reszt?

Maga az elne­ve­zés a víz meg­szen­te­lé­sé­nek szer­tar­tá­sá­ból ered. Ünne­pi litur­gi­á­ban való elne­ve­zé­se a görög Epip­ha­nia Domi­ni, az Urunk meg­je­le­né­se. Az epi­fá­nia ünne­pe a kele­ti keresz­tény­ség­ben a 3. szá­zad­ban, a nyu­ga­ti­ban a 4. szá­zad­ban jelent meg.

Víz­ke­reszt nap­ja az egyik leg­ősibb keresz­tény ünnep. Ehhez a nap­hoz fűző­dik Jézus Krisz­tus meg­je­le­né­sé­nek három momen­tu­ma.  Az egyik, a nap­ke­le­ti böl­csek láto­ga­tá­sa, a másik  az, hogy Jézus a Jor­dán folyó­ban ezen a napon keresz­tel­ke­dett meg, illet­ve szin­tén erre a nap­ra datál­ha­tó Jézus első cso­da­té­te­le a kánai menyeg­zőn, misze­rint  édes­any­ja kéré­sé­nek ele­get téve az elfo­gyott bor pót­lá­sá­ra a vizet  bor­rá vál­toz­tat­ta, vagy­is így  Jézus a jelen­lé­té­vel meg­szen­tel­te a kánai házat. E tör­té­net­re a ház­szen­te­lés hagyo­má­nya emlé­kez­tet.

A far­sang előtt

A keresz­tény­ség 1054-ben tör­tént ket­té­sza­ka­dá­sá­val a kato­li­kus szo­ká­sok is lehet­nek elté­rő­ek, euró­pai kul­túr­kör­ben a nyu­ga­ti keresz­tény­ség hagyo­má­nyai marad­tak fenn. A kele­ti keresz­tény­ség­ben janu­ár 6‑án Jézus meg­ke­resz­tel­ke­dé­sé­nek évfor­du­ló­ját tart­ják.

A római kato­li­kus egy­ház csak a máso­dik vati­ká­ni zsi­nat óta (1965) ünnep­li ezen a napon a nap­ke­le­ti böl­csek láto­ga­tá­sát.

A kele­ti keresz­tény­ség­ben a Juli­a­nus nap­tárt hasz­nál­ják, így kará­csony is csak janu­ár 7‑re esik, ezzel a víz­ke­reszt ünne­pe is elto­ló­dik 13 nap­pal. Víz­ke­reszt­tel vég­ző­dik a kará­cso­nyi ünnep­kor, és kez­dő­dik a far­sang idő­sza­ka.

Gás­pár, Meny­hért, Bol­di­zsár

A három­ki­rá­lyok egyes fel­té­te­le­zé­sek sze­rint Noé fia­i­nak leszár­ma­zot­tai, míg van olyan elkép­ze­lés is, hogy az akkor ismert három föld­rész (Euró­pa, Afri­ka, Ázsia) kép­vi­se­lői vol­tak. Ennek okán lehet az a magya­rá­zat arra, hogy az egyik királyt miért ábrá­zol­ják a közép­kor­tól sze­re­csen­nek. A három­ki­rá­lyok, Gás­pár, Meny­hért, Bol­di­zsár, más néven a nap­ke­le­ti böl­csek a bet­le­he­mi csil­la­got követ­ve a zsi­dók újszü­lött kirá­lyá­nak, a kis Jézus­nak köszön­té­sé­re men­tek Bet­le­hem­be, aján­dék­ba ara­nyat, mir­hát és töm­jént vit­tek a kis­ded­nek. Erről a láto­ga­tás­ról több művé­sze­ti ágban készült mara­dan­dó alko­tás, szám­ta­lan fest­mény örö­kí­tet­te meg ezt a jele­ne­tet, de József Atti­la Bet­le­he­mi kirá­lyok című ver­sé­re való­szí­nű­leg töb­ben emlé­kez­nek.

A szen­telt­víz gyó­gyí­tó ere­je

A víz­ke­reszt máso­dik evan­gé­li­u­mi tör­té­ne­té­hez 30 évet kell elő­re­ug­ra­nunk az idő­ben, ami­kor Jézust a Jor­dán folyó­ban keresz­tel­te meg Keresz­te­lő Szent János. Ettől kezd­ve taní­tott Jézus. Keresz­te­lé­sé­nek emlé­ké­re janu­ár 6‑a az ünne­pi keresz­te­lé­sek nap­ja a kato­li­kus egy­ház­ban. Víz­ke­reszt­kor a szent­mi­sét vég­ző pap vizet szen­tel a szer­tar­tás ele­jén. A szen­telt­víz­nek már évszá­za­dok­kal koráb­ban gyó­gyí­tó hatást tulaj­do­ní­tot­tak, vit­tek belő­le az embe­rek az ott­ho­na­ik­ba is.

Hin­tet­tek belő­le a cse­cse­mők böl­cső­jé­re, a meny­asszony koszo­rú­já­ra és a halott kopor­só­já­ra.

Ki gon­dol­ná, hogy a 15. szá­zad­ból ered a ház­szen­te­lés hagyo­má­nya? Egyes helye­ken a mai napig szo­kás, hogy a pap szen­telt­víz­zel meg­hin­ti a ház helyi­sé­ge­it, majd (meg­szen­telt kré­tá­val) a szem­öl­dök­fá­ba írja az adott év dátu­mát és a G. M. B. betű­ket, a három­ki­rá­lyok kez­dő­be­tű­it. 20 + G + M + B + 25. Ere­de­ti­leg az áldás kez­dő­be­tű­it tar­tal­maz­ta, vagy­is Chris­tus Man­si­on­em Bene­di­cat ( Krisz­tus áld­ja meg e házat).

Szen­telt­víz torok­fá­jás­ra, him­lő­re

Mint más ünne­pek­hez, víz­ke­reszt­hez kötőd­ve is külön­bö­ző hagyo­má­nyok ala­kul­tak ki az évszá­za­dok során. Szo­kás­sá vált a szen­telt­víz haza­vi­te­le. A szen­telt­vi­zet a beteg­sé­gek és ron­tás ellen is hasz­nál­ták, sőt, még az álla­tok­kal is itat­tak belő­le, szin­tén a beteg­ség elke­rü­lé­se cél­já­ból. Igye­kez­tek a szen­telt­vi­zet egész évben az ártó bajok ellen hasz­nál­ni, ha eset­leg kima­radt vala­mennyi belő­le, akkor a kút vizé­be öntöt­ték.

Hagyo­má­nyok víz­ke­reszt­kor

A 16. szá­zad­tól a víz­ke­reszt ünne­pen csil­la­gé­ne­ket éne­kel­tek, és a három­ki­rály­já­rás is ekkor­tól kez­dő­dött. A kato­li­kus egy­ház a koráb­bi évszá­za­dok­ban dra­ma­ti­kus játé­kok­kal pró­bál­ta elját­sza­ni, és így hat­ni a hívek­re, a bib­li­ai tör­té­ne­te­ket. A nap­ke­le­ti böl­csek láto­ga­tá­sát gye­re­kek adták elő. Díszes papír­sü­ve­get visel­tek, és elma­rad­ha­tat­lan kel­lé­kük volt a bet­le­he­mi csil­lag. Ház­ról ház­ra jár­tak, éne­kel­tek, cse­ré­be ado­mányt, édes­sé­get, finom­sá­go­kat kap­tak.

A közép­kor­ban a kará­csony­fát szo­kás volt eléget­ni ezen a napon, de a tűz­re dobás előtt egy ágat eltet­tek a fából, és a szent­kép mel­lé vagy mögé helyez­ték, azzal a szán­dék­kal, hogy a gonosz, ter­mé­szet­fe­let­ti erő­ket távol tart­sa a ház­ban. Magyar­or­szá­gon csak később, a 19. szá­zad köze­pé­től ter­jedt el a kará­csony­fa díszí­té­se. A kará­cso­nyi ünnep­kor végén leszed­ték a kará­csony­fát, utá­na kez­dőd­he­tett a far­san­gi idő­szak. Egy jel­ké­pes modern­ko­ri ritu­á­lé a meg­hit­tebb, csen­de­sebb kará­cso­nyi és a vidám, moz­gal­mas far­san­gi idő­szak elvá­lasz­tá­sá­ra.

Víz­ke­resz­ti szo­ká­sok a nagy­vi­lág­ban

Víz­ke­reszt­hez fűződ­ve külön­fé­le szo­ká­sok ala­kul­tak ki a világ keresz­tény orszá­ga­i­ban, ame­lyek­ből jó pár még ma is fenn­ma­radt.

Orto­dox szo­kás volt, hogy a tisz­ta­szo­ba pad­ló­já­ra, a bet­le­he­mi jászolt idéz­ve szal­mát szór­tak, és azon alud­tak. A gye­re­kek a kato­li­kus három­ki­rály­já­rás­hoz hason­ló­an eljár­tak az idő­sek­hez kán­tál­ni, ala­kos­kod­ni. Szin­tén orto­dox szo­kás az, hogy a papok, vagy­is a pópák a víz­be dob­tak egy fake­resz­tet, amit a hívek meg­pró­bál­tak kime­ne­kí­te­ni. Víz­ke­reszt éjsza­ká­ján ez a jeges für­dő­zés egy­faj­ta ritu­á­lis meg­tisz­tu­lás még ma is élő szo­kás Bul­gá­ri­á­ban, Orosz­or­szág­ban. Olasz­or­szág­ban ezen a napon meg­je­le­nik Befa­na, a jó boszor­kány, aki aján­dé­kot hagy a  jó gye­re­kek­nek. Spa­nyol­or­szág­ban, Por­tu­gá­li­á­ban, latin-ame­ri­kai orszá­gok­ban szo­kás ezen a napon süte­ményt süt­ni, és a süti­be apró aján­dé­kot, király­fi­gu­rát, kis Jézust, játék­ko­ro­nát rej­te­ni. Aki meg­ta­lál­ja, egész nap visel­he­ti a nap kirá­lya címet.

Talán az egyik leg­szim­pa­ti­ku­sabb víz­ke­resz­ti szo­kást Íror­szág­ban tart­ják: ezt a napot a nők ünne­pé­nek tart­ják, és a fér­fi­ak főz­nek és vég­zik a házi­mun­kát. Szo­kás ezt úgy is meg­ün­ne­pel­ni, hogy a víz­ke­reszt­hez leg­kö­ze­leb­bi vasár­nap dél­után tar­ta­nak egy csa­jos prog­ra­mot, és elmen­nek együtt sütiz­ni.

Az új esz­ten­dő­vel, 2025-tel egy új feje­zet kez­dő­dött min­den­ki éle­té­ben. Jó egész­sé­get és sok sikert kívá­nok az új feje­zet tar­tal­mas meg­töl­té­sé­hez! Akár­med­dig is áll­jon a kará­csony­fa az ünne­pek után, ne feled­jük, 11 és fél hónap múl­va ismét kará­csony!

Kál­mán­né Péli Ibo­lya

_{For­rás: itt}, _itt, _{itt és itt Kiemelt kép for­rá­sa: Can­va — Pexels by Dmitry Demi­dov}