Állatorvosként nap mint nap állatokkal dolgozom. Betegségekkel, egyedekkel, állományokkal, emberekkel és döntésekkel. Így a hazai tejtermelés állapotát is megismerhettem. Egyre gyakrabban érzem, hogy a „tudatosság” szót félreértjük. Divatszó lett. Hóbort. Pedig a holisztikus gondolkodás nem egy étrend vagy trend kérdése. Dr. Tornyi Katalin állatoros figyelemfelkeltő írása.
A holisztikus az egészet, az egészre való törekvést jelenti.
Mondhatnám azt is, hogy minden összefügg mindennel és hogy az akciót reakció követi minden esetben. Tehát az egész életünkre vonatkozik – akkor is, ha akarjuk, és akkor is, ha nem. A tudatosság az állatok egészségénél kezdődik:
felismerni, hogy ami az állatokkal történik, az visszahat ránk is.
A járványok és a tejpiac válsága nem pusztán számok kérdése. A madárinfluenza, az afrikai sertéspestis vagy a ragadós száj- és körömfájás nemcsak állategészségügyi probléma: élő állatok ezrei szenvednek, és gazdák veszíthetik el egyik napról a másikra a megélhetésüket.
Amikor a piac túltermelés miatt összeomlik, amikor olcsó import jelenik meg, az nem elvont gazdasági folyamat – ezek minden tejtermelőt és minden állatot érintő folyamatok.
A tehén nem kikapcsolható. Meg kell fejni, különben megbetegszik. Etetni kell, gondozni kell, a rezsit fizetni kell (a fejőgép árammal működik, a tejet a tároláshoz hűteni kell és a lista hosszan folytatható) – függetlenül attól, hogy a piaci ár fedezi‑e a költségeket.
Egy liter tej megtermelése jelenleg körülbelül 170 forint, miközben 70 forintért lehet csak eladni.
Amikor a felvásárlási ár zuhan, a gazdák döntési kényszere nő: van, aki kiönti a tejet, van, aki áron alul adja el, és van, ahol a tehenek vágóhídon kötnek ki. Nem azért, mert rosszul termelnek, hanem mert a rendszer nem hagy más lehetőséget. Ezek az állatok nem gazdasági hibák, hanem a fenntarthatatlan ellátási lánc áldozatai.
Hazai tejtermelés: mi lesz a hazai állattartókkal és az állatokkal?
A globális kereslet csökkenése és a túltermelés következményei közvetlenül az állatokon csapódnak le. Kína védővámokat vezetett be, Nyugat-Európa pedig önköltségi ár alatt próbál megszabadulni a feleslegtől. Az olcsó import megjelenik nálunk is.
Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést: mi lesz a hazai állattartókkal és az állataikkal?
Ma Magyarországon nincs olyan tejtermelő, akit ez ne érintene. Évekig mindenki a növekedésre törekedett, és most a túltermelés könyörtelenül reagál. A felvásárlási ár zuhan, miközben az állatok tartásának költségei nem csökkennek.
Az állatok jólléte és a gazdaság fenntarthatósága a mi döntéseinken is múlik. Egyre többen választanak vegán étrendet, ami természetesen a joguk. De minden döntés hatással van a valóságra. Az állatokra, akik a tejet adják, és a gazdákra, akik gondoskodnak róluk. A magyar tejtermelés nem elvont fogalom. Minden liter tej mögött élő állatok és gondos gazdák munkája áll. Ha nem vásároljuk meg a hazai terméket, az állatok és a gazdák helyzete egyre kiszolgáltatottabbá válik, és a nyers tej, mint romlandó termék, hosszú távon nem tárolható.
A 2026-os év a tejtermelők túléléséről szól. Ma ők vannak bajban, holnap lehet, hogy más ágazat kerül sorra. Ezért fontos kilépni a saját buborékunkból. Tudatos vásárlóként valóban van hatalmunk: számít, mit veszünk, kitől, mennyiért és mennyit veszünk.
Én ezért törekszem a jó minőségű, hazai termékeket vásárlására. Ha kell, akkor magasabb árat fizetve értük. Mindenből igyekszem annyit venni, amennyire valóban szükségünk van. A pazarlással sem tudok egyetérteni.
Mert tudom, mi van mögötte: állat. Ember. Munka. Felelősség.
Ahogy Pikó Evelin és a Kérődző Akadémia is hangsúlyozza: ma már térképen is meg lehet nézni a hazai tejtermelőket. Nem elvont rendszerekről beszélünk, hanem konkrét emberekről és állatokról.
Számít, mit, kitől, és mennyiért veszed. Ez nem politika. Nem ideológia. Ez felelősség. Fogjunk össze. Keresd a jelet. Igyál magyar tejet. Mert a tudatosság nem hóbort. Hanem döntés. Minden egyes nap.