Rég­óta ter­vez­tük, hogy beve­ze­tünk egy új rova­tot a Wake­Up Maga­zin­nál, azon­ban vala­hogy min­dig min­den fon­to­sabb volt. Most, hogy Magyar­or­szág vég­re elkez­dett gyó­gyul­ni, és maga mögött hagy­ni a bal­sor­sot, ami régen tépett min­ket, talán nem is kezd­het­nénk aktu­á­li­sabb zené­vel, mint ami­re Magyar Péter szín­pad­ra vonult elmon­da­ni győ­zel­mi beszé­dét a 2026-os ország­gyű­lé­si válasz­tá­sok után, ápri­lis 12-én. Mar­czin­ka Mátyás aján­ló­ja.

Új rova­tunk­ban min­den héten egy olyan zene­mű­vet muta­tunk be, amely vala­mi­lyen okból meg­ha­tá­roz­ta a köz­be­szé­det, a kul­tú­rán­kat vagy éppen a min­den­nap­ja­in­kat.

Van­nak pil­la­na­tok, ami­kor a zene töb­bé válik pusz­ta alá­fes­tés­nél. Egy­sze­rű­en szim­bó­lum­má neme­se­dik a a tör­té­né­sek miatt. Ami­kor Magyar Péter a válasz­tá­si győ­zel­met köve­tő­en a gra­tu­lá­ci­ót és hálát kife­je­ző embe­rek gyű­rű­jé­ben vonult a szín­pad felé a hang­szó­rók­ból fel­csen­dü­lő Frank Sinat­ra-klasszi­kus, a „My Way”, így a pil­la­nat azon­nal értel­met nyert. A dal válasz­tá­sa nem csu­pán esz­té­ti­kai dön­tés volt, hanem egy­faj­ta poli­ti­kai hit­val­lás is az elmúlt két év viha­ros mene­te­lé­se után.

Miért pont a My Way?

Azt nem tud­ni, hogy tuda­tos volt‑e a szám válasz­tás vagy a pil­la­nat hoz­ta magá­val. A My Way ere­de­ti­leg egy fran­cia san­zon (Comme d’ha­bi­tu­de) angol nyel­vű átdol­go­zá­sa, amely Paul Anka szö­ve­gé­vel és Sinat­ra utá­noz­ha­tat­lan elő­adás­mód­já­ban vált a maga­biz­tos­ság, az egyé­ni út és a nehéz­sé­gek­kel való szem­be­né­zés him­nu­szá­vá. A szö­veg köz­pon­ti gon­do­la­tai töké­le­te­sen rímel­tek a válasz­tá­si kam­pány nar­ra­tí­vá­já­ra:

• A szem­be­né­zés: “I faced it all and I sto­od tall” (Min­dent vál­lal­tam, és emelt fővel áll­tam).
• Az egye­di út: “I did it my way” (A magam útját jár­tam).
• A meg­bá­nás hiá­nya: A dal nem a hibát­lan­ság­ról szól, hanem arról, hogy az ember a saját meg­győ­ző­dé­se sze­rint cse­le­ke­dett, még ha az árat meg is kel­lett fizet­nie érte.

A dal­szö­veg magya­rul és ango­lul

Kul­tu­rá­lis vissz­hang

A válasz­tá­si éjsza­ka óta a közös­sé­gi médi­át elárasz­tot­ták a dal fel­dol­go­zá­sai és a győ­zel­mi beszéd kép­so­rai alá vágott Sinat­ra-dal­la­mok. Érde­kes­ség, hogy a dal nép­sze­rű­sé­ge a hazai strea­ming plat­for­mo­kon is meg­ug­rott: a magyar hall­ga­tók köré­ben 300%-kal nőtt a leját­szá­sok szá­ma az elmúlt napok­ban.

„Vége van, az út utol­só sza­ka­szá­hoz értem…” – kez­dő­dik a dal. Magyar Péter szá­má­ra azon­ban ez a zene nem a lezá­rást, hanem egy új feje­zet kez­de­tét jelez­te, ahol a „saját út” immár az ország útja is lesz.

Így a hét zené­je nem is lehet­ne más, mint Frank Sinat­ra által elő­adott My Way. Egy­ben meg­ra­gad­nám az alkal­mat, hogy gra­tu­lál­jak ahhoz a mér­he­tet­len sok mun­ká­hoz, szer­ve­zés­hez, amit a párt meg­ala­kí­tá­sa meg­kí­vánt. Gra­tu­lá­lok min­den magyar­nak, hogy mind­ezt meg­cse­le­ked­te, akár egy sza­va­zat­tal, akár önkén­tes mun­ká­val, vagy bár­mi­lyen más for­má­ban, de hoz­zá­já­rult a rend­szer­vál­tás­hoz. Neked mi a véle­mé­nyed a dal­vá­lasz­tás­ról?

Mar­czin­ka Mátyás