Egye­dül vagyok, sem­mi sem sike­rül, min­den össze­om­lik körü­löt­tem.. mi tör­té­nik? Magány vagy egye­dül­lét? Figyel­ve máso­kat, neki mennyi­vel könnyebb, sike­res az üzlet­ben, csa­lád­ja van, pár­ja van, min­den kerek egész. Mi len­ne, ha nem mást néz­nél? Nem tud­ha­tod Ő min megy keresz­tül, mit él át! Aho­gyan azt sem tud­ha­tod hon­nan jött, belül, mélyen milyen ter­he­ket cipel! Kur­di Beá­ta élet­vi­te­li és vegán étke­zé­si men­tor taná­csai, mely­hez az ins­pi­rá­ci­ót saját éle­te szol­gál­tat­ta.

Lehet, hogy eddig nem figyel­tél magad­ra, min­dig a kül­ső körül­mé­nyek irá­nyí­tot­tak, befo­lyá­sol­tak. A mos­ta­ni idő­szak bizony erről szól, hogy maga­dat figyeld, mert való­di kin­csek­re talál­hatsz az önma­gad­dal együtt töl­tött idő alatt! Sok kap­cso­lat sza­kad­hat meg, elve­szít­he­ted az állá­sod, lelas­sul­hat az üzle­ted, sőt nul­lá­ra fut­hat a bevé­te­led. Ször­nyű ezt meg­él­ni, elve­szett­nek érez­ni magad, de mind­ez érted van.

A mély­pont min­dig egy emel­ke­dés kez­de­te.

Ahhoz, hogy meg­ta­láld önma­gad itt az idő befe­lé figyel­ni, elmé­lyül­ni, átgon­dol­ni, újra­ter­vez­ni. Ránéz­tél már vala­ha arra, hogy ami­kor nem kívánt dolog tör­té­nik veled, hogyan rea­gálsz? Mit moz­dít meg ben­ned? Hol fáj? Mit érzel? Mit akar tudat­ni veled?

Nem vol­tam egy „jegy­ze­te­lős”, írós típus, de kb. három éve elkezd­tem figyel­ni magam és nap­lót vezet­ni, leír­ni az érzé­se­i­met, gon­do­la­ta­i­mat, sőt az álma­i­mat is. Időn­ként vissza­ol­va­som és fan­tasz­ti­kus amit kapok! Fel­is­me­ré­sek, saját műkö­dé­sem meg­is­me­ré­se, ismét­lő­dő hibá­im fel­fe­de­zé­se! Lépés­ről lépés­re köze­lebb kerü­lök Magam­hoz, ami­vel mos­tan­ra már tuda­to­san kike­rül­he­tem azt, hogy a múl­tam meg­is­mét­lőd­jön.

Min­den kez­det nehéz — szok­ták mon­da­ni -, de azt javas­lom, hogy ele­jén ami­kor úgy érzed, hogy min­den össze­om­lik körü­löt­ted, ülj le egy pil­la­nat­ra, csukd be a sze­med és csak figyelj befe­lé, hall­gass a szí­ved­re, hogy mit súg, mert min­dig súg neked vala­mit az a bel­ső kis hang. Fon­tos, hogy soha ne hibáz­tass sen­kit a körül­mé­nye­kért és a tör­té­né­se­kért, maga­dat se. A magány pedig múló álla­pot. Pró­báld meg végig­néz­ni az elmúlt ese­mé­nye­ket, de most abból a szem­szög­ből, hogy neked ez mit taní­tott, mit muta­tott és írd le, akár csak sza­vak­kal is. Nézz vissza egy hét­re, egy hónap­ra, egy évre, sőt tovább.

Mély­sé­gek. Sötét­ség. Magány.

Meg­győ­ző­dé­sem volt, hogy én nem tudok írni, nem megy a poszt­írás, az írás­ban kom­mu­ni­ká­lás és erős­sé­gem­nek a beszél­ge­tést tar­tot­tam. Ami­kor isko­lá­ban fogal­ma­zást kel­lett írni, min­dig kirá­zott a hideg. Hatal­mas ellen­ál­lás volt és van ben­nem. Egy mély­pon­ti álla­po­tom­ban, mikor már a sírás kerül­ge­tett, rájöt­tem, hogy 13 éves korom­ban mesé­ket is írtam. Fel­hív­tam anyu­ká­mat és meg­kér­dez­tem, mert nem akar­tam elhin­ni a saját emlé­ke­met. Ő pedig kész­ség­gel meg­erő­sí­tett ben­ne, hogy én való­ban írtam gyer­mek­ként. Tel­je­sen elfe­lej­tet­tem éle­tem ezen sza­ka­szát, mert vala­mi­ért van vala­mi ezzel kap­cso­lat­ban, ami­re nem aka­rok erre emlé­kez­ni.

Ahogy egy­re köze­lebb kerü­lök önma­gam­hoz, sok­kal inten­zí­veb­ben tör­nek elő ben­nem az emlé­kek és érzem, hogy ez is kell a hala­dá­som­hoz, hogy egy­ről a ket­tő­re jus­sak. A magad­ra for­dí­tott idők cso­dá­kat hoz­hat­nak az éle­ted­be. A magad­dal töl­tött idő napon­ta lehet csak pár perc is, vagy egy kel­le­mes esti séta, futás, jóga, bár­mi, ami téged öröm­mel és jó érzés­sel tölt fel. Majd jegyezd fel egy papír­ra vagy a tele­fo­nod­ba fel­is­me­ré­se­id, tapasz­ta­la­ta­id. Min­dig legyél kíván­csi. Kel­le­mes uta­zást!

Kur­di Beá­ta