A minap meg­kér­dez­te tőlem vala­ki, hol tar­tom a lova­mat. A vála­szom egy­sze­rű volt: sehol. Nincs lovam. Bár lófa­na­ti­kus állat­or­vos­ként ez sokak szá­má­ra fur­csán han­goz­hat, egy­re gyak­rab­ban érzem úgy, hogy ez az egyik leg­fe­le­lő­sebb dön­tés, amit vala­ha hoz­tam. Nem azért, mert nem sze­re­tem a lova­kat. Éppen azért. Nap mint nap látom, mennyi idő, ener­gia, pénz és szer­ve­zés szük­sé­ges ahhoz, hogy vala­ki ma Magyar­or­szá­gon fele­lő­sen lovat tart­son. Dr. Tor­nyi Kata­lin állat­or­vos írá­sa.

A társ­ál­la­tok világ­nap­ja alkal­má­ból talán fur­csa, hogy nem a lovak­kal való kap­cso­lat szép­sé­gé­ről írok elő­ször. Pedig nagyon is erről van szó. Mert ami­kor vala­ki álla­tot tart, fele­lős­sé­get vál­lal érte. Nem csak akkor, ami­kor süt a nap, nem csak akkor, ami­kor van ide­je, pén­ze és ked­ve. Hanem akkor is, ami­kor az idő­já­rás, a gaz­da­sá­gi kör­nye­zet vagy a körül­mé­nyek meg­vál­toz­nak.

Az utób­bi évek egyik leg­fon­to­sabb vál­to­zá­sa a szé­na körül zaj­lik. A lovas közös­sé­gi olda­la­kon hóna­pok óta ugyan­azok a kér­dé­sek tér­nek vissza: lesz‑e elég szé­na tél­re? Mennyi­vel drá­gul még? Érdemes‑e most bevá­sá­rol­ni? Ki mennyi­ért vett bálát? Ki tud meg­bíz­ha­tó ter­me­lőt aján­la­ni? A hát­tér­ben pedig egy­re feszül­tebb viták zaj­la­nak.

Az elmúlt néhány évben egy olyan prob­lé­ma kez­dett kibon­ta­koz­ni, amely­ről egy­re töb­bet beszél a lovas tár­sa­da­lom: nincs elég szé­na. Pon­to­sab­ban: keve­sebb és sok­kal drá­gább, mint koráb­ban volt.

Egye­sek sze­rint a ter­me­lők eme­lik indo­ko­lat­la­nul az ára­kat. Mások a fel­vá­sár­ló­kat hibáz­tat­ják.

Meg­je­lent a „szé­na­nep­pe­rek” kife­je­zés is. Ezt olyan keres­ke­dők­re hasz­nál­ják, akik nagy mennyi­ség­ben fel­vá­sá­rol­ják a szé­nát, majd maga­sabb áron érté­ke­sí­tik tovább. A prob­lé­ma azon­ban sok­kal mélyeb­ben gyö­ke­re­zik annál, mint hogy találunk‑e vala­kit, aki­re rá lehet mutat­ni. A hely­zet ennél jóval össze­tet­tebb. És saj­nos jóval kel­le­met­le­nebb is.

Nem a szé­na­ke­res­ke­dő­vel kez­dő­dött

A prob­lé­ma gyö­ke­re nem a szé­na­tá­ro­lók­ban van. A föl­de­ken kez­dő­dik. Magyar­or­szág jelen­tős részén évek óta aszá­lyo­sabb idő­sza­kok köve­tik egy­mást. Idén tavasszal sok helyen a csa­pa­dék mennyi­sé­ge messze elma­radt az opti­má­lis­tól.

Az első kaszá­lá­sok csúsz­tak. A növény­ál­lo­mány las­sab­ban fej­lő­dött.

Az egy­ség­nyi terü­let­ről beta­ka­rít­ha­tó mennyi­ség pedig sok helyen jelen­tő­sen csök­kent. Keve­sebb ter­mett. A keve­sebb pedig töb­be kerül. Ez nem véle­mény. Ez köz­gaz­da­ság­tan. Ha ugyan­ar­ra a ter­mék­re nő a keres­let, miköz­ben a kíná­lat csök­ken, az ár emel­ked­ni fog. A szé­na­ter­me­lő­nek ugyan­úgy meg kell élnie, mint bár­ki más­nak. A gépe­it fenn kell tar­ta­nia. Üzem­anya­got kell ven­nie. A gép­par­kot pedig szer­vi­zel­ni kell. Mun­ka­bért fizet. Ami­kor elad egy bálát, abból finan­szí­roz­za a követ­ke­ző sze­zont.

Sokan ilyen­kor azt mond­ják, hogy leg­alább a gaz­da­sá­gi haszon­ál­la­to­kat tar­tók könnyebb hely­zet­ben van­nak. Ők majd elad­ják az állat­ál­lo­mány egy részét, csök­ken­tik a lét­szá­mot, és meg­ol­dó­dik a prob­lé­má­juk. Való­já­ban ez sem ilyen egy­sze­rű. Egy állat­tar­tó telep fel­szá­mo­lá­sa nem egy excel-táb­la egy sorá­nak tör­lé­se.

Sok eset­ben embe­rek meg­él­he­té­sé­ről, csa­lá­dok jövő­jé­ről, évti­ze­dek mun­ká­já­ról van szó.

Egy állo­mány csök­ken­té­se vagy fel­szá­mo­lá­sa fáj­dal­mas gaz­da­sá­gi dön­tés, amely­nek követ­kez­mé­nye­it éve­ken át vise­lik azok, akik meg­hoz­zák.

A lovas tár­sa­da­lom hely­ze­te ugyan­ak­kor külön­le­ges. A lovak dön­tő több­sé­ge ma Magyar­or­szá­gon nem gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat. Nem tej­ter­me­lés­re, nem hús­elő­ál­lí­tás­ra tart­juk őket. A leg­több ló társ­ál­lat, sport­társ vagy hob­bi­ál­lat. Érzel­mi­leg nagyon sokat jelen­te­nek a gaz­dá­ik­nak, lova­sa­ik­nak. Gaz­da­sá­gi érte­lem­ben viszont nem ugyan­ab­ba a kate­gó­ri­á­ba tar­toz­nak, mint azok az álla­tok, ame­lyek köz­vet­le­nül részt vesz­nek az élel­mi­szer-ter­me­lés­ben.

A gaz­da­sá­gi haszon­ál­lat és a hob­bi­ló nem ugyan­az a világ

Itt érke­zünk el egy kel­le­met­len fel­is­me­rés­hez. A lova­sok jelen­tős része társ­ál­lat­ként tekint a lová­ra. Csa­lád­tag­ként. Társ­ként. Hob­bi­ál­lat­ként. A szé­na viszont mező­gaz­da­sá­gi ter­mék. A piac nem érzel­mek alap­ján műkö­dik. Az eladó nem tud­ja, hogy a bála egy tej­ter­me­lő telep­re kerül‑e vagy egy sze­re­tett hob­bi­ló elé. A piac azt lát­ja, hogy van‑e belő­le elég. Ha nincs, mennyit haj­lan­dó fizet­ni érte a vevő. Állat­or­vos­ként nehéz ezt kimon­da­ni, de fon­tos a rea­li­tá­sok tala­ján marad­ni. Ha vala­mi­lyen álla­mi támo­ga­tás­ról kell dön­te­ni, akkor vár­ha­tó­an nem a hob­bi­lo­vak takar­mány­el­lá­tá­sa lesz az elsőd­le­ges szem­pont.

Nem a hob­bi­lo­vak szé­ná­ját fog­ják elő­re ven­ni.

A tej. A hús. Az export. Az élel­mi­szer­el­lá­tás. Gaz­da­sá­gi­lag egé­szen más súly­cso­port. Lehet ezen fel­há­bo­rod­ni. De ettől még így műkö­dik.

A szé­na­hi­ány nem decem­ber­ben kez­dő­dik

Sok lótar­tó arra panasz­ko­dik, télen milyen magas áron jutott csak szé­ná­hoz. Talán érde­mes len­ne kicsit komp­le­xeb­ben, rend­szer szin­ten gon­dol­kod­ni. A szé­nát nem decem­ber­ben készí­tik. Télen nem lehet kaszál­ni, nem lehet szé­nát készí­te­ni. A szé­na nem egy gyá­ri ter­mék, van egy sze­zon­ja. Aki lovat tart, annak egy­re inkább úgy kell gon­dol­kod­nia, mint bár­mely más állat­tar­tó­nak.

Elő­re kell ter­vez­nie, kész­le­tez­nie kell, és szá­mol­nia kell azzal, hogy egy rossz év után akár a követ­ke­ző sze­zon­ban is nehéz­sé­gek jelent­kez­het­nek.

A jövő­ben való­szí­nű­leg egy­re inkább az lesz a fele­lős gon­dol­ko­dás, ha nem egy tél­re, hanem leg­alább egy év plusz 2–3 hónap biz­ton­sá­gi tar­ta­lék­ra ter­ve­zünk. Ez drá­ga. Tárol­ni kell. Meg kell szer­vez­ni. És az idő­já­rás nem kér­de­zi meg, hogy ez kényelmes‑e szá­munk­ra.

A minő­ség kér­dé­se leg­alább akko­ra prob­lé­ma, mint a mennyi­ség

A szé­ná­ról haj­la­mo­sak vagyunk bálák­ban beszél­ni. Pedig a mennyi­ség mel­lett leg­alább ennyi­re fon­tos len­ne a minő­ség. A mező­gaz­da­sá­gi szak­em­be­rek rég­óta hang­sú­lyoz­zák, hogy jó szé­nát elő­ál­lí­ta­ni komoly tech­no­ló­gi­ai fel­adat. Dr. Halász And­rás agrár­mér­nök sze­rint ma már egy­re inkább elvá­rás len­ne, hogy a szé­na ne csak szép­nek tűn­jön, hanem ismert bel­tar­tal­mi érté­kek­kel ren­del­kez­zen.

A jó szé­na mögött tuda­tos gyep­gaz­dál­ko­dás áll. Nem elég leka­szál­ni, ami kinőtt. Gon­dos­kod­ni kell a talaj álla­po­tá­ról, a táp­anyag-után­pót­lás­ról, a meg­fe­le­lő növény­össze­té­tel­ről és a szak­sze­rű beta­ka­rí­tás­ról.

Egy tisz­ta, por- és penész­men­tes, meg­fe­le­lő fehér­je- és rost­tar­tal­mú szé­na mögött komoly szak­mai mun­ka áll.

Hason­ló követ­kez­te­tés­re jutot­tak a Ser­sia Kft. gyep­gaz­dál­ko­dá­si szak­em­be­rei is. A szá­ra­zabb évek­hez való alkal­maz­ko­dás kul­csa a talaj víz­meg­tar­tó képes­sé­gé­nek javí­tá­sa, az erő­sebb gyö­kér­zet kiala­kí­tá­sa, a meg­fe­le­lő táp­anyag­el­lá­tás és a szá­raz­ság­tű­rő növény­fa­jok tuda­tos hasz­ná­la­ta. Magya­rul: a jövő szé­ná­ja nem ugyan­úgy fog meg­szü­let­ni, mint húsz évvel ezelőtt.

A lovas tár­sa­da­lom jelen­leg első­sor­ban az árak­ról beszél.

Pedig való­já­ban egy sok­kal nagyobb vál­to­zás köze­pén állunk. Nem egy­sze­rű­en arról van szó, hogy drá­gább lett a szé­na. Hanem arról, hogy az a rend­szer, amely­ben eddig működ­tünk, egy­re kevés­bé műkö­dik.

Dr. Tor­nyi Kata­lin