Ápri­lis 2‑án, 19:00-kor került fel a Friz­bi TV You­Tu­be-csa­tor­ná­já­ra Orbán Vik­tor és Haj­dú Péter beszél­ge­té­se. A műsor ezi­dá­ig 929 ezer meg­te­kin­tést ért el. A nézői kom­men­tek szé­les spekt­ru­mot ölel­nek fel — a rajon­gás­tól a kéte­lyen át, a kri­ti­kus véle­mé­nye­kig — jól tük­röz­ve a magyar köz­élet meg­osz­tott­sá­gát. Gyen­ge-Rusz Anett össze­fog­la­ló­ja.

A beszél­ge­tés elké­szí­té­sé­re vél­he­tő­en az idén meg­je­lent „Tava­szi szél – Az ébre­dés” című film tár­sa­dal­mi és média­vissz­hang­ja miatt volt szük­ség.

A Beköl­töz­ve Haj­dú Péter­hez című műsor gyors és egy­sze­rű mód­ja volt annak, hogy a poli­ti­kai kom­mu­ni­ká­ció ref­lek­tál­jon a film hatá­sá­ra. A han­gu­lat foko­zá­sá­ra a műfaj for­má­tu­mán is csa­var­tak egyet. Míg a koráb­bi epi­zó­dok­ban a ven­dé­gek köl­töz­tek be Haj­dú Péter­hez, most Orbán Vik­tor lát­ta ven­dé­gül a műsor­ve­ze­tőt. A cél való­szí­nű­leg az volt, hogy ne csu­pán az állam­főt, hanem embe­ri olda­lát hoz­zák köze­lebb a nézők­höz.

A vissz­hang azon­ban koránt­sem egy­sé­ges.

A kom­men­tek jól mutat­ják, mennyi­re meg­osz­tó karak­ter maradt Orbán Vik­tor a magyar köz­élet­ben. A válo­ga­tás­nál fenn­tar­tás­sal kel­lett kezel­ni a hoz­zá­szó­lá­so­kat, hiszen a Telex több alka­lom­mal buk­ta­tott már le kamupro­fi­lo­kat, akik pozi­tív kom­men­tek­kel lát­ják el a tar­tal­ma­kat. Azon­ban fel­té­te­lez­zük, van­nak még olya­nok, akik tovább­ra is őszin­te cso­dá­lat­tal beszél­nek Orbán­ról és poli­ti­kai mun­kás­sá­gá­ról:

„Imá­dom! Köszön­het­jük a Jó Isten­nek, hogy van nekünk.
Rész­vé­tem azok­nak, aki­ket túl­sá­go­san elva­kít a saját siker­te­len­sé­gük­ből faka­dó gyű­lö­let ahhoz, hogy tisz­tán lás­sák milyen kivált­sá­gos hely­zet­ben van Magyar­or­szág, és milyen sokat tett Orbán Vik­tor az elmúlt 30+ évben, hogy ez így legyen. Saj­ná­lom őket, mert lema­rad­nak vala­mi nagyon jóról.”

„Milyen cso­dá­la­to­san okos, bölcs, alá­za­tos ember Orbán Vik­tor. Egy külön­le­ges tehet­ség, lenyű­gö­ző beszéd­del, humor­ral és nagy­fo­kú ember­sze­re­tet­tel. Köszön­jük a sors­nak, hogy ide küld­te a sors jó hely­re, leg­jobb idő­ben. Isten tart­sa meg soká­ig!!!”

A kom­ment­fo­lyam ugyan­ak­kor nem­csak lel­kes támo­ga­tói han­go­kat mutat. Meg­je­len­tek dip­lo­ma­ti­ku­sabb, két­ér­tel­mű hoz­zá­szó­lá­sok is:

„Nagyon bízom ben­ne, hogy most is sike­rül a leg­al­kal­ma­sab­bat meg­vá­lasz­ta­nunk a 15 mil­lió magyar veze­tő­jé­nek.”

Mások pedig inkább szkep­ti­ku­san vagy kri­ti­ku­san rea­gál­tak:

„Tip­pel­jük meg hány perc­nek kell eltel­nie mire a hábo­rút elő­ször emlí­ti.”

„A leg­ször­nyűbb, hogy van aki ezt a szín­já­té­kot elhi­szi…”

A reak­ci­ók sok­fé­le­sé­ge jól mutat­ja a magyar tár­sa­da­lom poli­ti­kai törés­vo­na­la­it. Orbán Vik­tor sze­mé­lye egy­szer­re képes rajon­gást kivál­ta­ni és éles kri­ti­kát gene­rál­ni — kevés olyan poli­ti­kai sze­rep­lő van ma az ország­ban, aki ennyi­re meg­osz­tó.

A beszél­ge­tés­ben Haj­dú Péter sze­re­pe másod­la­gos volt. Haj­dú két­ség­te­le­nül gya­kor­lott ripor­ter, aki szin­te bár­ki­vel képes inter­jút készí­te­ni. A műsor­ban azon­ban inkább az volt a fel­ada­ta, hogy plat­for­mot biz­to­sít­son a meg­szó­la­lás­hoz. A hang­súly a minisz­ter­el­nök nar­ra­tí­vá­já­ra helye­ző­dött.

Köz­pon­ti motí­vum­ként Orbán olyan poli­ti­kai sze­re­pet válasz­tott, aki a múlt tör­té­ne­te­i­ből épí­ti iden­ti­tá­sát, miköz­ben a jelen las­san elmoz­dul mel­let­te. A nosz­tal­gi­kus tónus, a sze­mé­lyes tör­té­ne­tek és a poli­ti­kai pálya hosszú ívé­nek fel­idé­zé­se — akar­va vagy aka­rat­la­nul — ezt az érzést erő­sí­tet­te. Egy dol­got azon­ban nehéz len­ne elvi­tat­ni: Orbán Vik­tor egy­kor kivá­ló poli­ti­kus volt. Rit­ka reto­ri­kai képes­sé­gek­kel ren­del­ke­zett, és ösz­tö­nö­sen érez­te a poli­ti­ka dra­ma­tur­gi­á­ját. Nem vélet­len, hogy hosszú időn át nem akadt a magyar poli­ti­ká­ban való­di ellen­fe­le.

Ha vala­ha egy asz­tal­hoz ülnék vele, való­szí­nű­leg tátott száj­jal hall­gat­nám a tör­té­ne­te­it. Egy ilyen pálya mögött ren­ge­teg sze­mé­lyes és tör­té­nel­mi tapasz­ta­lat áll. Azt is gon­do­lom, hogy Orbán Vik­tor remek nagy­apa lehet, aki hagyo­má­nyok­kal, emlé­kek­kel és tanul­sá­gok­kal gaz­da­gít­ja az uno­kái éle­tét.

A poli­ti­ka azon­ban könyör­te­len műfaj. Nem a múlt érde­mei, hanem a jelen alkal­mas­sá­ga szá­mít. Min­den kor­szak eléri azt a pon­tot, ami­kor a leg­na­gyobb sze­rep­lő­i­nek is át kell adni­uk a helyü­ket. Ápri­lis 12-én pedig eldől, hogy Orbán Vik­tor szá­má­ra is elérkezett‑e ez a pil­la­nat.

Gyen­ge-Rusz Anett