A Har­ry Pot­ter-uni­ver­zum évti­ze­dek óta gene­rá­ci­ók kép­ze­le­tét moz­gat­ja meg világ­szer­te, ahogy az enyé­met is. Gya­kor­la­ti­lag a köny­vek­kel együtt nőt­tem fel, 16 alka­lom­mal olvas­tam, rág­tam át magam raj­tuk, így úgy gon­do­lom, vér­be­li rajon­gó­nak vall­ha­tom magam, és ezzel nem vagyok egye­dül az ország­ban. Herczeg-Kiss Bet­ti­na aján­ló­ja.

A meg­nyi­tó ese­mény külö­nö­sen nagy figyel­met kapott, és lehe­tő­ség nyílt arra is, hogy a láto­ga­tók az elsők között tapasz­tal­ják meg, mit is kínál az ins­tal­lá­ció. Az első benyo­má­sok alap­ján bát­ran kije­lent­he­tő, hogy a kiál­lí­tás ambí­ci­ó­zus vál­lal­ko­zás. Ugyan­ak­kor az élmény össz­ké­pe árnyal­tabb annál, mint amit a kez­de­ti lel­ke­se­dés sugall.

Lát­vány és han­gu­lat: erős nyi­tás, nehéz meg­kö­ze­lít­he­tő­ség

A Har­ry Pot­ter: A Kiál­lí­tás meg­nyi­tó­já­nak han­gu­la­ta feb­ru­ár 6‑án a Green Event Hall-ban Szent­end­rén kife­je­zet­ten erős és már-már meg­ha­tó volt. A komp­lex, több terem­ből álló kiál­lí­tást a War­ner Bros. Dis­co­very Glo­bal Expe­ri­en­ces, az Ima­gi­ne Exhi­bit­ions és az Even­tim Live közö­sen mutat­ta be az érdek­lő­dők­nek.

Az élmény­ből vala­me­lye­set elvett, ha nem autó­val érke­zett az ember, a tömeg­köz­le­ke­dés­sel való meg­kö­ze­lít­he­tő­ség sok kel­le­met­len­sé­get oko­zott.

A szer­ve­zők nagy hang­súlyt fek­tet­tek arra, hogy a láto­ga­tók már az érke­zés pil­la­na­tá­tól egy külön­le­ges atmosz­fé­rá­ba csöp­pen­je­nek. A sötét falak, a fény­tech­ni­ka, a zenei alá­fes­tés és a gon­do­san meg­ter­ve­zett vizu­á­lis ele­mek hatá­so­san idéz­ték meg a jól ismert Har­ry Pot­ter varázs­vi­lág han­gu­la­tát.

Tom Zal­ler, az Ima­gi­ne Exhi­bit­ions elnök-vezér­igaz­ga­tó­ja is részt vett a meg­nyi­tón. A beszé­dé­ben elmond­ta, hogy milyen öröm szá­má­ra, hogy Magyar­or­szág­ra is el tud­ták hoz­ni a kiál­lí­tást, illet­ve hálás volt a szá­mí­tá­so­kon felü­li érdek­lő­dé­sért.

A közön­ség han­gu­la­ta is ezt tük­röz­te, a jelen­lé­vők között sok volt a lel­kes rajon­gó, töb­ben jel­mez­ben érkez­tek, és ter­mé­sze­te­sen inf­lu­en­sze­rek­ben sem volt hiány. Nagyon kel­lett figyel­nem arra, hogy ne hason­lít­sam össze a Lon­don­ban talál­ha­tó Har­ry Pot­ter Stu­dio-val, ami töb­bé-kevés­bé sike­rült is.

Tema­ti­kus terek és vizu­á­lis meg­va­ló­sí­tás

A kiál­lí­tás több, egy­mást köve­tő tema­ti­kus tér­ből áll, ame­lyek a Har­ry Pot­ter-tör­té­ne­tek iko­ni­kus hely­szí­ne­it és tár­gya­it idé­zik meg. A láto­ga­tók talál­koz­hat­nak jel­me­zek­kel, dísz­le­tek­kel és külön­bö­ző kel­lé­kek­kel, ame­lyek a fil­mek vilá­gát hoz­zák köze­lebb. Belé­pés­kor a kar­sza­la­gun­kat regiszt­rál­va választ­ha­tunk magunk­nak házat, illet­ve az ada­ta­ink meg­adá­sá­val emlé­ke­ket gyűjt­he­tünk. Ahogy belé­pünk az első terem­be, fel­ke­rü­lünk a Teker­gők tér­ké­pé­re.

Mikor a nevem fel­vil­lant a tér­ké­pen, az az érzé­sem támadt, hogy újra gye­rek vagyok, és alig vár­tam, hogy tovább halad­junk.

A vizu­á­lis kivi­te­le­zés szá­mos pon­ton kife­je­zet­ten erős. Egyes ins­tal­lá­ci­ók rész­let­gaz­dag­sá­ga és mére­te való­ban lenyűg­őző, és képes arra, hogy rövid idő­re meg­te­remt­se az isme­rős varázs­vi­lág illú­zi­ó­ját. Ezek a részek külö­nö­sen jól működ­nek, és egy­ér­tel­mű­en a kiál­lí­tás erős­sé­gei közé tar­toz­nak.

Inter­ak­ti­vi­tás: jó irány, vegyes meg­va­ló­sí­tás

A szer­ve­zők inter­ak­tív ele­mek­kel is igye­kez­tek bevon­ni a láto­ga­tó­kat a Har­ry Pot­ter- fil­mek vilá­gá­ba. Külön­bö­ző játé­kos ins­tal­lá­ci­ók, „varázs­lá­si” lehe­tő­sé­gek és fotó­pon­tok vár­ják az érdek­lő­dő­ket, ame­lyek első­sor­ban az élmény­ala­pú befo­ga­dást erő­sí­tik.

Az inter­ak­ti­vi­tás kon­cep­ci­ó­ja kife­je­zet­ten pozi­tív volt, azon­ban a kivi­te­le­zés nem min­den eset­ben egyen­le­tes. Egyes pon­to­kon tor­ló­dás ala­kult ki, más­hol az inst­ruk­ci­ók nem vol­tak egy­ér­tel­mű­ek. Ezek a kisebb szer­ve­zé­si és hasz­nál­ha­tó­sá­gi prob­lé­mák ugyan nem ront­ják le tel­je­sen az élményt, de érzé­kel­he­tő­en csök­ken­tik annak gör­dü­lé­keny­sé­gét.

Tar­tal­mi mély­ség: nagyobb hiá­nyos­ság

A kiál­lí­tás egyik leg­fon­to­sabb kér­dé­se az, hogy mennyi­re képes töb­bet nyúj­ta­ni pusz­ta lát­vány­nál. Ebben a tekin­tet­ben már árnyal­tabb a kép.

Bár a vizu­á­lis ele­mek erő­sek, a tar­tal­mi mély­ség több pon­ton is hiá­nyos­nak tűnik. A kiál­lí­tás kevés­bé fókusz­ál a Har­ry Pot­ter-világ rész­le­te­sebb bemu­ta­tá­sá­ra. Ez külö­nö­sen azok szá­má­ra fel­tű­nő, akik mélyebb bete­kin­tést vár­ná­nak a Har­ry Pot­ter-uni­ver­zum műkö­dé­sé­be.

Az az érzé­sem volt végig, hogy min­den­ből kapunk, de csak egy keve­set. Mire iga­zán bele tud­tam vol­na merül­ni egy-egy jele­net­be vagy dísz­let­be, eset­leg játék­ba, már vége is lett.

Ráadá­sul a játé­ko­kat csak egy-egy alka­lom­mal lehe­tett kipró­bál­ni, a kar­kö­tő követ­ke­ző érin­té­sé­re már jelez­te a rend­szer, hogy ezzel a kül­de­tés­sel végez­tem. Az ins­tal­lá­ci­ók egy része kevés­bé kínál nar­ra­tív vagy infor­má­ci­ós több­le­tet.

A Har­ry Pot­ter: A kiál­lí­tás végén egy aján­dék­bolt is vár­ja a láto­ga­tó­kat, ahol az uni­ver­zum külön­le­ges darab­jai közül lehet ked­vünk­re válo­gat­ni. A kíná­lat iga­zán han­gu­la­tos és sok­szí­nű: finom kidol­go­zá­sú éksze­rek, stí­lu­sos ruhák, Vaj­sör, note­szek, plüs­sök között tudunk válo­gat­ni.

Egye­net­len élmény

A Har­ry Pot­ter-kiál­lí­tás másik jel­lem­ző­je az egye­net­len­ség. Van­nak kife­je­zet­ten erős, emlé­ke­ze­tes terek, ame­lyek vizu­á­li­san is, han­gu­lat­ban is kiemel­ked­nek (pl. a pár­baj Har­ry és Vol­de­mort között), ugyan­ak­kor akad­nak olyan részek is, ame­lyek kevés­bé kidol­go­zott­nak tűn­nek, és hamar tovább “zavar­ják” az érdek­lő­dőt.

Ez a hul­lám­zás meg­tö­ri az élmény foly­to­nos­sá­gát. A láto­ga­tók nehe­zeb­ben tud­nak végig ugyan­ab­ban az inten­zív, magá­val raga­dó álla­pot­ban marad­ni, ami egy ilyen tema­ti­kus kiál­lí­tás ese­té­ben fon­tos len­ne. Ért­he­tő, hogy van­nak “pihe­nő-pon­tok”, hogy a láto­ga­tók ne fárad­ja­nak el, de több eset­ben ezek hosszú­ra nyúl­nak, és elve­szít­jük menet köz­ben a fókuszt.

Elvá­rá­sok és való­ság

Egy Har­ry Pot­ter-tema­ti­ká­jú kiál­lí­tás ese­té­ben az elvá­rá­sok ele­ve maga­sak. A fran­chise glo­bá­lis nép­sze­rű­sé­ge és rész­let­gaz­dag vilá­ga miatt a közön­ség nem csu­pán lát­ványt, hanem komp­lex élményt vár.

A magyar kiál­lí­tás ezt rész­ben tel­je­sí­ti: vizu­á­li­san erős, han­gu­la­tá­ban időn­ként kife­je­zet­ten hatá­sos. Ugyan­ak­kor nem min­den eset­ben képes elér­ni azt a mély­sé­get és immer­szi­ót, amely a tel­jes “beszip­pan­tó” élmény­hez szük­sé­ges.

Kinek aján­lott?

Első­sor­ban ide­á­lis válasz­tás azok­nak:

• Har­ry Pot­ter rajon­gók­nak,
• akik lát­vá­nyos, könnyen befo­gad­ha­tó prog­ra­mot keres­nek,
• sze­ret­né­nek köze­lebb­ről talál­koz­ni a Har­ry Pot­ter-világ iko­ni­kus ele­me­i­vel, és még nem isme­rik a varázs­vi­lá­got,
• csa­lá­di vagy bará­ti kikap­cso­ló­dás­ként tekin­te­nek az ese­mény­re.

Összeg­zés

A kiál­lí­tás meg­te­kin­té­se után A tanú iko­ni­kus mon­da­ta jutott eszem­be: “Kicsit sár­gább, kicsit sava­nyúbb, de a mienk.” Az erős indí­tást köve­tő hiá­nyos­sá­gok azt az érzést kel­tet­ték ben­nem, hogy hiá­ba pro­fesszi­o­ná­li­sak a dísz­le­tek, hiá­ba van min­den­hez magya­rá­zat írva, vala­mi még­is hiány­zik. Vala­mi hiány­zik, amit nehéz sza­vak­ba önte­ni, de talán éppen az a meg­fog­ha­tat­lan varázs, az a finom atmosz­fé­ra, amely a Har­ry Pot­ter-uni­ver­zu­mot iga­zán élhe­tő­vé és átél­he­tő­vé teszi. Enél­kül a leg­lát­vá­nyo­sabb dísz­le­tek is csak kulisszák marad­nak.

Herczeg-Kiss Bet­ti­na