Sok szü­lő­ben is szo­ron­gást kelt az isko­la­kez­dés, külö­nö­sen, ha a gye­rek étel­ér­zé­keny vagy figye­lem­za­var­ral él. Virágh Haj­nal­ka élet­mód-tanács­adó, neu­ro­feed­back tré­ner és érin­tett édes­anya sze­rint a nyu­godt tan­év­kez­dés­hez lel­ki fel­ké­szü­lés­re és apró, gya­kor­la­ti lépé­sek­re van szük­ség. A közös uzson­na­ter­ve­zés, a foko­za­tos vissza­szok­ta­tás a napi rutin­ba, a taná­rok­kal való együtt­mű­kö­dés mind segít­het­nek. Tapasz­ta­la­tai sze­rint a gye­re­kek­nek leg­in­kább elfo­ga­dás­ra, rend­sze­res­ség­re és nyu­godt szü­lői jelen­lét­re van szük­sé­gük. Haj­nal­ka hang­sú­lyoz­za: elfá­rad­ni lehet, és segít­sé­get kér­ni nem gyen­ge­ség. Sok­szor ez a kul­csa annak, hogy egyen­súly­ban marad­junk.

Ahogy köze­le­dik a szep­tem­ber, sok szü­lő már most szo­rong a reg­ge­li készü­lő­dés, a közös­ség­be való vissza­té­rés és a gye­re­kek étke­zé­se miatt. Virágh Haj­nal­ka élet­mód-tanács­adó, neu­ro­feed­back tré­ner és érin­tett szü­lő olyan gya­kor­la­ti és lel­ki kapasz­ko­dó­kat ad, ame­lyek­kel nyu­god­tab­ban indul­hat a tan­év, akár ADHD‑s vagy étel­ér­zé­keny gye­re­ket neve­lünk, akár nem.

Augusz­tus vége sok szü­lő szá­má­ra nem­csak a tan­sze­rek beszer­zé­sé­ről és a ruhák meg­vá­sár­lá­sá­ról szól, hanem bel­ső feszült­sé­gek­ről, kér­dé­sek­ről is: hogyan fog­ja bír­ni a gye­rek a korán kelést? Mi legyen a tíz­órai? Hogyan készít­he­tem fel lel­ki­leg egy új közös­ség­re? És mit tegyek, ha külön­le­ges igé­nyei van­nak? Virágh Haj­nal­ka nem­csak szak­ér­tő­ként, hanem érin­tett édes­anya­ként is tud­ja, mennyi apró dön­tés és bel­ső mun­ka rej­lik egy zök­ke­nő­men­tes tan­év­kez­dés mögött.

Mit pakol­jak az isko­lás­nak?

A doboz­ba zárt sze­re­tet: így is tekint­he­tünk az uzson­ná­ra. Haj­nal­ka sze­rint az étel nem­csak táp­lál, hanem han­gu­la­tot, biz­ton­sá­got is köz­ve­tít, külö­nö­sen, ha a gyer­mek érzé­ke­nyebb vagy étel­in­to­le­ran­ci­á­val él.

Ami­kor egy szü­lő elő­ször szem­be­sül a glu­tén­men­tes­ség­gel, csak a nehéz­sé­ge­ket, a lemon­dá­so­kat és a hiá­nyo­kat lát­ja. Ebből a néző­pont­ból még nem lát­szik a túl­ol­dal, ahol ott van a sok jó: a gye­rek javu­ló köz­ér­ze­te, a közös főzé­sek örö­me, az új egész­sé­ges szo­ká­sok, amik nem­csak neki, hanem az egész csa­lád­nak jót tesz­nek. Erre a mi csa­lá­dunk a jó pél­da, hiszen nálunk is ez tör­tént.

- mond­ja Haj­nal­ka. Az étke­zé­sek akkor működ­nek jól, ha élménnyé tesszük őket: bevon­juk a gye­re­ket a ter­ve­zés­be, hagy­juk, hogy válasszon, kós­tol­jon, ala­kít­son. Egy sze­let répa humusszal, néhány sajt­koc­ka, mini zsem­le, házi müz­li­sze­let vagy főtt tojás. Ezek nem­csak táp­lá­ló­ak, hanem könnyen vari­ál­ha­tók is. Fon­tos, hogy min­dig legyen „vész­cso­mag” is a tás­ká­ban, ha a gye­rek nem tud vagy nem akar enni, ilyen lehet pél­dá­ul a gyü­mölcs­pü­ré vagy a glu­tén­men­tes keksz.

Az intéz­mé­nyi lét kihí­vá­sai

A nyár sza­bad­sá­ga után a tan­év első hete gyak­ran okoz feszült­sé­get még a leg­ki­egyen­sú­lyo­zot­tabb gye­re­kek­nél is. Külö­nö­sen igaz ez az ADHD‑s, érzé­keny vagy szo­ron­gó gye­re­kek­re, akik szá­má­ra a struk­tú­ra, az új arcok és sza­bá­lyok komoly nehéz­sé­get jelen­te­nek.

Ha lehet, az isko­lá­ba ne autó­val men­jünk. Ha meg­old­ha­tó, inkább sétál­junk, hogy egy kicsit mozog­jon a gye­rek, mielőtt oda­ér az intéz­mény­be. Hiszen ha jobb az oxi­gén­el­lá­tott­sá­ga az egész szer­ve­zet­nek, akkor sok­kal job­ban fog­ja bír­ni a gyű­rő­dést is, a nehéz­sé­ge­ket és a külön­fé­le aka­dá­lyo­kat.

- mond­ja Haj­nal­ka. A foko­za­tos­ság itt is kulcs: a szü­lő már az utol­só héten segít­he­ti a bio­rit­mus vissza­ál­lí­tá­sát, az alvá­si idő foko­za­tos korább­ra tolá­sá­val. Az ott­ho­ni rutin, a közös pako­lás, reg­ge­li beszél­ge­té­sek mind-mind kapasz­ko­dót adnak a gye­rek­nek és per­sze a szü­lő­nek is.

Külön figyel­met igény­lő gye­re­kek

A figye­lem­za­var­ral, hiper­ak­ti­vi­tás­sal élő gye­re­kek szá­má­ra az isko­la­kez­dés nem­csak új tan­évet, hanem új kihí­vá­so­kat is jelent. A sza­bá­lyok, a csen­des ülés, az önura­lom gya­kor­lá­sa egy­aránt pró­bá­ra teszik őket. Haj­nal­ka hang­sú­lyoz­za, hogy a kulcs az elfo­ga­dás és a hosszú távú támo­ga­tás.

Az ADHD‑s gye­rek élet­re való fel­ké­szí­té­se fel­ké­szü­lést, kitar­tást igé­nyel, de aztán meg az ered­mé­nyek jön­nek szé­pen.

- fogal­maz. A struk­tu­rált napi­rend, a rend­sze­res moz­gás, a neu­ro­feed­back tré­nin­gek vagy épp egy házi­ál­lat is segít­het abban, hogy a gye­rek sta­bi­lab­ban rea­gál­jon a vál­to­zá­sok­ra. A taná­rok­kal való kap­cso­lat itt külö­nö­sen fon­tos. A szü­lő segít­he­ti a peda­gó­gust azzal, ha meg­oszt­ja az ott­ho­ni tapasz­ta­la­to­kat, és támo­ga­tást kér a gye­rek külön­le­ges hely­ze­te miatt. A köl­csö­nös empá­tia a leg­jobb szö­vet­sé­ges.

Szü­lő­ként is isko­lát kez­dünk

Nem­csak a gye­rek, hanem a szü­lő is új tan­évet kezd. Az érzé­sek, mint pél­dá­ul izga­lom, bűn­tu­dat, féle­lem, fáradt­ság, tel­je­sen ter­mé­sze­te­sek, külö­nö­sen, ha a gyer­mek külön figyel­met igé­nyel. Haj­nal­ka őszin­tén beszél erről is.

Nagyon fon­tos, hogy amennyi­re csak lehet, soká­ig hig­gadt tud­jon marad­ni a szü­lő, és amin sír­ni lehet, azon együtt sír­junk, amin nevet­ni lehet, azon együtt neves­sünk. Dol­goz­zuk fel együtt a gye­rek­kel az érzel­me­in­ket, és a szü­lő a gye­rek olda­lán áll­jon min­dig, mert a gye­rek olda­lán sen­ki más nem fog áll­ni.

A szü­lő is elfá­rad­hat mind­eb­ben, de nem kell egye­dül cipel­nie a ter­he­it. A rela­xá­ció, az asszer­tív kom­mu­ni­ká­ció, a napi néhány perc saját idő segít­het abban, hogy újra és újra tud­junk töl­te­kez­ni. Ha ez még­sem megy, akkor is van kihez for­dul­ni segít­sé­gért.

Védő­nő­ből sike­res ADHD élet­mód-tanács­adó

Virágh Haj­nal­ka nem csak szak­ma­i­lag isme­ri az ADHD‑t és az étel­ér­zé­keny­sé­get, hiszen anya­ként is meg­ta­pasz­tal­ta ezek árny­ol­da­la­it és szép­sé­ge­it. Védő­nő­ként dip­lo­má­zott, de lánya, Kamil­la tör­té­ne­te új irány­ba terel­te az éle­tét. A kis­lány kis­is­ko­lás­ként még jól tel­je­sí­tett, de fel­ső tago­zat­ban hir­te­len meg­vál­to­zott: rom­lot­tak az ered­mé­nyei, han­gu­lat­in­ga­do­zás jelent­ke­zett, és majd­nem meg­bu­kott.

Bár az IQ-ja kiemel­ke­dő volt, a pszi­cho­ló­gu­sok lus­ta­sá­got emle­get­tek. Haj­nal­ka azon­ban nem nyu­go­dott bele. Egy bará­ti beszél­ge­tés során merült fel a figye­lem­za­var lehe­tő­sé­ge, amit később diag­nó­zis is meg­erő­sí­tett. Ez volt az a pont, ahol Haj­nal­ká­ban meg­szü­le­tett az elha­tá­ro­zás: más szü­lők­nek is segí­te­ni akar.

Tanul­má­nyoz­ni kezd­te a témát, elmé­lyült David Perl­mut­ter és Dani­el G. Amen mun­kás­sá­gá­ban, elvé­gez­te a neu­ro­feed­back tré­ner­kép­zést, majd saját tanács­adói pra­xist indí­tott. Azóta 300–400 csa­lád­nak segí­tett átlen­dül­ni a nehéz­sé­ge­ken.

Lányá­val közö­sen írták meg a „Mesés éte­lek glu­tén­men­te­sen” című köny­vet, és már több mint 2500 pél­dány­ban kelt el az első műve, a „Görény­ből gye­rek”. Kamil­la mára sike­re­sen leérett­sé­gi­zett, két közép­fo­kú nyelv­vizs­gá­val ren­del­ke­zik, és meg­kezd­te egye­te­mi tanul­má­nya­it.

Haj­nal­ka sze­rint min­den gye­rek meg­ér­dem­li az esélyt egy bol­dog, kiegyen­sú­lyo­zott élet­re, de ehhez meg kell talál­ni azt az utat, amin végig tud majd men­ni.